Szűljék meg, hogy el lehessen temetni?

Posted by
Perintfalvi Rita
>Jarosław Kaczyński szerint az életképtelen magzatoknak is meg kell születniük Lengyelországban, hogy megkeresztelhessék őket, nevet kaphassanak és eltemethessék őket. Most tudom, hogy ezzel megint magamra rántom a neonácikat, meg a vallási fundamentalistákat / fanatikusokat ill. a fociultrákat – de akkor is elmondom, amit éppen katolikus teológusként gondolok a témában.
Amit a lengyel katolikus egyház évek óta művel a nő esélyegyenlőség, az LMBT-emberek egyenlőségének lerombolása terén, az számomra köszönőviszonyban sincsen azzal az ideállal, amit én az evangéliumokból kiolvasok. Nem tudom összeegyeztetni azzal sem, amikor Jézusra figyelek. Sőt még akkor is problémáim adódnak, ha Ferenc pápa gondolatai által inspirálódom. Akkor itt valami gond csak van, nem?
Egyre inkább úgy érzem, hogy a lengyel katolikus egyház politikai szereplőként pozícionálja magát, egészen napi szinten akar beleavatkozni az aktuálpolitikai döntésekbe. És bizony eddig úgy tűnik, hogy sikeresen. Csakhogy! Ezzel pont elveszíti azt, hogy erkölcsi autoritásként, az aktuálpolitika kicsinyes és önérdekű hatalomérvényesítési kényszerén felülemelkedve valami egyetemeset képviseljen. Valami olyasmit, ami minden embert inspirálhat, de soha nem kötelezhet! Ilyen ugyanis nincsen, a vallások egy partikuláris etikát képviselnek, ami csak híveikre lehet kötelező. Bár híveik véleményére sem ártana odafigyelni a lengyel egyházfiaknak, mert ott is vannak feminista teológusnők, akik szerintem most ugyanúgy lázadnak, mint nem-hívő társnőik.
Mélységesen egyetértek Jürgen Habermas azon gondolatával, hogy csak a szekuláris állam képes megvédeni állampolgárait attól, hogy bármilyen vallás rákényszerítse a maga partikuláris etikáját az egész társadalomra ill. hogy a vallások egymás ellen forduljanak és kikaparják egymás szemét. Ez utóbbi eset persze kevésbé jellemző a többségileg katolikus Lengyelországban, de mégis könnyen válhat pl. az antiszemitizmus melegágyává. Vagyis csak egy olyan állam, ami világnézetileg semleges, képes megteremteni a valódi vallási szabadságot. Hiszen a vallások – saját hatalmi törekvéseik révén – legfőképpen egymás ellenségei. Ezért mindig dominanciára törekszenek.
Katolikus teológusként hiszek abban, hogy hit nincsen szabadság nélkül. Vagyis a hitre, vagy a hitigazságok elfogadására, a katolikus dogmák követésére senki nem kötelezhető. Ilyen nincsen! Hívővé válni szabad döntés kérdése. Ez pont olyan lenne, mint a politikai iszlám, és úgy hívnák, hogy politikai katolicizmus. Na jó, a feltételes mód helytelen, hiszen ilyen már most is van ill. mindig is volt. Csakhogy a politikai katolicizmusnak semmi köze nincsen Jézushoz vagy az evangéliumi tanításhoz. Ez csupán egy politikai fegyver, ami a katolicizmust instrumentalizálja, azaz politikai érdekek mentén mozgatja és jól kihasználja. A fanatikus keményvonalas hívőket, vagy a jószándékú ostoba hívőket persze jól átverik. De hát őket eleve arra szocializálták, hogy ne gondolkodjanak önállóan, ne tegyenek fel kérdéseket.
Nem hiszem, hogy egyetlen épelméjű ember komolyan gondolja azt, hogy egy súlyosan fogyatékos gyermeket az anyjának csak azért kell 9 hónapig kihordania, majd a világra szülnie, hogy meg lehessen keresztelni, mielőtt eltemetik. Amúgy, ha eleve halva születik a magzat, nem is lehet megkeresztelni! Hiszen a keresztség az élők szentsége! Halottat nem lehet megkeresztelni. Most akkor, hogy is van ez Kaczyński? És emellett létezik az ún. vágykeresztség is, ami kivételes esetekben helyettesíti a hagyományos keretet, ha arra nincsen mód. Vagyis egy állapotos anya, aki megtudja, hogy gyermeke súlyosan beteg és lehet, hogy nem is éli meg, hogy megszülessen, vagy halva jön a világra, vágyhat a gyermeke keresztségére. Hiszen nem ő az élet ura, nem rajta fog múlni, hogy a gyermek valóban halva vagy élve születik-e. Miért ne jöhetne létre ez a vágykeresztség, ha az élet a fogantatás pillanatában kezdődik, már akár a születés előtt? És még a magzat természetes vagy művi halála előtt?
Azt gondolom, hogy az, aki egy ilyen érzékeny témában, ami a nőknek elképesztően sok lelki és testi szenvedést okoz, nem hajlandó arra, hogy emberi módon – érzékenyen és árnyaltan – gondolkodjon és legalább annyira lazítson a vallás merev keretein, amennyire az adott vallás azt maga is megengedi, az egyszerűen kegyetlen és embertelen! Az kínozza a másik embert. Ehhez pedig egyetlen vallásnak sincsen joga! Nem tehetik meg ezt sem a saját híveikkel, sem azokkal, akiknek pedig az ég világon semmi közük a katolicizmushoz.
És ezen a ponton visszatérek ahhoz, hogy a hit szabad. És egy szekuláris államban egyetlen vallási közösség sem kényszerítheti rá a maga partikuláris etikáját az egész társadalomra. Ez egyrészt belső ellentmondás, mert a hit szabad. Másrészt pedig súlyos társadalmi elnyomás, amennyiben a nem hívőkre akarják ezt rákényszeríteni.
Biztos vagyok abban, hogy a most háborúba induló lengyel nők között nemcsak olyanok vannak, akik távol állnak az egyházaktól, biztosan vannak köztük hívő nők is, akik épp úgy gondolkodnak, ahogy én. Hiszen ami most Lengyelországban történik az nemcsak abszurd, embertelen, de teljesen ellentétes a kereszténység szeretet-felfogásával. Másokat kínozni, másokat szenvedésre kényszeríteni és ehhez törvényt alkotni: égbekiáltó bűn! És igazuk van azoknak, akik most lázadnak. Az egyház meg jobb lenne, ha feltenné a kérdést, hogy vajon Jézus mit szólna, ha fociultrák védenék meg egyháza falait? Ez a kép annyira groteszk, hogy szerintem Jézus is ki is térne a hitéből, no persze akkor, ha eleve katolikus lenne….