A bejelentés margójára

Posted by

Fábián András
>Az ilyen írásokat azzal szokták kezdeni, hogy nagy „várakozás előzte meg a miniszterelnök bejelentését” satöbbi, satöbbi. Csalódnia kellett azonban mindazoknak, akik abban reménykedtek, hogy a sejtelmesen és sokszor beharangozott, tegnap kora estére ígért, nagy bejelentés valami igazán komoly durranás lesz. Ráadásul este hét óra utánig vártak vele, amikor sokak által nézett, vezető tévéhíradók már lementek. Ilyenkor már csak a kormányzati propagandacsatornák (MTVA csatornák, HírTV, effélék) óránkénti hírösszefoglalói, meg a kevésbé hallgatott rádióállomások szolgáltatnak új információkat. Pedig – isten bizony – olyan ismerősöm is volt, aki arra számított és ezt a leghatározottabban állította, hogy Orbán Viktor és kormánya a minden fronton bizonyíthatóan produkált totális kudarc hatására bejelenti lemondását.

Az efféle optimisták viszont teljességgel figyelmen kívül hagyták az előjátékot (v.ö.: petting). Esetükben a kormánypárt által már oly sokszor megcsúfolt és gúny tárgyává tett nemzet iránti aggodalmat és a józan ész optimizmusát felülírta a nyers egyéni hatalomvágy diadala. A miniszterelnök most sem cáfolta meg a róla alkotott képet. Húzta az időt, nyilván ennek a várakozás fokozása volt a célja. Szokása az neki, hogy megvárassa a rá várakozókat. Valaki nagyon beleolthatta azt az általában csak a sudribunkókra jellemző szokást, hogy a „főnök nem késik, hanem érkezik”. Mikor végre előállt a farbával, már tudtuk, hogy arra ment ki a játék, hogy mindenki aludjon egyet arra az ő bejelentésére, mielőtt kitör az általános hőbörgés. A bejelentés lényege ugyanis a harci retorika mellett egyetlen fontos elemet tartalmazott:

„A politikai vitákat most félre kell tenni, gyors cselekvésre és időben meghozott intézkedésekre lesz szükségünk. Legutóbb is két hét kellett, hogy az országgyűlés olyan jogszabályokat fogadjon el, amivel büntetni lehet a maszkviselés szabályainak megsértését. Ez abszurd! Ebben a helyzetben végképp abszurd. Ha a vírus terjedése gyors, akkor nekünk is gyorsnak kell lennünk. Ezért a kormány úgy döntött, hogy ma éjféltől ismét bevezetjük a rendkívüli jogrendet, és arra kérjük az országgyűlést, hogy ezt a rendkívüli helyzetet 90 nappal hosszabbítsa meg.” Mindez, gondolom, ahogyan az írva volt valami leiratban, Cili néni személyes kérése volt a miniszterelnökhöz. Mondanunk sem kell, hogy az Alaptörvény természetesen sehol nem tartalmaz ilyen felhatalmazást: Cili néni kérésére a rendkívüli jogrendet bevezetjük.

Az időben meghozott intézkedésekről legyen elég annyi, hogy azok egyrészt minden szakmai tanács ellenére alkalmatlanok a vírus megfékezésére, másrészt már most is több mint egy hónapot késtek. Ugyancsak érdekessége ennek a bejelentésnek, hogy „rendkívüli jogrendről” beszél, amely ebben a megfogalmazásban nem is szerepel az Alaptörvényben. Van rendkívüli állapot, szükségállapot, megelőző védelmi helyzet, terrorvészhelyzet, váratlan támadás és vészhelyzet, és az ezekre vonatkozó „különleges jogrend”. Vagyis a rendkívüli jogrend a miniszterelnök által alkotott jogi kategória az egyszemélyi, miniszterelnöki rendeleti kormányzás intézményére.

Figyelemre méltó, hogy az adott esetben, amennyiben a döntés valóban az országos tisztifőorvos kezében volt, akkor az alkotmány teljesen feleslegesen emlegeti a „köztársasági” elnök és az Országgyűlés döntési jogosítványait bármely esetben, amely a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozik. Vagy egészen egyszerűen súlyos alkotmánysértés történt, hiszen a miniszterelnöknek és Cili néninek ilyen jogokat az Alaptörvény nem biztosít. Mi több, a járványhelyzet esete sem szerepel az elrendelési okok között.

A kormány Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésére hivatkozva adta ki a sokat vitatott 40/2020. (III. 11.) Korm. rendeletet a veszélyhelyzet kihirdetéséről. Eközben hivatkozik a 15. cikkben megfogalmazott jogosítványokra, amelynek (4) bekezdése viszont kimondja, hogy „A Kormány rendelete törvénnyel nem lehet ellentétes.”

Nos, én ezt nem ragozom tovább. Mindenki döntse el maga, hogy egy jogállamban megengedhető-e, hogy a miniszterelnök magához ragadja az egyszemélyi hatalmat az Országgyűlés és a „köztársasági” elnök jogosítványainak átruházásával, illetve bitorlásával, az Országos Tisztifőorvos utasítására. A kérdés további boncolgatását meghagyom a nálam felkészültebb alkotmányjogászoknak.

Ami a nagy dérrel-dúrral bejelentett szigorításokat illeti, szegény vendéglősök megszívták. Meg a főváros is megint, az ingyenes parkolással. Miközben egész Európa bezárt, nálunk csak enni nem lehet nyilvánosan. Éjfél és öt óra között lélek se be, se ki, vagyis a hajléktalanoknak is súlyos, akár egy milliós büntetés néz ki. Már persze, ha meg nem fagynak az egyre hidegebb éjszakában. A hideg idő miatt már eddig is tíz feletti a kihűlésben elhunytak száma.

Az orvosok bérét megemelik. Hurrá! Ennek feltételeiről és időpontjáról a miniszterelnök nagyvonalúan hallgat, de tudjuk, hogy a béremelésnek milyen nem kívánt mellékhatásai vannak. Mellesleg a hasonló veszélyeknek és megterhelésnek kitett egészségügyi és a szociális ágazatban, valamint az oktatásban dolgozókról szó sem esik. Emlékezetes, hogy április 19-ig országosan 32 900 ágyat, azaz a kórházi ágyak 50 százalékát kellett szabaddá tenniük az intézményeknek. Vasárnapi adatok szerint 4205 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 306-an vannak lélegeztetőgépen. Ők tehát alig több mint a felszabadított ágyak 10-13%-át foglalják el. Az egészségügyi ellátó rendszer viszont már teljesítőképességének határára érkezett. Orvosok és nővérek tömegeinek felmondása fenyeget az „orvosi béremelést” bejelentő törvény egyéb szabályozásai következtében.

Azt hiszem nem szükséges, hogy én vonjak le ebből következtetéseket. Ezt is rábízom a kedves olvasóra. Még a különleges jogrenddel felruházott miniszterelnök lefogatna, és valami kormánytól és legfőbb ügyésztől független bíró elé citálna.

Vannak azért jó hírek is. A színházi előadások és a labdarúgó mérkőzések nem maradnak el. Novemberben hazai környezetben három meccset is játszik a magyar válogatott. Az Európa-bajnoki részvételről döntő összecsapáson, november 12-én Izlandot fogadjuk majd a Puskás Aréna egy év alatt tönkrevágott, de sok millióért frissen-gyorsan felújított zöld gyepén. A Nemzetek Ligájában ugyancsak november 15-én Szerbia, 18-án pedig Törökország nemzeti tizenegye fut ki a pályára, a majdan boldogan tomboló, alkalmanként húszezer néző örömére. Utasítás szerint szigorúan három széket hagynak egymás közt szabadon, és maszkot is viselnek majd egészen biztosan. Mint ahogyan azt már az eddigiekben is megtapasztalhattuk. A büfé, gondolom, itt azért üzemelni fog. Sör lesz elegendő. Sőt! – szerintem gólöröm és a meccs után nagy, közös randalírozás is lesz. Persze szigorúan csak éjfélig és megintcsak a járványvédelmi szabályok szigorú betartásával. A fertőzöttek számának drasztikus növekedése és ebből következően a magyar egészségügy totális csődje tehát előre borítékolható.

Azt hiszem, korábban már említettem, hogy a vírusjárvány további magyar áldozatainak csökkentése érdekében sokan Orbán lemondásának bejelentését várták tegnap este. Igen. Már emlékszem. Mint ahogy arra is, hogy ez nem történt meg. Orbán marad. Így aztán, ahogyan azt a „kedves Sebastiannak” megígérte, az ugyancsak kedves vezető most már Európa megmentésére koncentrálhat, hogy megvédjen minket „az olyan terrortámadás-sorozatoktól, amelyeket az elmúlt napokban kellett elszenvedni”. Jaj nekünk!