Mártírokból sosem elég

Posted by

Gaál Péter
>Sokszor kifejtettem már, hogy mit gondolok erről az ünnepről, vagyis az apropójáról, most nem fogom erőltetni. Egyáltalán VALAMIT is csak azért írok, mert tegnap volt szerencsém K. P. kábé humoreszkjéhez Orbánról és a forradalommal (szívem szerint idézőjelbe tenném, de hát ez a kifejezés is értelmezés- és definíciófüggő, tehát voltaképpen ennek is lehet nevezni, és annak is, ehhez azért hozzáteszek majd még valamit) kapcsolatos megemlékezésekről. K. P-el semmi problémám az égvilágon, ha szakítanék időt a megértésére, biztosan megérteném, az írásait élvezem, az előbbihez idő kellene, amim nincs, és úgy is elég reménytelennek tűnik, mert… de most mégis zavar valami, mondott írásban.

Talán mert kibukkant, bocsássanak meg érte. Hát ha egyszer rendszerező lélek vagyok. Az zavar, hogy nem sikerült eldöntenem, vajon ő, az anarchista szimpatizál avagy nem szimpatizál ezzel az izével. Miért izé? Mert tényleg lehet forradalom is és ellenforradalom is. A milliószor lenácizott László András, akit aztán tényleg nem lehet vádolni például nyilasellenessséggel, azt mondja, ellenforradalom volt. Ő azt nem érti, hogy mindazok, akik nyíltan kiállnak a kommunistaellenességük mellett, miért tagadják. Hiszen Kolcsak admirális, Gyenyikin tábornok, Vrangel tábornok se tagadta.

Ha már K. P-ből indultunk ki, a Bátyuska, Nesztor Ivanovics Mahno már érdekesebb eset volt. Nem megyek bele, olvassák el a monográfiáját, ha érdekli Önöket. Egy Cromwell korabeli angol, aki az I. Károly előtti viszonyok helyreállításán munkálkodott, így és úgy, viszont forradalomnak nevezné. Visszaállításnak, szó szerint visszaakarásnak. Kérdés, hogy mit. És ez az én egyik nagy bajom ezzel az egésszel. Ismét a kortárs szemlélő és résztvevő László Andráshoz fordulva, ha győz a forradalom, azaz hagyják a dolgokat úgy történni, ahogy történni akarnak, Nagy Imre egy hétig nem marad hatalmon. S hogy mi (lett volna) a vége?

Hát ez az. László azt mondja, hogy valamiféle nyilas-restauráció, ami aztán a későbbiekben törvényszerűen elbukott volna, ezt ő is beismeri, de mégis, teszi hozzá, az lett volna a jó. Szerintem meg baromira nem lett volna az a jó, egyetlen percig sem, noha szerintem is elbukott volna záros határidőn belül. És itt jönnek megint az ambivalens érzelmeim, tudniillik… tudniillik szent meggyőződésem, hogy ebben az egész kavalkádban ez ELEJÉTŐL A VÉGÉIG JELEN VOLT. Mint a látens kór. Pontosan ugyanúgy, mint a lappangó betegség, ami előbb-utóbb manifeszt betegséggé válik. Kijön. És kicsit ki is jött. Néha nem kicsit, ebbe se megyek bele, de gondoljanak arra, hogy mi is lehetett AKKOR az “ávós” szinonimája, esetleg előszava vagy toldaléka. És még EZT IS, mármint a nyilasokat is megpróbálom kevéssé elfogultan nézni. Mintha Holokauszt nem lett volna. Mintha háború se lett volna. Mintha megannyi Rosenberg és Szálasi szaladgált volna csak, egyik könyvet és naplóbejegyzést a másik után írva.

Mit kapok? Egy nagy, zavaros löttyöt, amibe felváltva csorgatnak ecetet és mézet. Cukros pempőt, megsavanyítva. Egy olyan szellemi moslékot, amit még a szellemi disznó se enne meg, gondolhatja az ember. És mindennek ellenére mégis megeszi. Pontosan ez a bajom az olyan írásokkal, mint amiből kiindultunk. Ha elvonatkoztatunk K. P-től, Nagy Imre “értékeléseivel”. Hol hős, hol kommunista gonosztevő. Kommunista gonosztevő hős. Döntsük már el, az Isten szerelmére, kicsoda. Semmi másra nem vágyom, csak erre. És ha eldöntöttük, legyünk konzekvensek. Én azt gondolom, hogy Nagy Imre egy jellemgyenge, ortodox kommunista volt, mint ilyen, szépen besorolt a korabeli sztálinista modellbe, illetve a mindenkori modellbe, elvégezte, amit rábíztak, oszt’ ennyi. A forradalommal már nem tudott mit kezdeni. Nem volt alkalmas szuverén vezetőnek. Kapkodott, aztán a végén, amikor már minden mindegy volt, akadt egy jó mondata. Inkább sikoltása, de hagyjuk. Majd a tárgyalásán…

Sarokba szorítva a nyúl is bátor. Ismerünk még jó mondatokat a történelemből, melyek hírnevet hoztak, például mindjárt az ő újratemetésén is elhangzott néhány ilyen. Aki AZOKAT szónokolta, némileg szerencsésebbnek bizonyult. Legalábbis eddig. A többi rendszerfüggő mitológia. Valamivel csak helyettesíteni kellett a november hetedikei ünnepségeket. Megszoktuk már, hogy ilyenkor ünneplünk. Nem tökmindegy, mit? Ha most szétlőnék a Színművészetit, akkor később azt is lehetne ünnepelni. Ünnepelnék is. Mindig fordul a kocka, és minden rezsimnek szüksége van mártíriumra. Mártírokból sosem elég. Summa summarum nekem mindösszesen az általam értelmesnek tartottak egyéni konzekvens gondolkodás-hiányával van bajom. A többit már megszoktam. Érezzék magukat azért ma jól. Menjenek el például kirándulni. Az erdőben nincs koronavírus, se zavaros gondolatok, hanem ha a fejükben nincsenek, de jó eséllyel azok is…… kiszellőznek közben.