Sánti

Posted by

Gergely Tamás

Mälar-parti séták

Vadrucacsapat totyog hozzánk élelmet koldulva, de hát még korai az etetés, majd télen, ha a zöld eltűnik… Viszont ha már karnyújtásnyi közelben vannak, kérdésem van nekem – hozzájuk:
– Sántit láttátok-e?
“Sánti” a mi kedvenc sántikáló tojónk – volt. Kint a parton lemaradt a többi mögött, bevártam ezért mindig, magosztás csak az ő jelenlétében történhetett. Akkor is cselesen:
Szórtam előbb a körülötte állóknak, kissé távolabb, hogy gyérüljön a rucatömeg, ő meg, ugye, később lépett volna, s ezért a hirtelen rugaszkodásban lemaradt. Azután meg neki juttattam, úgy, hogy a második szórás felét kaphassa el. Ez a húzás legtöbbször bejött.
Meg-megvágták, amiért neki több jutott, ilyenkor fejvesztve menekült, sántikálva. Ám begyében a maggal. Különben sántasága nem volt ”téma”. Ő ilyen volt, még csak azt sem mondhatom, hogy büszkén viselte a sántaságát, a vízben pedig ugyanolyan gyorsan ”lapátolt” – úszott rucamódra, mint a többi. Azt vettem észre, hogy a többi nem tett különbséget, hendikeppje ellenére tetszett a gacsiknak. Már nyugtalankodtam is, mert a megtermékenyítési művelet alatt a tojó hátára felkapaszkodnak, a csőrükkel a tollakat elkapdossák, szorítják, elég ziláltnak tűnt nekem a Sánti háttollazata.
Viszont örvendtem is, hogy befogadják, azaz nem közösítik ki. Amikor elkezdődött a kotlás időszaka, a többiekkel tűnt el ő is, van valami helyük kissé fennebb a Mälar-parton, ami csendesebb.
No, de akkor láttuk utoljára. Azóta is kémleljük a vizet, de se ő, se más nem jött elő a kicsinyekkel, vadruca nem, csak egy szárcsa család. Nekik is örvendünk, de mellettük Sántiék elférnének.
Nincs tehát válasz a kérdéseinkre: él még? Csak máshol? Vagy elkapta őt valamilyen ragadozó? Esetleg kárt tett bennük az ember?
Vagy ami még rosszabb: belefordult a vízbe? Mennyit él egy vadruca? Hogyan tűnik el?
És annyi idő eltelt már, hogy nem reménykedünk. Október utolsó napjait éljük, és Sántit tulajdonképpen elsirattuk magunkban. Mindössze emléke maradt meg.