Tiltott felületek

Posted by

Szele Tamás
>Forr a világ bús tengere, ó magyar – mondaná a Mi Hazánk Berzsenyivel, de a folytatásban már nem az ádáz Erynnist, hanem az ádáz Zuckerberget emlegetnék, mint olyant, akinek a lelke szerintük uralkodik. Amiben nem volna igazuk, de valakire nekik is rá kell fogniuk a problémáikat és ezen a héten ezzel a történettel tudtak csak a címlapokra kerülni.

Azért itt álljunk meg egy kicsit, mert épp az említett témáknak nincs a világon semmi közük a kereszténységhez. A szélsőjobboldalisághoz van, a paranoiához van, de a kereszténységet ne tessék már összefüggésbe hozni velük. Mitől lenne keresztény gondolat teszem azt a magyar rabok Szibériába küldése? Mert azt is követelik, ugyebár. Dúró Dóra, aki könyveket és színdarabokat akar betiltatni, most az ellen tiltakozik, hogy a tiltást tiltják. Lehet ebből elvi kérdést csinálni és követelni a teljes szólásszabadságot minden témában a Facebook felületén, csak akkor mindig és mindenben annak lenne igaza, legalábbis a közvélemény szemében, aki hangosabb, durvább és kitartóbban bizonygatja a magáét, van ereje, türelme ahhoz, hogy övé legyen az utolsó szó.

Meg aztán, van az embernek egy olyan érzése, hogy más lehetett a baj. Ugyanis ha nem csak Dúrót hallgatjuk meg, hanem elolvassuk, mit nyilatkozott Toroczkai László a Mandinernek, árnyaltabb képet látunk. És jól is tesszük, ha alaposan megnézzük ezt a képet, mielőtt megszakad a szívünk a szegény, szólásuk szabadságában korlátozott szélsőjobboldaliakért. Azt mondja a pártelnök a Mandinernek:

„ – A Facebook tegnap törölte a Mi Hazánk Mozgalom közösségi oldalát. Mikor és hogyan értesültek a dologról?

– Korábban értesítettek, hogy a Facebook törölte pártunk október 23-i ünnepségének eseményét. Október 27-én, kedden délután pedig kaptunk egy üzenetet a Facebooktól, hogy visszavonta a Mi Hazánk oldalának láthatóságát. Egyelőre ennyit tudunk.

– Mivel indokolták a döntést?

– Az említett, az 1956-os forradalom emlékére rendezett ünnepségünk Facebook-eseményével állítólag megsértettük a „közösségi alapelveket”. Ennél részletesebb indoklást nem kaptunk.”

Írtam én erről a decens kis megemlékezésről a pár napja kilőtt Zónába, maga cikk már nem elérhető (ugyanis a lap hackertámadás áldozata lett, majdnem menthetetlennek tűnik, de még dolgozunk rajta), viszont a kézirat megvan. Mik hangzottak el ezen az eseményen a Corvin-közben? „Soha nem késő újból könyvet égetni. Meg kell semmisíteni a propagandagépezetet.” – mondta Vékony Csongor, a Mi Hazánk Ifjainak elnöke. Azt viszont már magának Toroczkainak sikerült szóba hoznia, miszerint: „Köves Slomó biztosan feljelent ezért is, de feltenném azt a költői kérdést, miért van az, hogy Rákosi és Gerő is zsidó származásúak voltak?”

Angyal István és Nickelsburg László, a Baross téri nemzetőrség parancsnoka meg szintén, szóval nagyon nehéz 1956-ra antiszemita felhangokkal emlékezni, de persze annak, aki minden áron akarja: sikerül. Sikerült Toroczkainak is. Aki aztán azt is kifejtette, hogy lankadatlanul kell harcolni a tankok, a bankok és a mesekönyvek ellen is”.

Ha egyéb váddal nem is lenne illethető a rendezvény, antiszemitizmussal mindenképpen, tehát ha és amennyiben a rendezvény miatt kapták a tiltást, akkor bizony azért volt, mert tilos az antiszemita (és minden egyéb rasszista) propaganda terjesztése az oldalon. Nem olyan ártatlan áldozatok ők, nem annyi a bajuk, hogy „kényes témákat hoztak szóba”. Mondjuk az adott témák is szalonképtelenek, de szigorúan elvi síkon maradva még lehetne róluk beszélni, feltéve, ha azt mondjuk róluk, hogy marhaságok. Ellenben az antiszemitizmus közismerten tiltott téma, azért valóban jár a törlés, és ezt ők tudhatták a legjobban. De olvassuk tovább az interjút. „De ami még súlyosabb, hogy a nevem szerepeltetéséért, vagy a fényképem megjelenítéséért is törlés vagy tiltás járhat.”

Hát, ez így is van meg nincs is így. Szidtam én eleget az említett urat mindenféle cikkekben, és engem magamat ezek miatt nem töröltek, nem tiltottak, az viszont igaz, hogy egy róla szóló írásomat tavaly (aminek az volt a címe, hogy „Uszítások ellen való beszéd”) én meg tudtam osztani, de már a szerkesztő kollégám megosztását tiltotta az oldal, éspedig „gyűlöletbeszédre” hivatkozva. Ami abszurdum, hiszen pont az ellenkezőjéről volt szó, de megesik az ilyesmi. Különben Toroczkai mester nem lehet a legkomolyabb IT-szakértő, ugyanis képes volt olyant szólni, miszerint: „Én egyébként álnéven sem tudok bejelentkezni a Facebookra, hiszen az IP-címemet is figyelik.”

A dinamikus IP korában? Uram, indítsa újra a modemet, csodát fog látni. Ugyanis minden újraindításkor megújul az az IP-cím. Az odáig rendben van, hogy beperelik a Facebookot, csak tessék, a Budapesti Ügyvédi Kamara beleírja őket még az aranykönyvébe is, a legjobb ügyfelek közé, sokáig fog tartani, de legalább drága is lesz. Toroczkai emleget némely nemzetbiztonsági kockázatot – szépen felmondva a kormánypropagandát – majd levonja a végkövetkeztetést:

„Magyarországon a szabadságszerető, jobboldali embereknek mindenképpen el kell gondolkodnia azon, hogy egy saját közösségi oldalt fejlesszünk.Nekünk már nincs más választásunk, a Facebookot el kell felejtenünk. (…) Kell egy magyar közösségi oldal. Egyszer volt, az iwiw, most kell egy új!”

Sok sikert hozzá, mindenki jobban járna, ha tényleg lenne egy kis saját arénájuk, ahova csak ők járnának – az ám, de a valóságban épp ezt akarják a legkevésbé, hiszen azzal bezárkóznának a mostani tagság és szimpatizánsok körébe, nem is lehetne álmodni szavazatok szerzéséről, pártépítésről. Szóval, mondani sok mindent lehet, de a saját hálózat a párt befagyását jelentené jelenlegi állapotába.

Ide tartozik még egy tegnapi történet, a Pesti Srácoké, akik szintén sikertelenül pereltek, csak ők nem a Facebookot, hanem a Google-t. Az ő esetük is híres volt, vagy inkább hírhedett, de adjuk át nekik a szót, mondják el ők: „Operatőr-vágó munkatársunk még zárt állapotban, belső használatra töltött fel, illetve küldött el e-mailben a szerkesztőnek egy olyan videórészletet, amelyen egy magyarul beszélő nő orális aktusban vesz részt egy ránézésre óvodás, legfeljebb kisiskolás korú fiúval. A témáról a „Videóra vették a kisgyermek megrontását” című cikkünkben írtunk részletesen, amely éppen arról szólt, hogy miközben a nő és a felvétel készítője többféle bűncselekményt is megvalósíthatott, a videó szabadon terjed különféle Facebook-csoportokban. A felvételt elküldtük egyébként az ORFK-nak is. Korában is leszögeztük, de fontos most is hangsúlyozni, hogy a feltöltött, a bűntett brutalitását alátámasztani hivatott videórészleten a szereplőket és az intim testrészeket teljesen kitakartuk. Tekintettel arra, hogy azt még nyilvánosságra sem hoztuk, így egyetlen olvasónk-nézőnk sem láthatta, a törlésről első körben nyilván egy algoritmus, vagy a Google cenzora döntött, amely ezek szerint kutatja a Google-fiókok zárt tartalmát.”

Ezen az alapon levél- és magántitok megsértése miatt tettek feljelentést – a pedofil tartalmat ugyebár mégsem reklamálhatták, azt terjeszteni minden formában tilos. A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) nyomozást rendelt el és annak lefolytatásával az V. Kerületi Rendőrkapitányságot bízta meg. A rendőrség ugyanakkor pár hónappal később az iratokat azzal küldte vissza, hogy „az elkövető kilétének felderítése nem vezetett eredményre”, így a bíróságnak meg kellett szüntetnie a magánvádas eljárást. Igen, elég nehéz lett volna előállítani egy algoritmust vagy egy mesterséges intelligenciát… na, akkor most kerül elő az az apróság, amit a magyar Btk. 204. paragrafusának hívunk, és ami azt mondja:

„204. § (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt 

a) megszerez vagy tart, bűntett miatt három évig,
b) készít, kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz, egy évtől öt évig,
c)forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, vagy ezekhez anyagi eszközöket szolgáltat két évtől nyolc évig
terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A felvételt meg is szerezték, tartották is, sőt, az operatőr át is adta, mi több, a későbbiekben a lap oldalán forgalomba is került. De ha emellé még azt is vesszük, hogy a pornográfia terjesztése postai úton az Egyesült Államok törvényei szerint szövetségi bűntény, a Google pedig amerikai cég, azt mondhatjuk: lehetett volna ebből akár nagyobb baj is. A levéltitok megsértése pedig megint viszonylagos. Ha én átküldök egy ismerősömnek egy csatolt file-t, legyen az bármi, a Gmail rendszere automatikusan megpróbálja ellenőrizni, vírusos-e (bár ez nem mindig sikerül neki). Ilyenformán ebbe is belenéz, csak emiatt senki sem panaszkodik, egy esetben lenne elképzelhető, hogy sérelem éri a feladót: ha szándékosan akarta megfertőzni a címzett gépét, viszont az is bűncselekmény. Itt az algoritmus automatikusan talált egy nagyon kifogásolható tartalmat, és azonnal irtott mindent még a környékén is: intézkedett, körülbelül úgy, mintha az őrség azt látná, hogy egy részeg katona a lőszerraktárban gyújt pipára és a földre dobja az égő gyufát. Tehát meglehet, hogy ők csak bizonyítékként akarták bemutatni a felvételt, de – azt sem szabad. Nekik sem, másnak sem. Tehát mit látunk ezekben az ügyekben?

A magyar jobboldal egyes csoportjai kifogásolható tartalmakat közölnek az orgánumaikban, csoportjaikban. Maguk a tartalmak kifogásolhatóak, konkrétan, egyenként. A felületeket biztosító techcégek eltávolítják a csoportot, vagy a csatornát, az adott eset miatt. Tehát nem elvi alapon cselekednek, egészen pontosan az a bizonyos megosztás, közlés a baj. Ezek után a jobboldali csoportok kiállnak sírni a nyilvánosság elé, és azt állítják: elvi alapon cenzúrázták őket. A Mi Hazánk esetében az antiszemita beszédek voltak törlendőek, a Pesti Srácok esetében az az undorító videó. Nem arról volt szó, hogy „nekik tilos megszólalni”, a szólásszabadság nem azt jelenti, hogy következmények nélkül bármit lehet beszélni, azt jelenti, hogy bármit mondhatunk, de mindennek van következménye.

Az nagyobb baj, hogy az úri és művelt közönség komolyabb vizsgálódás nélkül hitelt ad a sajtótájékoztatókon vagy vezércikkekben elhangzottaknak, és most is élénken vitatkozik a techóriások „jogáról a cenzúrához”. Itt konkrét esetek miatt büntettek, amik épp annyira nem elviek, amint a tűzoltás sem húsvéti locsolkodás.

Mindig a formális logika csapdájába esünk.

Főleg, mikor ügyes kézzel felállítják nekünk.

forgokinpad.blog.hu