Mi történt a Zónával?

Posted by

Szele Tamás

>Akkor most próbáljuk elmagyarázni, előre szólok, nem lesz sem egyszerű, sem rövid. Főleg, hogy a dolog minden részletét én sem értem teljesen, ahogy senki sem. De mégis, úgy gondolom, a súlyos sebben fekvő Zóna olvasóinak tartozom némi magyarázattal arról, hova tűnt a lap. Hát: nem tudjuk, ki vitte el, de minden jel arra mutat, hogy nem a cica, hanem a sárkány.

Tegnap, október 26-án arra ébredtem, hogy sem a lapfelületet, sem a szerkesztői felületet nem tudom megnyitni. 404-es hibát jelzett a kereső, ami nem öröm – de hát az más oldallal is előfordult már, hogy átmenetileg visszaadta lelkét a Teremtőnek, vagy, ahogy C3PO mondaná, a Tervezőnek. Az a helyzet, hogy ilyen előfordul. Olyan is, hogy valaki azt hiszi magáról, ő találta fel a DDOS-támadást, ilyenkor eltart pár percig, míg a szolgáltató takarékra állítja a kezdő kis Wozniak füleit. Szóval, nem kell nagyon megijedni, ahogy a berdicsevi csodarabbi mondta a bóchernek: „Fiam, úgy nem lehet, hogy mindenki szeressen”. Felhívtam a szolgáltatót, nagyon kedves és jóindulatú supportos hölggyel beszéltem, fel is vettek egy hibabejelentési jegyet. Akkor még csak egy napi mentés nem volt meg, mondtam is, hogy nagy nekem az egóm, alig fér be a fürdőbe, mikor kimegyek, de ha visszaállításkor elvész az utolsó nap, az még nem a világ vége. Minden kézirat megvan, minden fotó és videó is, fontosabb, hogy maga a bolt ki tudjon nyitni. Fel is vettünk egy hibabejelentést:

„Tisztelt Szele Tamás!

Ezúton tájékoztatom, hogy telefonos bejelentése alapján az alábbi kérést rögzítettem rendszerünkben:

Probléma: Tegnapról mára virradóra 404-es hibakód jelenik meg a zonaporkolt.com oldalt megnyitva. Biztonsági mentés sem történt.

Kérés: Kérlek nézzetek utána a biztonsági mentésnek és segítsetek az oldal mielőbbi visszaállításában!

Kérem erre a levélre ne válaszoljon, egy illetékes kollégám rövidesen jelentkezni fog a válasszal a telefonon egyeztetett módon!

Üdvözlettel:
(Itt és a továbbiakban kihagynám a szolgáltató és a munkatárs nevét, ugyanis egyrészt nekik is vannak személyiségi jogaik, üzleti jogaik is, másrészt az az érzésem, ők jobban be vannak tojva a helyzettől, mint én)”

Hát jó. Buddha nagy, a Hat Világ még nála is nagyobb, a magam részéről megírtam az anyagot előre, hogy mikor helyreáll az oldal, csak be kelljen tenni, aztán elmentem bevásárolni, mert kínait akartam enni. Nem drága mulatság, azonban igen kellemes. Ts’e barátnőnk a kis büféjében kiváló bambuszrügyes csirkemájjal és yangchou rizzsel szolgált ki, mindenkinek ajánlanám, az ember hátradől utána, és úgy érzi, nem él így Kínában sem a császár.

Hát, a császár tán nem, lévén, hogy szegény Ajszin Dzsioro Pu Ji már rég elhunyta magát, uralkodni sem tudott méltósággal, élni sem, vannak félresikerült emberek, de nekem nagyon kevés kivétellel ez a véleményem a teljes mandzsu Csing-dinasztiáról, ott ha két tehetséges császár volt, már sokat mondtam. No, hanem hírnök jő, pihegve szól a gmailen:

„Tisztelt Szele Tamás!

Nem cégünk üzemelteti és tartja karban a weboldalát, így nem is tudjuk hogyan kellene kinéznie a fájlkönyvtárnak.
Miután cégünk nem köteles biztonsági mentéseket biztosítani a tárhelyek tartalmáról, így az Ön által készített mentés bármikor feltölthető a tárhelyre, hogy visszaállítsa annak tartalmát.

Ellenőrzésem alapján a fájlkönyvtár több 0 bájt méretű fájllal is rendelkezik, ami jellemzően nem teszi lehetővé egy weboldal működését. A hibát okozhatja egy tartalom frissítése, vírus vagy egyéb behatoló általi károkozás is.
Ugyan nem vagyunk kötelesek biztonsági mentés biztosítani, ettől függetlenül a tárhelyre való bejelentkezést követően bármikor elérheti Ön is és egy gombnyomás segítségével visszatudja állítani a tartalmat.

Kérem lépjen be a tárhely admin felületére (cPanel), majd a “Jetbackup” menüponton belül található “Teljes tárhely mentések” opciónál válassza ki az Ön számára szükséges mentést. Az adott mentéssel egy sorban lévő “Restore” gomb segítségével betölti a szerverünk az adott mentést.
A mentésből való visszaállítás némi időt vesz igénybe, a folyamat állapotát a “Visszaállítási sor” nevű funkcióban tudja ellenőrizni.

Ha az ügy részleteivel kapcsolatban további információra van szüksége, forduljon hozzám bizalommal!”

Aha. Szóval nem mi szartunk a saját gatyánkba, sőt, a kedves ügyfélébe sem, aki ezek szerint nem is ügyfél, sosem találkoztunk, tekintetes bíróság. Méghogy mi, biciklit? Egyelőre nyissuk meg a Cpanelt, és kövessük az utasítást.

Nem tudjuk követni, ugyanis már maga a filestruktúra is károsodott. Szegény jetbackup visszaállítaná, ha volna neki mit, csak nincs, a koldus sem tud szőrszálat kihúzni a tenyeréből…

Na, ez volt az a pillanat, amikor szakértőhöz fordultam. A világ egy elég nagy hely, és én elég meglepő helyeken dolgozó szakértőkkel bírok jóban lenni. Egyesekkel hosszú évek óta, és talán nem szeretnék, ha sokat emlegetném a munkahelyüket, mert az a foglalkozásuk egyik lényege, hogy hivatásszerűen kerülik a feltűnést. Vannak emberek, akiket nem politikai, hanem emberi mércével mérünk, igazság szerint mindenkiről így kéne gondolkodni, csak hát ez Magyarország. Érdekes, Dániában például még ez a régimódi, emberközpontú gondolkodás uralkodik, az egyént tettei alapján ítélik meg, de hát tudjuk: a dánok barbárok, például képesek megenni a halat, a boltos előre köszön és ha megkérdik, hogy vagy, nem szabad igazat mondani, mert komolyan veszik, hogy szarul érzed magadat, és amit egy kávé vagy egy sör megoldana, könnyen kiköthet egy pszichomókus díványán, akihez elcipelnek, hogy ne légy depressziós. Pedig te nem depressziós vagy, hanem csak kárpát-medencei magyar izraelita.

Szakértő átnézi az anyagot:

– Tamás ezt úgy szétverték, hogy csoda lesz, ha felkel. Kinek léptél utóbbi időben a lábára? Ez külső beavatkozás, azért mosakszik a szolgáltató is. Ezt profi művelte.

– Hát, inkább kinek nem… Mi Hazánk, oltásellenesek, Kínai Népköztársaság…

– Igen, tipikusan kínai munkának tűnik. Ők pusztítanak így. Tapasztaltuk már.

Mármost az a helyzet, hogy sosem csináltam titkot abból, hogy Kína népét, kultúráját, művészetét, konyháját imádom, de abból sem, hogy nézetem szerint a Szung-kor óta nekik jó kormányzatuk nem volt, és abban sem vagyok biztos, hogy az akkori jó lett volna. Amatőr Kína-kedvelőként elborzadok attól, hogy az a hatalmas és ősrégi, érzékeny kultúra mikre volt képes – de hát pont azok a dolgok, amiket szeretek Kínában, Vu Tao-ce képei, Csuang-ce filozófiája, Li Taj-po, Po Csü-ji, Szu Tung-po, Tu Fu versei kicsit sem erőszakosak. Nem bírok úgy nézni a Patalingra, a Nagy Fal Pekinghez legközelebbi szakaszára, hogy eszembe ne jusson: ez egy teljesen felesleges, bár impozáns mérnöki mű, és úgy építették, hogy amelyik kőműves falszakaszán be lehetett verni egy szeget a két kő közé, arra az illető mestert fel is akasztották. Legenda, de nem annyira: elég sok eltört nyakcsigolyájú csontvázat ástak ki arrafelé a régészek. Mindegy is, az a lényeg: Kína más. Megtehették. Emberük van, bőven, ügyesek is, okosak is, én csak egy nagyorrú barbár vagyok nekik, és hát a politikai rendszerük képes ilyenekre.

– Nem írtál te valamit a kínai titkosszolgálatokról?

Hát dehogynem. Kína ugyanis hatalmas és nagyon erős, de olyan hisztériás is, mint a kigyikfalvi „Hupikék harisnya” irodalmi kör. Olyant ember nem bír leírni Kínáról bármilyen nyelven, hogy azt ne vegye észre a követség sajtófigyelő szolgálata. És nagyon nehéz olyant írni, amit ne találnának sértőnek, legalábbis a hatalom, nem a kínai emberek – ha most Csü Jüanról ejtenék szót, aki „egy követ vőn karjába, s a Lo 羅 罗 folyóba vetette magát és meghalt”, abból is ki tudnának hozni egy államellenes összeesküvést. Ott ötezer éve élnek abból emberek, hogy hülyék, bőven belefér. Igen, minden jel arra mutat, hogy ők voltak. Ugyanis bolond fejemmel írtam valami olyasmit a megfigyelési botrányról, hogy „mivel sem nem akarnék, sem nem is tudnék ártani Pekingnek, de még okom sem volna rá, úgy hiszem, ők sem ártanának nekem”.

És ez a Zónán jelent meg.

Hát, ezt olvashatta egy derék cenzor. És megmutatta, hogy de.

Akarnak is, tudnak is.

Bíróság előtt nem mernék megesküdni a dologra, hiszen a file-ok között nincs olyan, amiben azt írná: „Ezt én tettem, Csang Li, a Kínai Népköztársaság cenzora, vesszetek, nyugati ördögök”, de a másik lehetőség az volna, hogy a Mi Hazánk vagy az oltásellenes mozgalom kitermelt egy magányos és zseniális Sheldon Coopert, akiről egészen egyszerűen tudnánk. Nincs ilyen szuperkocka, ha lenne, már tapasztalta volna a művelt úri közönség.

Hát, akárhogyan is áll a dolog, az élet megy tovább.

Itt szeretném hálámat kifejezni mindenkinek, aki támogatott és támogat, a Zónát valószínűleg újra fogom indítani, csak máshol és máshogy. A kéziratok megvannak, a fotók és a videók is, Vu Cseng-enhez méltó feladat lesz visszaállítani, de azért vagyunk a világon, hogy valamit mégis jól csináljunk benne.

Valahol otthon legyünk benne. Ha ez az otthon csak a fejünkben van, akkor is. Sőt: főleg akkor.

Ezt csak azért írtam, hogy ne tegyek úgy, mintha nem történt volna semmi. Baj van, nagy a baj, a gép négy motorjából három lángol: de, tungcse, még a levegőben vagyunk, nem kerültünk dugóhúzóba, és jó eséllyel hasra lehet tenni a B-25-öst. Valahol Liangsan zöld dombjai, mocsarai között, ahol Szung Csiang és Toronyhordozó meg Li Kuj éltek. Aztán kijavítjuk…

Egyelőre a Zóna Facebook-oldalát folytatom, így kiesnek a reklámbevételek, de megmaradnak az olvasók. Akiknek köszönöm a kitartást a bajban. Az írásokat a Forgókínpad és a Patreon felületéről emelem át, valahol meg is kell szerkeszteni őket.

Egyet nem értek. Akárki is tette: miért keres magának ellenséget?

Mert talált.

Nos, így történt, erről eddig ennyit tudunk: bizonyos részleteket, tekintettel az ügy bizalmas voltára, nem árulok el, de higgyék meg nekem: a lényegen nem változtat.

Nem sírni, panaszkodni akartam, nem is teszem. Nagy pofon volt, de felkelek a földről.

És vissza fogom adni, hozzácsapva a törvényes, hat százalékos kamatot is.

Ha később, akkor a kamatos kamatokat úgyszintén.

Egy úriember mindig elszámol.