Valaki elmondhatná, hogy mit kell tennünk

Posted by
Béndek Péter
>A politikai bűnözői osztály egyre nyilvánvalóbb kormányzati dilettantizmusról is tanúságot tesz. Az euró árfolyama a 2010-es 265 Ft-ról ma egyre makacsabbul felzárkózik a 370 köré (amit a fideszesek szavazók tekintélyes hányada — lásd az iskolázottsági összetételüket — diadalként él meg, ez meg ugyanaz a hányad, amelynek közben természetesen fogalma sincs az ennek nyomán őket is érő, halmozódó kárról). Az ország nagyrészt nyugati finanszírozású GDP-növekedését gyakorlatilag stagnáló államháztartási hiány (miről is volt szó a 2010-14-es magabiztosság korában, hol kéne ma lennünk, 50%-on?) és újra növekvő háztartási eladósodás mellett az egy főre jutó fogyasztás mélyrepülése, a medián fogyasztásnak a GDP-növekedéshez mért, a régiónkban — nemhogy Európa boldogabb felén — is ismeretlen ütemű romlása követi.
A különbség oka az orbánista kleptokrácia, az alacsony hozzáadott értékű gazdaság és a perverz közteherviselés rendszereinek kombinációja, mindösszesen az ún. társadalmi hatékonyság romlása.
De a gazdasági dilettantizmus ott hagyja nyomát a hasonlóan alacsony szakértelemben és a pénzhiányban a nyugdíjrendszer, az eü. és az oktatási rendszerek (alrendszerek) átszervezésének során is, amelyekben — ha eddig nem — mostanra a vírus felfedte a centralizált, voluntarista kontroll, a “forráshiány” (szabályos kiéheztetés) és a szakmai hozzá nem értés veszélyes elegyét. Az ország közszolgáltatásainak forrás- és szakemberhiánya egyre nő, minden évvel, amit az orbánizmusban töltünk — a nehéz visszapótlás, az erkölcsi és szakmai romlás miatt — vélhetően három-négy év kell majd egy profi, valóban nemzeti érdekű kormányzás alatt (amelyhez nem fűzök túl sok reményt a mai ellenzék kezei között sem) a veszteség ledolgozására.
Egyéb kérdésekről — a városképek, az ország úthálózata, a magyar KKV-k helyzete stb. stb. — nem beszélek, mert evidensen tragikus a helyzet. További bekezdés kívánkozna a jogállamiságot, a demokráciát elpusztító kitervelt intézkedéssorozat illusztrálásához, amelynek nyomán a nyilvánosság és a politikai intézményrendszer a hatalmi gépezet kontrollján túl az információáramoltatást és a döntések optimalizációját is képtelen ellátni; azaz a gyakorlatilag egy személyre szűkült hatalmi központ döntései a policy-t illetően egyre pontatlanabbak lesznek.
Mindent összevetve az ország amortizációja olyan előrehaladott állapotban van, ami alighanem példa nélküli a modern történelmünk békebeli korszakaiban.
Az orbánizmus kártékonyságát a választóknak továbbra is a harmada, a biztos szavazók fele ennek ellenére nem bánja vagy nem bánja eléggé ahhoz, hogy megvonja a bizalmat a rezsimtől. És ezzel elérkeztünk a legnagyobb, több évszázadban mérhető folyamatos romlásunk végső okának rögzítéséhez, amely a NER fennmaradásának fundamentuma: a magyar nép tudati állapotának, kompetenciakészletének és erkölcsi minőségének bizonyos szegmensekben kirívóan alacsony volta.
A helyzetből (inkább állapotból) való kilábalás stratégiájáról csak nagy vonalakban van fogalmam. Az implementációjáról — a változásmenedzsmentről, ami tehát a mai meglevő forrásokból és készségekből táplálkozna és (mégis) sikeres lehetne — semmilyen elképzelésem nincs. Remélem, van valaki, akinek igen. Lassan el is mondhatná már.
Címkép: Weisz Béla rajza