28 éves és halott

Posted by
Rózsa Mihály
>Ha jól emlékszem a roma holocaustra mentünk ki megemlékezni. Ronda idő volt, erre egészen biztosan emlékszem. Páran a megemlékezés után, hogy kicsit felmelegedjünk, úgy döntöttünk, beülünk valahova meginni egy forró teát, esetleg egy rövidet mellé. Meg nem mondom már, hogy kinek a társaságában érkezett közénk a szemtelenül fiatal cigány fiú.
Nekem ami feltűnt, hogy minden nagyon érdekelte. Engem a rendszerváltásról és annak közeli eseményeiről faggatott. Meséltem neki a történeteket egymás után, hiszen mesélni azt mindig is szerettem. Ő meg hol hallgatott, hol bele kérdezett, hol elgondolkodott azon, hogy ha ez vagy az máshogy történt volna, akkor mi lett volna! Fiatal volt, a világra rácsodálkozó, a világot megérteni és felfedezni akaró, erős érdeklődő lélek. Áradt valami elképesztő energia. Ami azt is körül ölelte aki csak beszélt vele és magáéval ragadta a magasba. Én ekkor és így ismertem meg Balogh Lajost a Pacit.
Ezután jó sokszor futottam vele össze különböző tüntetéseken, rendezvényeken. Mindig jó kedve volt és olyan erős hite abban, hogy meg tudja változtatni a világot, hogy a szürkéből, barnából színeket lesz képes varázsolni, hogy azt nem lehetett nem csodálni. A Dik-tv-be is nagyon sokat járt be. Mellette volt az MTK edzőterme, így sokszor futottunk össze ott is, és mindig el lehetett csalni kávézni. Folyton terveztük, hogy egyszer lejön ő is egy edzésre, mert kipróbálja az ökölvívást. Ma már tudom, ez nem jöhet össze, megmarad tervnek, mint annyi minden más is. Büszke volt arra, hogy képviselőnek választották Pikóéknál. Pikót nagyon sokra tartotta és nagyon lelkesen tudott beszélni arról, hogy mit fognak helyben vele jobbá tenni. Nem csak a népének akart jobb életet, hanem mindenkinek.
Amikor meghallottam, hogy elkapta ezt a nyavalyát, fel se merült bennem, hogy baj lehet belőle. Hogy ilyen komoly nagy baj lehet belőle. Hiszen még szemtelenül fiatal volt, minden káros szenvedélytől mentesen, semmilyen egyéb betegsége nem volt, vagy nem tudtam róla, hogy volna neki. Még akkor se gondoltam igazán rosszra, amikor bekerült a kórházba és onnan küldött üzeneteket. Még ott se magával foglalkozott, hanem másokat akart védeni és segíteni.
Természetesen nincsen olyan, hogy jókor érkező halál. Természetesen nincsen olyan, hogy igazságosan érkező halál. De amikor egy fiatal, 28 éves élete teljében lévő emberre kerül a sor, hogy mennie kell a hosszú útra, akkor csak beleordítja a maradó a világba, hogy ez rohadtul nem igazságos. Neki még zenélnie kellett volna, gyerekeket nemzeni és szeretni, álmokat megvalósítani, a világot kiforgatni a sarkaiból, nevetni, sírni, örülni, bánkódni, élni, élni, ÉLNI!
Én örülhetek annak, hogy ismerhettem egy ilyen kiváló fiatalembert. Örülhetek, hogy beszélgetéseink emléke megmarad ezután is bennem. Emlékét őrizni fogom és tudom, hogy Pikóék rengeteg álmát most már csak azért is! valóra fogják váltani és tudom, hogy ezt ő a felhők fölül látni fogja és mosolyogni fog. Örömében előveszi a gitárt és játszik rajta valami szépet, amin még a Jó Isten is mosolyogni fog. Ennek így kell lennie. Nyugodjál békében Paci, ha tudsz, köszönünk mindent amit rövid létezésed alatt adtál a világnak, emlékedből fakadjon áldás.