Így foglaltam el a televíziót

Posted by

Balogh Gábor az Azonnali vezető publicistája elmondta egy interjúban, hogy 2006-ban ő is a tévét ostromlók között volt. Itt van a története:

Másnap még nagyobb tömeg gyűlt össze, aztán Toroczkai László fölment a színpadra és elmondta, hogy az a követelésünk, hogy olvassák be a televízióban azokat a bizonyos pontokat, hogy mondjon le a kormány ésatöbbi.

Vagy egyáltalán tudósítson róla a televízió, hogy jelentős tömeg gyűlt össze a Kossuth téren, mert az igazság az, hogy azért elfelejtjük, hogy a 2010 előtti köztévé sem tett eleget sokszor a maga feladatának. Nagy zavarodottság lehetett, hogy most be kell-e erről számolni vagy nem, mert a spontán tüntetés műfaja akkor alakult ki Magyarországon.

Ma már teljesen egyértelmű, hogy ha bárhol összegyűlik száz ember, akkor kirohan a sajtó, filmezi, veszi, közvetíti. Akkor lehet, hogy szakmailag nem tudták, hogy mi a bánatot kell csinálni, vagy politikai szempontból is elvárások voltak. Egy biztos, nem számolt be róla normálisan a köztévé.

Amikor fölment a színpadra Toroczkai, akkor azt mondta – bár azóta kiderült, hogy talán nem is volt igaz –, hogy a biztonsági őrök foglyul ejtettek valakit, aki bevitte a petíciót a székházba. Eszem ágába nem jutott, hogy ez nem igaz, baromira föl voltunk háborodva, és megindultunk a Kossuth térről a televízióhoz.

Ott aztán órákon át állt a tömeg, nem történt semmi, majd egyszer csak elöl elkezdődött valami dulakodás, oda-vissza szaladgáltunk a téren, amikor a rendőrök időnként kijjebb-beljebb nyomtak.Utána megjöttek a fociszurkolók, akik már nem először találkoztak állig felfegyverzett közegekkel, bár azóta tudjuk, hogy szegények nem is voltak állig fölfegyverkezve, talán Baranyából vezényeltek ide valami szerencsétlen rendőriskolásokat. A többi már történelem.

Amikor a tévét elfoglalták, akkor sokan bementek, köztük én is. Akkor találkoztam először azzal a kérdéssel, hogy az addigi nagy, forradalmi hevületem tulajdonképpen hova is vezet. Azt hittük, hogy valami nagy csatát megnyertünk, és megláttam egy ismerősömet, aki nem járványügyi okokból, de maszkban állt bent és valami dorong volt a kezében.Mondom neki „na, figyelj, győztünk, most mi van?”, ő meg annyit válaszolt, hogy „tudja a faszom”.

Tényleg ez volt, ott álltunk a televízióban többezren, a rendőröknek pedig nem sok munkájuk volt, mert végül kimentünk magunktól. Érdekes pillanat volt, hogy előtte elronthattam a gyomrom, berohantam egy mosdóba, és amikor kezet mostam, akkor a másik fülkéből egy zsaru jött ki, és megkérdezte tőlem, hogy „a stressz, mi?”. Mondtam, hogy az, majd kért tőlem egy cigarettát, elszívtuk ketten, és tőle próbáltam érdeklődni, hogy mi lesz. Nem tudta, ott álltunk egymással szemben, és egyikünk se tudta. A rendőrök aztán konkrétan megkértek minket, hogy menjünk ki, és az igazság az, hogy kimentünk.

Az Antenna Hungária lelőtte a közvetítést, szóval attól, hogy behatolsz az egykori Tőzsdepalota épületébe, mégis mit csinálsz az ott talált eszközökkel, ha nem tudsz adást sugározni? Ezért voltam nagyon szkeptikus, amikor a rabszolgatörvény miatt kimentek az Isten háta mögötti, harmadik kerületi köztelevízió-székházhoz. Többen morogtunk is a régiek közül, hogy mentünk már mi be ilyen épületbe, és abból se lett semmi.

2006-ban aztán persze továbbra is járogattunk a tüntetésekre, amik egy idő után önmaguk paródiájába fordultak át. Nagyon szeretem meg tisztelem Waszlavik „Gazember” László munkásságát, óriási formának tartom, ő írta meg a Kossuth téri indulót – ajánlom mindenkinek, aki nem ismeri, és betekintést akar nyerni azoknak a napoknak a szürreális hangulatába. Fölment szegény, előadta a félig dühös, félig ironikus indulót, mi meg egymásra néztünk az ismerőseimmel, és elmentünk sörözni.

Címkép: „Szegények nem is voltak állig felfegyverkezve…”