Kulturális ajánló

Posted by


S.P.
>Egy Radnóti vers, Dési Huber István emlékére
Köszönöm az Adorjánblog szerzőjének, hogy a vers soraiból mottónak kiemelt idézettel
felhívta a figyelmet a költeményre. Olvassátok (olvassátok újra):

Radnóti Miklós:
NEM BÍRTA HÁT…
/ Dési Huber István emlékére /
Nem bírta hát tovább a roncsolt szív s tüdő
a multat és e bomlott éveken
virrasztó gondokat, hitet, csalódást,
nem bírta más, csupán az értelem,
s az bírta volna még. De megszökött a test,
szived megállt, a festék megmeredt,
üres maradt a karton és a vászon,
kezed nem méláz már a lap felett;
árván maradt világod és világunk,
sötéten színes, fölmért s tág világ;
bivaly, ló, munkás, költő sír utánad
s a dési templom és a dési fák.
A sorsod ellenére voltál mester
és példakép. Hivő, igaz, okos;
a munkáló idő emel ma már;
hiába omlik rád sír földje most,
a dolgozók nehézkes népe feldobott, –
csodálatos roncsát a szörnyü tenger,
hű voltál hozzá s hozzád az kegyetlen,
de megtanul majd s többé nem felejt el.
S ha megtanult, úgy látja majd, ahogy te,
a külvárost, a tájat, társait;
mindegy, koporsót, korsót mond a kép,
vagy tűzfalat, mert minden arra int:
“Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, –
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen.”
1944

DÉSI HUBER ISTVÁN (1895, Nagyenyed – 1944, Budakeszi, Erzsébet
Tüdőszanatórium) festőművész, grafikus.
Illusztrációnk: Homokbánya c. műve. 1937. Olaj, vászon, 125 x 80 cm.
Magántulajdon.