A főbelőtt költők éjszakája

Posted by

Bárász Péter
(Breszt)

>1937. október 29-ről 30-ra virradó éjszaka Minszkben az NKVD – a szovjet Belügyi Népbiztosság – emberei a belarusz intelligencia 103 kiemelkedő képviselőjét lőtték főbe, köztük 27 költőt. Oroszul írom, amit belaruszul kéne, de sokkal több olvasón ért oroszul: ночь расстрелянных поэтов (a főbelőtt költők éjszakája) – ezen a néven szervezik a majdnem éjfélig tartó megemlékezéseket most már sokadik éve, amikor az áldozatok verseinek felolvasásán és közös imádságon kívül nem történik semmi. Korábban volt a megemlékezésnek egy alternatív megnevezése is:„ночь нерасстрелянной поэзии” (a főbe nem lőtt költészet).
Idén nem lehetett elővenni ezt az optimistább megnevezést, már csak azért sem, mert a rendszeres megemlékezést annak idején kitalált két fiatal éppen börtönben van – világos, hogy pontosan az éjszakai versolvasást meghiúsítandó… Ugye mondanom sem kell, hogy megtartották?
Hogy folytatni tudjam, muszáj pár szót szólnom a helyről, ahol a megemlékezéseket tartják, ahol tudniillik azokat a holttesteket (is) elkaparták.
Kurapati.
Kurapati egy erdős terület közvetlenül a minszki autópálya-gyűrű külső oldala mellett, a pálya északi részén. Az NKVD által 1937. és 1941. között Minszkben használt nyolc ismert tömeges kivégző- és temetőhely közül ez a leghíresebb és valószínűleg a legnagyobb. ’41-ben a németek elfoglalták a mai Belaruszt és „tovább hasznosították” ezt a területet is, ami ma nagyon jól jön Lukasenkáéknak: lehet arra hivatkozni, hogy nem is a szovjetek, hanem a német fasiszták voltak ott a tömeggyilkosok.
Lukasenka hatalomra jutása (1994.) óta minden ásatást, kutatást betiltottak és meggátoltak, az archívumok ismét hozzáférhetetlenek, mint a szovjet időkben. Valószínűsíthető, hogy már ’56-ban, amikor a körgyűrűt elkezdték építeni, nem volt véletlen ez a vonalvezetés, hogy a tömegsírok egy részét így meg lehessen semmisíteni. A nyolcvanas évek elején és 2001-2002-ben szélesítették (végül 2×3 sávosra), majdnem biztos, hogy mindkét alkalommal tudatosan szántottak be újabb tömegsírokkal teli területeket.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy nincs konkrét adat arról, hogy az NKVD hány áldozata lehet elhantolva a kurapati tömegsírokban.
Ami minden kétséget kizárva bizonyított: harmincezer. Gyakorta elhangzó becslés a 220-250 ezer. Talán a legvalószínűbb a száz-százhúszezer. Ameddig ez a gazember van hatalmon, vagy ha hozzá hasonló következik utána, addig nem fogunk semmi pontosabbat megtudni… 🙁.
Két bizonyíték erre: már az ExpoBel kiállítási- szórakoztató- és üzletközpontot is úgy építették (2005-2007.), hogy az 1993-ban (az utolsó Luka-mentes év!) hivatalosan védett emlékhellyé nyilvánított területből egy viszonylag távoli részt „lecsippentsenek”, de egy kocsma (és állítólag bordély!) építésére 2010. körül az engedélyezési eljárást jóformán avval kezdték, hogy hivatalosan is lefaragtak a védett területből egy jó széles sávot.
Végül ez a „közétkeztetésinek” titulált luxusétterem és szórakozóhely úgy épült meg, hogy a még megmaradt védett területbe is belenyúlt. Ezzel sikerült kiprovokálni egy több mint két éve tartó, csaknem mindennapos ellenállást, amikor is a tüntetők saját testükkel igyekeznek elállni a vendéglátóhely ügyfeleinek az útját. Őrizetbe vételek, letartóztatások, pénz- és börtönbüntetések…
A „Kurapati őrség” fő szervezője ugyanaz a Zmicer Daskevics, aki most is éppen 15 napos büntetését tölti a fogdában (az augusztus óta tartó tiltakozások miatt) és akit a második bekezdésben említettem, hogy más helyettesített az idén október 29-én este. Hanna Szevjarinyec volt az, akinek Pavel öccse már több mint négy hónapja ül előzetesben: az augusztus 9-i „elnökválasztásra” való felkészülésnek volt egy fontos pontja, hogy ő nem lehet szabadlábon…
Nagyjából egy éve kezdte az állami tévé rendszeresen „reklámozni” a Traszcjanyecben, a több mint kétszázezer zsidót és más nemzetiségűeket elpusztító náci haláltábor helyén épült állami emlékművet, avval az elég átlátszó céllal, hogy eltereljék a figyelmet Kurapatiról. Traszcjanyec szintén a körgyűrű külső oldalán van, de a délkeleti részétől két kilométernyire – ez a „hivatalos állami emlékhely”, ide viszik a külföldieket.
Legyen egyelőre ennyi elég a Kurapati emlékhelyről.
Egy sötét erdőben tartják az október 29-i megemlékezéseket a ’37-ben ezen a napon kivégzett költőkről. Évente sokszáz, a költészetet szerető ember szokott ezen részt venni. Idén ráadásul a hatalom és szócsövei mást sem ismételgetnek, mint hogy élesfegyvereket (is) fognak használni az „alkoholistákból, narkósokból és prostituáltakból” álló, „úgynevezett ellenzék” oszlatására. 2020-ban, ebben a légkörben – több mint kétezren voltak! Gondolom, de inkább tudom, hogy mindenki félt a karhatalom reakciójától. Kérésre, a szavalatok után mindenki ott maradt, hogy ameddig a pódiumot, világítást, erősítést leszerelik és felrakodják, jelenlétükkel védjék Hannát és társait.
Én is köszönöm az ismerősöknek és az ismeretleneknek.
A vasárnapi, immár három hónapja megszokottá vált felvonulás, az más, nem függ az olvasási, pláne nem a versolvasási készségtől, csak a hatalomról szóló véleménytől. A tegnapi azért volt másmilyen, mint a szokásos, mert közvetlenül a Halottak napját előzte meg. Felvonulás volt “a terror ellen”, célpontja: Kurapati. Lakott területen már kívüli, viszonylag sűrű erdőben lévő, amúgy is nehéz gondolatokkal terhelt hely. „Csak” harmincezren vágtak neki a 10-15 kilométeres útnak (ki hol lakik).
A „rendvédelem” taktikát váltott: nem hagyták, hogy a tömeg egy közös, nagy felvonulásban egyesüljön. Már a gyülekezőhelyeken kezdtek oszlatni, a különböző menetek útvonalain vették őrizetbe a legaktívabbaknak tűnő résztvevőket, lőttek levegőbe, könnygázt és villanógránátokat vetettek be. (Utóbbiról nem kell azt gondolni, hogy csak megfélemlítésre való: az augusztus 9-én kezdődő tiltakozások elleni támadások első áldozatát pont egy ilyennel lőtték agyon!) Egy személyről tudunk, akit tegnap gumilövedékkel sebesítettek meg. Háromszáznál is több személyt vettek őrizetbe, köztük legalább hét újságírót, akik közül ötöt tartottak fogva éjszakára a rendőségen. Bizonyára ma vagy holnap kerül sor a tárgyalásukra – ezt nem szokták elsietni, hisz addig is hűvösön van az „ellenség”.
Mindezek ellenére másfél-kétezer kitartó/szerencsés ember eljutott a célig!
Nem kommentálom tovább. Nem vagyok profi újságíró, nehéz ez az én idegeimnek.