Orbán politikai karrierje kezdetén még ateista volt, de még a ’90-es években változtatott az álláspontján, a 2010 óta tartó Fidesz-kormányzás alatt pedig még keményebben beleállt a kereszténységbe – a miniszterelnök 2014-ben illiberális államnak nevezte Magyarországot, négy évvel később azonban már kereszténydemokráciaként hivatkozott az országra. Az ideológiai pálfordulás korántsem egyedi eset Orbán politikai karrierjében, a miniszterelnök számos más fontos kérdésben változtatta meg az álláspontját az évek során, a szerzők szerint azonban ennek hátterében nem új szemléletmód áll,  hanem az, hogy a politikus mindent megtesz a hatalom megszerzéséért és fenntartásásáért.

Ebben a képletben annak ellenére is rendkívül fontos szerepe van a kereszténységnek, hogy Magyarország nem tartozik a különösen vallásos országok közé, Orbán ennek védelmére alapozta többek közt a bevándorlóellenes intézkedéseket is, azt sulykolva, hogy a muszlimok le akarják rohanni az országot, és meg akarják változtatni a kultúrát. A szerzők szerint a zsidókat és a baloldaliakat összekötő összeesküvés-elméletek is újra előkerültek, melyekkel nemcsak a keresztény eszméket lehetett népszerűsíteni, de az “aki nincs velünk, az ellenünk van”-narratívát is erősítette, és segített még jobban megkülönböztetni Orbán politikai ellenfeleit. Ennek a narratívának lett a központi figurája Soros György, akit zsidósága mellett a két professzor olvasatában az is könnyű célponttá tett, hogy rég elhagyta az országot
A kereszténység eszméje a Fidesz szavazóinak egyben tartása mellett a politikai szövetségek megkötéséhez és a kívülről érkező támadásik elhárításához is kiváló eszköznek tűnik. Ugyan Magyarország folyamatosan a közbeszéd tárgya a sajtószabadságot övező aggályok, vagy a bíróságok függetlensége miatt, és az Európai Unió is gyakran kritizálja emiatt az országot, Orbánnak rendszeresen sikerül kibújni a támadások alól, az érvek lesöprésében pedig szerepet játszik a kereszténység is. Ebben nagy segítséget jelent az is, hogy a keresztény ideológia mentén Magyarország még szorosabbra tudta fűzni a viszonyát Lengyelországgal, így pedig még eredményesebben tudja elkerülni az EU felől érkező támadásokat. Végezetül pedig az sem elhanyagolható tényező, hogy a miniszterelnök ennek segítségével Európán kívül is fontos kapcsolatokat tudott kiépíteni – ő volt az egyetlen EU-ból érkezett vezető a hasonló elveket valló Jair Bolsonaro brazil elnök beiktatásán, és az amerikai keresztény konzervatívokkal is sokat foglalkozott.

A szerzők szerint egyébként annyira nem kirívó, amit Orbán csinál: Ronald Reagan egykori amerikai elnök hasonló módszerekkel szólította meg a keresztény evangélikusokat, és hasonlóan használta fel a kereszténységet saját bázisának növelésére. Az Egyesült Államokban azóta nagyjából minden republikánus jelölt megpróbálkozott ugyanezzel, a szimbiózist pedig még Donald Trump kevésbé eredményes próbálkozásai sem tették tönkre. Martin és Gallaher kiemelték, hogy a vallásos csoportokban rejlő lehetőségek kiaknázásával véleményük szerint alapvetően nincsen probléma, azt viszont aggasztónak tartják, ha számító módon, a politikai ellenfelek elleni eszközként használják fel a vallást. Mint írták, a magyarországi helyzet egyértelmű figyelmeztetés arra, hogy a kereszténységet nagyon könnyű eltorzítani, és felhasználni a demokrácia szétveréséhez.

Címkép: Orbán Viktor a nagykátai római katolikus templomban