Laktózmentes joghurt

Posted by

GA
>Vasárnap esténként mindig úrrá lesz rajtam az izgalom, olyankor szokatlanul kedves vagyok, sokat mosolygok és arra gondolok, vajon milyen élmények, csodálatos találkozások várnak rám a következő héten. Mivel híresen optimista vagyok, tudom, csak jó dolgok történnek majd velem. Hétfőn reggel, vagyis ma, kezemben a bevásárlószatyorral és a cetlivel, ez utóbbira gondosan felírtam mit kell vennem és még véletlenül se felejtsem el a laktózmentes joghurtot, már a nyitás előtt ott ültem az Interspar bejáratánál egy padon.

Hat óra ötvenhét perckor megjelent az üzlet daliás biztonsági őre, aki egyetlen gombnyomással elindította a fémrácsot felfelé. Az elektromos motor komótosan felvonta a vasfüggönyt, ekkor már hat óra ötvennyolc percet mutatott az óra, nem egészen két perc volt már csak a nyitásig, amikor az egyenruhás férfi ellépett a kapcsolóktól és éppen előttem indult el, nyilván a biztonsági iroda felé, amikor megszólítottam.

– Jó reggelt, szabad már bemenni? A férfi ekkor tőlem pár lépésnyire megállt, terpeszállást vett fel, majd a fejét lefelé biccentve rám nézett és megszólalt.
– Maga szerint van van már hét óra?
– Tudom, hogy nincs…
– Akkor meg mit akar?
– Maga mindig ilyen udvariasan beszél a vevőkkel?
-Mi baja van? Udvarias voltam, nem?
– Azt kérdeztem, hogy be lehet-e menni, nem pedig az ön kioktatását akartam hallgatni.
– Mikor nyit a bolt? Na mikor? Hétkor
. Van már annyi? Nincs. Akkor meg mit kérdezget?

Bevallom, eddig a beszólásig voltam úriember. Szégyen, nem szégyen, kitört belőlem az amit nagyon nem szerettem volna, hogy kitörjön. Előfordul azonban és ez ilyen pillanat volt. Gyűlölöm a hatalmat, azt pedig még annál is jobban, ha valaki úgy érzi, visszaélhet a nem létező hatalmával. Nyilván a vagyonvédő itt érzi magát valakinek.
Egy idősebb úr, aki szem és fültanúja volt mindennek, próbált nyugtatni, de őt is felháborította az őr viselkedése. Betoltam a bevásárlókocsit, még kellőképpen fel voltam dúlva, de próbáltam a laktózmentes joghurtra koncentrálni, amikor a salátapult mögül kiszólt nekem egy hatvan év körüli eladónő

.- Ennyire unatkozik?
– Miért gondolja, hogy unatkozom?
– Itt kiabál kora reggel. Igyon egy kávét, aztán vegye meg amit akar és menjen.
– Mi van??? Maguknál mindenki megőrült? Vagy ennyire udvariatlan?
Fizetés közben a pénztárnál megemlítetttem, hogy miként beszéltek velem a boltban, de a kasszás úgy tett, mint aki nem hall semmit. Nyilván tudott mindent, hiszen a biztonsági őr végighaknizta a pénztárakat, röhögva előadva, vigyázzanak, mert jött egy őrült. Gyönyörű reggelem volt megint.