Elment a nap, ahogy mindig szokott

Hogy Einstein vagy nem Einstein, én nem tudom eldönteni. Akár Einstein is lehet. Az idézetek eredete finoman szólva sem mindig azonos azzal, ahonnét származtatják, a megfogalmazásról nem is beszélve. Ha valamit el akarsz adni a gondolkodásra lusta tömegnek, mondj valami frappánsat, és tegyél hozzá egy tekintélyt. Bárkit. Ha túl sok ilyet mondasz, még frappánsnak se kell lennie, sőt te magad válsz tekintéllyé, lásd Coelhót. Tudják, olyan ez, mint a katonazene. Ha szól, mindjárt könnyebb a menetelés, vagy akár a harc. A törököktől a skótokig sokan felismerték.

Zenével a legbugyutább szöveg is jónak hat. A legunalmasabb parádé is. Próbáljanak megnézni egy győzelem-napi moszkvai katonai díszszemlét úgy, hogy leveszik a hangot. A parancsnok keresztvetése és a katonalányok mellbősége még úgy-ahogy, de aki nem érdeklődik a haditechnika vagy az annak álcázott papírmasék után (bár ez inkább Észak-Koreára lehet jellemző), meglehetősen hamar át fog kapcsolni valami másra.

A franciskánus nominalista Occam, eredeti nevén William of Ockham, a tiszteletreméltó kezdeményező (venerabilis inceptor) már némileg – hatszáz évvel – előtte megmondta ugyanezt, persze kicsit másképp, vagyis jobban, persze ő filozófus volt, Einsteinnel ellentétben, bármit is írnak utóbbiról. A kvantum-összefonódást nagy vonalakban el lehet egyszerűen magyarázni, viszont Albertünk így se értette meg. A relativitást úgy tűnik, megértette, függetlenül attól, hogy ő találta ki, vagy vajdasági szerb első felesége. A nemzéssel velejárókat, illetve a rokonházasság veszélyeit viszont mintha szintén nem értette volna meg tökéletesen, annak ellenére, hogy egy Nobel-díj teljes összege elég gavalléros gyermek/asszonytartás-megváltás.

De ne kalandozzunk. Ollan mester nem létezik, aki el tudna bármit úgy magyarázni, hogy az akár megközelítse a lényeget. Se egyszerűen, se bonyolultan. Bodhidharma kísérletet se tenne rá. Hui-ko, a csan második pátriárkája megpróbálta, de… igen, a nagy falnézés. Miután Bodhidharma megérkezett Indiából Kínába, bevonult egy barlangba, és egyebet sem tett, mint kilenc évig nézte a falat. Ezalatt első potenciális tanítványa, a kínai Hui-ko türelmesen várakozott a bejáratnál. Az ő türelme sem volt azonban végtelen: egy idő után, hogy felkeltse a mester figyelmét, levágta az egyik kezét, és bedobta Bodhidharma elé a barlangba. A guru erre már felnézett, és megkérdezte, hogy mit akar? „Nem nyugszik az én lelkem”, válaszolta Hui-ko. „Hozd elém a lelked”, morogta Bodhidharma (szívesen írnám, hogy „mosolyodott el”, de nézzenek csak meg egy róla készült festményt vagy rajzot), „és majd megnyugtatom”. „Hoznám, de nem találom”, így a tanítvány-aspiráns. „Akkor már meg is nyugodott a te lelked”, zárta le a disputát a mester.

But why? Why, why, oh why? Miért, miért, miért? Azért, mert a megértett lényeg NEM ELMAGYARÁZHATÓ, csak ÉRZÉKELTETHETŐ. Úgy, ahogy az orvos gyógyít: csinál valamit, de a beteg dolga a gyógyulás. Más nem gyógyulhat meg helyette. Hogy aztán kinek mi segít, az egyéniség kérdése, nem szándéké. Ennél a ruhánál (is) egyetlen szabó lehetséges: ő maga. Végső soron MINDENNÉL. Életemben egyszer voltam kérdezőbiztos egy kutatásnál. Az egyik kérdés így hangzott: „Kit tart hátrányos helyzetűnek?” Én abban a naiv hiszemben voltam, hogy ennél mi sem egyszerűbb: AZ A HÁTRÁNYOS HELYZETŰ, AKI ANNAK TARTJA MAGÁT.
Egyetlen megkérdezett válaszolta ezt.

Egy ontológiai paradoxont sem lehet elmagyarázni. Se hosszan, se röviden. Érteni se lehet úgy, mint egy egzakt elméletet… egy bizonyos pontig. Onnét már a fizikusok is bajban vannak, Oppenheimertől kezdve.

És akkor most mi is van? Az, hogy még a huszadik századik egyik legnagyobb elméje is tévedhet, ha csak az EGYIK lehetséges gondolkozásmódot preferálja. Ha csak a rációt preferálja, így is meg lehet fogalmazni. Tökéletesen mindegy, hogy valami hosszú lére van eresztve, avagy nem. Van, akinek ez fekszik, van, akinek az. Képzeljék hozzá, hogy a szövegek mindenekelőtt annak szólnak, aki kreálja őket, nem Önöknek. Önök azt veszik ki belőlük, amit tudnak vagy akarnak. Az már egy MÁSIK történet. Azt is képzeljék hozzá, hogy néha a puszta szavak a fontosak, nem a jelentésük. Nem azt jelentik, amit jelentenek. Ilyen például Weöres Sándor verse, a Barbár dal. Színtiszta halandzsa, ha úgy vesszük.

Nem tudom jobban elmagyarázni. Az egész NEM elsősorban értés kérdése, végső lényegét tekintve.
Még Balázs Fecó szövegeitől is meg lehet világosodni. És a hozzávaló zene? Hát az egy kicsit nehezíti.

De úgy igazi a feladat, nemde?

 Weöres Sándor – Barbár dal

áj ni musztasz emo
áj ni manküt vantasz emo
adde ni maruva bato! jaman!

Ole dzsuro nanni he
ole csilambo ábábi he
ole buglo iningi
lünlel dáji he! jaman!

Vá pudd shukomo ikede
vá jimla gulmo buglavi ele
vá leli gulmo ni dede
vá odda dzsárumo he! jaman!

————————

Weöres Sándor: A Barbár dal műfordítása
Szél völgye farkas fészke

mért nem őriztél engem
mért nem segítettél engem
most nem nyomna kő! ajaj!

Könnyemmel mosdattalak
hajammal törölgettelek
véremmel itattalak

mindig szerettelek! ajaj!

Földed tüskét teremjen
tehened véres tejet adjon
asszonyod fiat ne adjon
édesapád eltemessen!