Gondolatok a mai tüntetés elé

Posted by

Fábián András
>Sokan Móricz Zsigmondnak tulajdonítják, valójában azonban feltehetőleg a ma már kevésbé ismert, mártírhalált halt Kadosa Marcell ügyvéd, író, újságírótól származhat az a jól ismert mondás, hogy a politika úri huncutság. Ami a huncutságot illeti sok más szóval egyetemben a német nyelvből érkezett a magyarba. Eredeti jelentése szerint gazembert, csirkefogót, csalót jelentett, és ebből sejthető, hogy valaha nyelvünkben is durva szitokszónak számított. Valószínűleg csak a XIX. század végétől kezdték tréfás, egyre kevésbé rosszalló értelemben használni. Ettől – lássuk be – a politika továbbra is az – ami. Sokkal pontosabban az, aminek láttatni akarják. Nézzük, mit jelent ez a mai aktuálpolitikai helyzet vonatkozásában!

Mint közismert, a folyamatban lévő, mindent elsöprő kultúrforradalom (v.ö.: kulturkampf) részeként a politikai hatalom úgy döntött, hogy újabb demarsot hajt végre, és megszállja a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Nyilván nem számítottak különösebb ellenállásra, hiszen már több egyetem és felsőoktatási intézmény esetében sikeresen alkalmazták a pénz egyenlő hatalom/ hatalom egyenlő pénz meggyőző erejét. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy aki ugrál – megvesszük, akit nem lehet megvenni, azt meg kirúgjuk technikáját. Augusztus első napjaiban történt, hogy az SZFE-t fenntartó Innovációs és Technológiai Minisztérium (hogy miért az ITM a felsőoktatási intézmények fenntartója, az is megérne egy alapos elemzést!) Vidnyánszky Attila vezetésével alapítványi kuratóriumot állított az intézmény élére. Az elnök az első pillanattól világossá tette programját: a korábbi, szerinte nemzetellenes, balliberális szakmai vezetés felszámolását és „nemzeti érzelmű” oktatás bevezetését tűzte zászlajára. Egyik korai szűzbeszédében a kuratóriumi elnök úr még egy jó kis zsidózástól sem tartotta vissza magát, miközben lényegében politikai nyilatkozatot, hűségesküt tett Orbán Viktor és illiberális diktatúrája mellett. Az átalakítás – akárhogyan is igyekeznek kozmetikázni – a maga nyers valóságában nem jelent egyebet, mint az SZFE 1837. óta érintetlen autonómiájának, önállóságának és szabadszellemű művész-képzésének felszámolását, a NER-hűre átpolitizált művészeti képzés megteremtését. A pontos politikai szakkifejezés szerint a „balliberális hüllőkeltető megszüntetését” (a Pesti Suhancok Pilhál Tamásának szemléletes definíciója!).

A mindent eldöntő legfelsőbb óhajnak megfelelően nem lesz itt többé sem Übü király, sem III. Richárd színpadra állítva, de a Mephisto, a Rokonok vagy az Ötödik pecsét se inspiráljon senkit mozicsinálásra. Társadalomkritika kizárva, a NER a létező világok legjobbika. Nagyoperett, Ember tragédiája és Bánk Bán jöhet, kifulladásig. Azokkal semmi baj nincsen. Nem akarom leszólni senki művészetét, de a nem ballib hüllők által csinált színház profiljának megértéséhez elegendő átfutni a Vidnyánszky-vezette Nemzeti színház repertoárját (https://nemzetiszinhaz.hu/repertoar). Isten, Haza, Család! Megbízható szakemberek már valószínűleg lázasan dolgoznak Wass Albert valamelyik örökbecsűjének dramatizálásán. Mondjuk a Hogyan lettem antiszemita című opuszon. Ilyen szolgák előállítására kell törekednie annak, aki része akar maradni az „új” színházi és filmes szakmai képzésnek.

Persze a szabad szellemű diákok és érett gondolkodású tanáraik-mestereik efféle nyűgöket nem óhajtanak a nyakukba venni, de még sziszegve sem akarnak szolgálni aljas, nyomorító hatalmakat. Élből meg is kapták a hatalom szándéka szerint mindent elsöprő csendőrpofont. Most nem Szarka gépesítettlövész kancellárra gondolok, hiszen ő sem egyéb, mint egy pojáca, egy báb ebben a gusztustalan színjátékban. A hatalmas pofonnak szánt dörgedelem szerint a diákok és tanáraik politizálnak, holott az oktatásban nincs helye a politikának. És mégis! Ismét a Pesti Csirkefogók hívta fel a figyelmét minden jó érzésű NER-társnak, hogy a hallgatók és a hallgatók mellett tüntetők között fel-feltűnnek ellenzéki politikusok, akik minden befolyásukat latba vetve lázítják, uszítják, hergelik a gyanútlan és önálló értékítélettel nyilván nem rendelkező fiatalokat. Ezek szerint a Pesti Zsoldosok is ott voltak, mondom én. Közben nyomják a civil-ellenes, sorosozó, libsiző dumát, dúsan megspékelve Gyurcsánnyal, Demszkyvel és Donáth Annával. Nem mulasztják el döbbenetüket kifejezni amiatt, hogy a lázadó diákok nem hajlandóak osztozni a kormány és csatlósai homofóbiájában és kiállnak a kisebbségek jogai mellett. A kormány és csatlósai keményen politizálnak az első pillanattól kezdve, miközben cinikusan elvárják, hogy a hallgatók ne politizáljanak.

E helyről üzenem a diákoknak, és a mai napon mellettük kiálló tüntetőknek: ne legyenek lelkiismereti konfliktusaik. Ha feladják politikai törekvéseiket, pillanatok alatt felszalámizzák őket. Több példa igazolja ezt a tételt. Sunyi, alattomos politikai álnokságok ellen csak határozott politikai fellépéssel és nyílt politikai állásfoglalással lehet eredményesen fellépni. Le kell leplezni a hazugokat! Civilek, szakmabeliek és intézmények ezrei, és velük együtt számtalan külföldi színház, szakmai és civil szervezet állt ki eddig a hallgatók és egyetemi oktatók mellett.

Ma már a sokadik tömegtüntetés szerveződik az SZFE diákjai mellett és a diktatúra terrorja ellen. Orbán bábjai eközben igyekeznek azt a látszatot kelteni, mintha a kormányt ez az ügy igazából nem is érdekelné, valójában azonban a háttérből tovább manipulálják a történéseket. Tárgyalási javaslataikat komolyan venni, a kormánnyal (értsd Orbán Viktor) megállapodást keresni minden realitást nélkülöző, naiv kísérlet lenne. A diktatúra jól fizetett zsoldosai csupán időhúzásra játszanak, miközben egyre összébb szorítják a harapófogót. Tegnap az internet, ma a honlap és a tantermek, holnap a villany, holnapután a gáz és a víz lesz elzárva a gyerekeinktől. Éhezni, fázni kényszerítik, megbetegítik és kifárasztják őket. Pedig a fiatal művészhallgatók csak abban az intézményben akarnak tanulni és képzett szakemberekké válni, amelybe jelentkeztek. A sors úgy hozta, hogy előbb és másképpen kellett felnőtté válniuk a diktatúra ellenében, mint az helyénvaló, időszerű és kívánatos lett volna. Az alamuszi Gulyás Gergely tegnapi állítása szerint a kormánynak nincs politikai célja az SZFE ügyében. A színvonalasabb oktatás az érdekük.

Ne legyenek kétségeink: Gulyás üzenete kevésbé a diákoknak, sokkal inkább a növekvő nemzetközi felháborodásnak szólt. A kormány, ha szükségét érzi, az erőszaktól sem fog visszariadni, hogy keresztülverje az akaratát. Orbán szótárában sem a visszavonulás, sem a verség, sem a belátás szavak nem szerepelnek. Az emberi sorsok, vágyak, életek meg végképp nem érdeklik a pszichopata diktátort. Ez pedig akár tragédiához is vezethet.

1956. október 23-án, 64 évvel ezelőtt egy a maihoz hasonló, sztálinista típusú diktatúra ellen indultak tüntetni a diákok a Műegyetem rakpartról. A demonstráció forradalmi megmozdulásokba torkollott, ami november 4-ig közel 3 000 áldozatot követelt. Vigyázzunk magunkra, vigyázzatok egymásra és figyeljetek a provokátorokra!