Posted by Kovács Tamás
Ez a történet Kalmár János olimpiai bronzérmes, világbajnoki egyéni ezüstérmes, orvos radiológus kardvívó rövid történetéről szól.1960-as római olimpia után a nagy kardvívó generáció, akik 32 évig veretlenül nyerték a kardcsapat olimpiai bajnokságokat befejezték pályafutásukat. 1956-ban disszidált három fiatal olimpiai bajnok, így a Horváth Zoltán, Mendelényi Tamás, Pézsa Tibor, Bakonyi Péter, Kovács Attila, Meszéna Miklós hatosnak kellett volna folytatni a kard hegemóniát, de ennek a tehetséges csapatnak 10 év alatt csak egy világbajnoki aranyérem jutott csapatban.
1967-ben Sákovics József szövetségi kapitány döntése alapján elkezdődött a fiatalítás, először én, majd a mexikói olimpián már Kalmár János is a kardcsapat tagja lett. Kalmárral mi voltunk a fiatalok a csapatban a három „öreg” mellett. Így Kalmár Dzsonival nagyon szoros sportbarátság alakult ki, minden külföldi versenyen, edzőtáborban egy szobában laktunk. 1967-ben a mexikói előolimpián elmondta,hogy őt az ÁVH megfigyeli, de akkor többet nem mondott erről.
Részlet Kő András: Dzsoni című cikkéből:. „A Történeti Hivatalból kikért dokumentumok szerint 1965 februárjától vezettek dossziét róla.– Állandóan piszkáltak – mondta. – Nyilvánvaló volt, hogy a vívóválogatottban is voltak spiclik. A dokumentumokból megtudtam, hogy Mészáros és Szamosi volt a fedőnevük.– Kiderült az évek során, hogy valójában kik ők?– A mai napig fogalmam sincs. Házkutatásokat tartottak nálam, anélkül, hogy tudomásomra hozták volna. A szomszédok mondták, hogy idegenek jártak a lakásomban.– Nem árulkodtak a tárgyak?– De igen. Felbontották a leveleimet. Engem minden nyugati utamon kifelé és befelé is megmotoztak.”
Részlet a Történeti Hivatal dossziéjából: „1967 májusában hálózati úton nyert értesülésünk szerint Kalmár János kardvívó, a válogatott keret tagja, tanulmányai befejezése után valamelyik nyugati útját hazatérés megtagadására szándékozik felhasználni. A jelzés alapján foglalkoztunk Kalmár János személyével egy esetleges rendkívüli esemény megelőzése céljából. Ezért lakóhelyén információt szereztünk be személyére vonatkozóan, majd az előolimpiát megelőző időszakban (1967 szeptemberében) kapcsolatainak megállapítása céljából »K« ellenőrzést alkalmaztunk, illetve 1967. október 2-án szoros vámvizsgálat alá vontuk. A lakóhelyén nyert információ, a »K« ellenőrzés, valamint a vámvizsgálat nem erősítették meg disszidálási szándékát, kiutazását nem akadályoztuk meg. 1968-ban, a mexikói olimpiát megelőzően, illetve az olimpia alatt a csapat egyes tagjait, köztük Kalmár Jánost is ismételten »K« ellenőrzésre tettük fel. Az ellenőrzés intézkedést igénylő eredménnyel nem járt. Fazekas József r.hdgy.”
Az 1970-es New York-i Martini Kupán Kalmár összeismerkedett egy férfival, akitől pénzt kért kölcsön, hogy elmehessen az operába. (Itthon szándékozott visszaadni a pénzt forintban.) A férfi, aki az édesapa, Kalmár Pál lemezkiadásaiban is részt vett, más ügyben lebukott, amelyet házkutatás és bírósági tárgyalás követett. Kihallgatták a honvéd elhárításnál Kalmár Jánost is, és elvették az útlevelét.
– Tele volt a hócipőm – fakad ki ma is. – Ekkor gondoltam először arra, hogy el kell mennem ebből az országból. Értelmes ember vagy – mondtam magamnak –, beszélsz nyelveket, megvannak az összeköttetéseid külföldön, vágj neki az útnak! Jött az ankarai világbajnokság 1970-ben. Zsebők Zoltán professzor a főnöke, levelet írt a sporthivatalnak, amelyben munkatársa útlevelének visszaadását kérte. Kalmár egyik csapattársa így fordult hozzá klubjában, a Honvédban: „Dzsoni, kellesz a csapatban. Én megpróbálok segíteni neked. Vannak barátaim a belügyben…” Na ugye? …kinek lehetett kapcsolata a belügyben?…hát igen,aki maga is besúgó volt!– Segített, nem segített, nem tudom. A lényeg az, hogy megkaptam az útlevelemet. Az elutazás előtt Csanádi Árpád, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja látogatott meg bennünket a tatai táborban, és leült mellém a padra. Egy váratlan pillanatban rám nézett, majd megszólalt: „Dzsoni, nagy a világ…” – mondta sokatmondóan, majd felállt, és magamra hagyott. Ebből a pár szóból megértettem, hogy nem sok jó vár rám idehaza. Hasonlóképpen vélekedett Zsebők Zoltán, a professzorom. „Dzsoni, mit keresel te itt? – tette fel a kérdést. – Eredj!”
Az ankarai világbajnokságról ezüstéremmel hazajöttünk, majd az első keretedzésen a Nemzeti Sportcsarnok első emeleti kistermében félrehívott és azt mondta nekem, hogy a kardcsapatban is van besúgó, a mai napon is jártak a lakásomon, amit teljesen feldúltak….nem tudom,hogy mit kerestek….mit akarnak?…el kell mennem….majd decemberben kiutaztunk a Bécs város bajnokságára, ahol én a második, Kalmár a harmadik helyen végzett, és a verseny után odajött hozzám, megölelt, és annyit szólt, hogy a szállóban igyunk meg egy pohár sört…..egy perc alatt tűnt el Bécsből és 13 év múlva Amerikában találkoztam vele újra, ahol nagyon sikeres orvosként dolgozott New Orleansban, és akkor azt mondta,hogy soha nem akar hazajönni, de ez a véleménye a 2000-es években hála Isten megváltozott, sokszor hazalátogatott és a mai napig is tartjuk a sportbaráti kapcsolatunkat.
Egy kiváló kardvívó elvesztésében, állandó zaklatásában nagy szerepet játszott az akkori AVH-ás Magyar Vívó Szövetség elnökének aljas, gonosz, munkája és természetesen a sportágban már működő besúgó rendszer- „Mészáros”, „Szamosi”, és a többi -, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a müncheni olimpián nem sikerült a kardcsapatnak aranyérmet nyerni, mert akkor fénykorában lévő Kalmár elvesztése, csak a bronzéremhez volt elég!! Ki volt a szövetség elnöke?. ki az a Szamosi?…ki az a Kőnig? …
Címkép: Az Universiadén győztes csapat: Kovács Tamás, Kovács Attila, Kalmár János, Meszéna Miklós és Bakonyi Péter.