Kis sértett jár közöttünk

Posted by

Fábián András
>Előre kell bocsátanom, hogy nem vagyok olvasója a hajdan szebb napokat látott Magyar Nemzetnek, miképpen azt is, hogy jól teszem és jól teszi mindenki, aki távol tartja magát eme kormányzati propaganda eszköztől. Néhanapján mégis megtörténik, hogy szinte akaratlan az ember szeme belebotlik itt-ott ebbe-abba. A szemetet sem akarja meglátni az ember, aztán ugye, mégiscsak belebotlik.

Most is az történt, hogy megakadt a szemem egy írás címén, amelynek tartalma a szerző szándéka szerint minden rendes magyar embert fel kell, hogy háborítson. Nem is tudtam megállni, hogy el ne olvassam. A tapasztalatszerzés soha nem hiábavaló. Nem teszem ide a linket, nem toborzok publikumot a szennylapnak. Talán van annyi hitelem az olvasóim előtt, hogy elhiszik nekem: azok az idézetek, megfogalmazások, amik alább következnek úgy vannak leírva, ahogyan közlöm. Aki mégis többre vágyik, annak a gugli a barátja, az majd segít megtalálni az eredeti „művet” is.

Elöljáróban a szerzőről közölnék pár sort. Hertelendy Gábornak hívják, de vélhetőleg nincs köze a hasonló nevű legendás huszártábornokhoz, akinek halálával magja szakadt annak a nemesi nemzetségnek. Így ír magáról az ifjú ember „Budapesten született 1996-ban. Ócsán érettségizett, oklevelét pedig a Károli Gáspár Református Egyetemen szerezte történelem alapszakon. 2019 és 2020 között a Magyar Hírlap, 2020-tól a Magyar Nemzet újságírója. Főbb publikációi: A kommunizmus még mindig él (Magyar Hírlap), “Sokorópátkainak hívtuk…” (Trianoni Szemle), Kihez tartozunk? (Magyar Múzsa), Teleki Pál szerepe a második bécsi döntésben (Ujkor.hu), 1956 a tankönyvekben (Lámpás). Újságírói tevékenysége mellett a Magyar Patrióták Közössége csapatának aktív tagja, amellyel erősíteni kívánja a nemzeti összetartozást, az elfeledett történelmi hőstettek elterjesztését és a fiatalok nemzeti öntudatát.” Azt hihetnők, hogy a történelem szak tette őt alkalmassá főbb publikációinak megírására, mert csekélyke élettapasztalata biztosan nem. A „kommunizmus még mindig él” című opusza viszont, miután a világon kommunizmus sehol nem volt, s így tovább sem élhet, már pontos képet nyújt emberünk szakmai felkészültségéről. Mindegy. A Fidesz propaganda csapatába nagyon jól beleillenek az ilyen „képzettségű” illetők.

Nos ez a fiatalember, mondhatnánk újdondász, mint említettük, ebben az évben kezdett írni Gajdics Ottó valaha Magyar Idők címen megjelent lapjában.   Már a tavaly november 7-i számban is publikált egy nagyot. A példái és következtetései abszolút lényegtelenek, hiszen semmi mást nem igyekeznek demonstrálni, csupán azt, hogy a mai (hajdani) magyar ellenzék nem veszi emberszámba, nem tiszteli a jó magyar embereket. Megemlíti Bangónét és a patkányokat, Balla István párhuzamát a Fidesz szavazók száma és a birkahús árának csökkenése között és Niedermüller Pétert és a fehér, hetero, keresztény férfiak és nők betagozódását a fehér nacionalisták (v.ö.: White Power) tömegébe. Szegény Kóka is helyet kap ebben a vélhetőleg nem igazán pozitív példakét összeállított csoportban a maga lecsapolásra kerülő mocsarával és az erről meg nem kérdezett békákkal. A szerző nyilván nem tudja, hogy a hajdani SZDSZ-es miniszter manapság roppant szívesen mutatkozik Orbán Viktor társaságában, akinek ez cseppet sincs ellenére. Semmi baj. Majd Gajdics főszerkesztő vagy Bayer tagtárs felvilágosítja. Nem ez volt azonban az érdekessége ennek az egyébként szóra sem érdemes irománynak.

A felháborodott pamfletet „Gyurcsányné” megszólalása inspirálta. Természetesen Dobrev Kláráról van szó, akinek ez a neve. Már persze csak akkor, ha hiteles tájékoztatást olvas az ember. Az Európai Parlament alelnöknője október 22-én (idézem) „…az ATV-n Rónai Egon műsorvezetőnek úgy fogalmazott: „A Fidesz egész politikája arra épül, hogy olcsó, kiszolgáltatott munkaerővel próbáljuk meg kiszolgálni a multinacionális cégeket. […] És lehet, hogy a számok jobban néznek ki, de a számok mögött emberek vannak. Az az ország amely alapvetően az olcsó, kiszolgáltatott, tanulatlan munkások kétkezi munkájára épül, nem versenyképes” – tette hozzá Gyurcsány felesége.” (SIC!)

Ebből Hollik Istvánnak, a Fidesz kommunikációs igazgatójának annyi jutott el a tudatáig, hogy „Egyik pártnak sem szabadna tiszteletlenül beszélnie a kétkezi munkásokról”, míg a szerzőnek annyi, hogy „Dobrev Klára az október 23-i ünnep előestéjén olcsónak és tanulatlannak nevezte a kétkezi munkásokat”. Hollik István szerint „nem csoda a DK EP-képviselőjének kijelentése, hiszen éppen férje miniszterelnöksége idején építették le az emberek munkahelyét.” Hogy ezt az utóbbit honnan vette Hollik, nem tudom, őt azonban nem fogom megkérdezni. Tapasztalataim szerint ugyanis általában ő sem tudja, hogy mit beszél.

Mindebből azonban nyilvánvaló, hogy a szépreményű (?) újságíró szövegértése nagyjából a nulla felé konvergál, miközben Dobrev Klára pontosan tudja, hogy mire figyelmeztet. A gazdasági folyamatok hogyanjáról és mikéntjéről láthatólag fogalommal sem rendelkező ifjú nyugodtan elmehet még egy gyorstalpalóra a jogász és közgazdász végzettségű egyetemi adjunktus asszonyhoz. Amikor Dobrev Klára azt mondja, hogy „Az az ország, amely alapvetően az olcsó, kiszolgáltatott, tanulatlan munkások kétkezi munkájára épül, nem versenyképes.” akkor arról beszél, hogy a Fidesz tíz éve erre az „olcsó munkaerő termelésre” rendezkedett be, hogy kiszolgálja a külföldi, zömében nyugat-európai nagytőke igényeit. Mindeközben magas egyetemi tandíjakkal a kiváltságos rétegek gyermekeinek szűk körére csökkentették a magasan kvalifikált műszaki és humán értelmiségiek körét. Ők viszont az első adandó alkalommal lelépnek és európai fizetésekre váltják az itthon megszerzett tudásukat. Magyarország összeszerelő üzemmé vált, amit Orbán és persze még Hollik szóvívő is pontosan tud. Talán még ez a Hertelendy-gyerek is sejti. Kimondani azonban nem meri, mert akkor nem szapulhatná „Gyurcsánynét”, nem zsebelhetné be főnökei elnéző-elismerő mosolyát.

Mellékesen jegyzem meg, hogy ha már ez az ifjú tánc és illemtanár az emberek iránti tiszteletből akar leckét adni, a főnökeinek is adhatna pár órát. Megkereshetné mondjuk Kövér Lászlót, aki szerint a nők feladata a szülés, mert azé a világ, aki „teleszüli”. Nem habozik azt sem világgá kürtölni, hogy a törvényesen megválasztott, a választási csalások miatt tiltakozó országgyűlési képviselő kollégája egy büdös bunkó. Nem kívánom további példákkal terhelni a kedves olvasót.

Ami pedig az ország versenyképességét illeti. Nyilvánvaló, hogy ez az egész műfelháborodás nem egyéb, mint színtiszta terelés és hangulatkeltés. Propaganda, amellyel el akarják kendőzni a nyers valóságot, amire Dobrev Klára próbálta felhívni az emberek figyelmét. Mégis veszem magamnak a fáradságot, és elmagyarázom Hollik és Hertelendy uraknak miről is van szó valójában: pillanatokon belül olyan válsághelyzet alakulhat ki Magyarországon, amihez képest a 2008-as világválság és a mai járvány szinte semmiségnek tűnik.

Az egyre fokozódó járvány ugyanis ráirányította a nemzetközi nagytőke figyelmét, hogy a humán munkaerő lehet az bármennyire is olcsó, rendkívül sebezhető. A betegségek és a preventív egészségügyi intézkedések kikényszerítik a gyárak hosszabb rövidebb leállítását, ami a termelést és így a bevételt és a profitot is csökkenti. Mi több, a beruházásokat és a működő vállalatokat létükben veszélyezteti. Kézenfekvő megoldás, hogy ki kell váltani az olcsó, képzetlen vagy betanított munkaerőt robotokkal. Ezek persze igénylik a magasan kvalifikált mérnökök, informatikusok, mesterséges intelligenciával foglakozó szakemberek, hálózatszervezők, programozó matematikusok és még sorolhatnánk mennyi más szakma képviselőit. Ugyanakkor viszont szükségtelenné teszi az olcsó, magyar vagy más nemzetiségű munkás foglalkoztatását. A robot nem kér fizetésemelést, de még fizetést sem. Nem lesz beteg és nem megy szabadságra, gyesre, gyermekgondozási táppénzre. Szó nélkül dolgozik a nap 24 órájában. Tessék nyugodtan kiszámolni, hogy mit jelenthet Magyarország számára a robotizálás felgyorsítása. Csupán a közel 600 magyar gépjárműipari vállalkozásnál több mint százezer ember dolgozik. A járvány miatti dekonjunktúra és a robotikai fejlesztések ennyi ember munkáját és megélhetését veszélyeztetik. És akkor még a többi vállalatról nem is beszéltünk. Erre hívta fel a figyelmet az Európai Parlament elnökhelyettese. Meg arra, hogy a jelenlegi kormány az egyre reálisabbá váló vészhelyzetre vonatkozóan semmiféle megoldási koncepcióval nem rendelkezik.