Az a szegény, aki a legszegényebb

Posted by

Fábián András
>Hosszasan gondolkodtam, mielőtt nekifogtam ennek a cikknek a megírásához. Kényes kérdés kisebbségek ügyében megszólalni, legyen szó melegről, zsidóról, romáról (cigányról), annak, aki hetero, ateista, nem zsidó vagy a társadalom többségi részéhez tartozó. Biztos lehet benne, aki bele meri ártani magát az ő problémáikba, hogy osztályrésze végül sértődés és elutasítás lesz. Legyen a megszólalásnak akármennyire is segítő a szándéka, valaki bizonyosan akad, aki felhördül miatta. Mindegy. Legyen.

Elöljáróban mindjárt le kell szögeznem, hogy mindenféle negatív diszkriminációt ellenzek. Van azonban kivétel. Minden rasszista, kisebbségellenes ideológiai irányzatot elutasítok. Legyen szó a Ku Klux Klanról, a White Powerről, a „Mi hazánk”-nak titulált Fidesz-szövetséges, rasszista társaságról, vagy éppen arról a Jobbikról, amelyet durva antiszemitizmus, cigányellenesség és túlhajtott nacionalizmus jellemzett.

Ami a mai megszólalásomat illeti, mostanában került a kezembe egy roma polgárjogi aktivista írása. Nevet nem szeretnék írni, hiszen bárki lehetett volna, és nem csak cigány, de meleg, hajléktalan vagy zsidó is. Az szerző teljes joggal szólal fel amiatt, hogy a Párbeszéd-MSZP-DK-Momentum-LMP összefogás azt Jobbikos Bíró Lászlót indította az időközi választásokon, aki korábban durva antiszemita- és cigányellenes kijelentéseiről vált ismertté. Ami Bíró személyét illeti, mindenki számára világos volt, hogy nem jó, hanem a realitásokat figyelembe vevő döntés született. Borsodban, egy olyan megyében, Szerencsen, egy olyan választókerületben, ahol a szerző állítása szerint a lakosság 40%-a a roma kisebbséghez tartozik. Azóta is arról folyik a szó, hogy a Fidesz azért nyerhette meg a szerencsi szavazatok többségét, mert a mélyszegénységben élő cigányok szavazatait a Fidesz pár kiló krumplival megvásárolta. Miközben azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy sokan épp a jelölt személye miatt maradtak távol az urnáktól.

Azt állítja a szerző, hogy az ellenzék nem is várhatott mást az ott élő emberektől. Túl azon, hogy a legnagyobb nyomorban élnek, egyik napról a másikra próbálják fenntartani a puszta életüket, most még egy olyan képviselőre kellett volna szavazniuk, aki korábban – pártjával egyetértésben -számtalan jelét adta rasszizmusának. Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy hányszor kért ezért bocsánatot. Aki tehát a Fideszre szavazott, az nyilván jó okkal tette, és ezért nem lehet bűnbaknak beállítani a roma kisebbséget.

A szerző eközben megfeledkezik például Pócs János máig Fideszes országgyűlési képviselő akciójáról, aki kazánban akarta elégetni az általa alkalmazott cigány munkását. Elfeledkezik Orbán Viktorról, aki ki tudja hányszor diszkriminálta a roma kisebbséget, legyen az a szegregáció miatt bírói ítéletben megítélt kártérítés megtagadása, vagy a „munka nélkül szerzett pénzek” (segélyek) kifizetésének megtiltása. Utóbbi a sokgyerekes cigány családokat sújtja. És akkor még nem is beszéltünk a családi pótlék-emelések ki tudja hányszori visszautasításáról. Sem azokról a „családbarát” törvényekről, amelyekből a roma családok eleve ki vannak rekesztve, mert nem felelnek meg a törvényben leírt feltételeknek. A zsidók sem panaszkodhatnak. Ők is többször, több formában megkapták a magukét Orbántól és a Fidesztől. Gondoljunk csak a Soros-plakátokra és a máig nem szűnő Sorosozásra. De emlékszik -e valaki bármiféle olyan felhördülésre a Fidesz soraiból, amely harsányan elítélte volna Vidnyánszky Attila alig burkolt zsidózását Karsai György személyét illetően. Nem fogom felsorolni ki mindenki mi mindent elnézett Orbánnak és a Fidesznek, csupán azért, mert már „megszoktuk tőlük”. De az is lehet, hogy csak nem volt elég erős az ellenzék hangja, hogy mindenhová eljusson a Fidesz „üzenete”. Mindenkihez, akit illet. Elfelejti Farkas Flóriánt vagy Járóka Líviát, és a többi „roma polgárjogi harcost”, aki milliárdokat sikkasztott el máig büntetlenül abból a pénzből, amit a romák felzárkóztatására kellett volna költeni. Tudok olyan várost, ahol a kisebbségi önkormányzat roma vezetője a cigánygyerekek iskoláztatási támogatását a független, ám az ellenzék által támogatott polgármester ellen hangulatot keltő plakátok előállítására és kihelyezésére költötte. Tegyük is mindjárt hozzá, hogy ezeknek a személyeknek az elszámoltatása és felelősségre vonása meg sem indult, mert mind a mai napig megbízhatóan hozzák a Fidesznek a roma szavazatokat.

Napestig sorolhatnánk oda-vissza a példákat. Egy azonban bizonyos. A mélyszegénységben élőkről való gondoskodás ma és már tíz éve a hatalmon lévő kormány feladata. Tegyük fel a kérdést: milyen eredményeket tudhatnak maguk mögött? Megmondom. A helyzet rosszabb, mint bármikor azelőtt. Erre nézve álljon itt egy önmagáért beszélő statisztikai kimutatás:

Ebből az látszik, hogy miközben a Gyurcsány-Bajnai kormányok idején (még a gazdasági világválság alatt is!) minden évben folyamatosan nőtt a szegényebb állampolgáraink támogatására fordított juttatások mértéke, addig az Orbán kormány idején a GDP állandó, évi átlag 3%-os növekedése mellett is, ez a támogatás folyamatosan csökkent. Mára ezt a „támogatást” már szemérmetlenül alulfizetett közmunkában és néhány kiló krumpliban, pár köbméter tűzifában mérik. A hajléktalanok és a három hónapnál régebben munkanélküliek pedig láthatatlanná válnak és kikerülnek a szociális gondoskodásból. Vagyis a nyílt verbális vagy tettleges rasszizmus csupán egyik megnyilvánulása az egyre durvuló kormányzati diszkriminációnak.

A kormány politikája a rászorulók megsegítésének elszabotálásával lényegében nem a szegénység, hanem a szegények (!) felszámolására irányul.

Igaza van a szerzőnek, amikor az ellenzéki pártoknak szemére hányja, hogy nem tesznek meg mindent azért, hogy akik elszenvedik a diszkriminációt, megtudják és megismerjék a nyomor valós okait, a társadalmi valóság lényegét. Nem fordítanak kellő energiát arra, hogy a nehéz sorban élőket maguk mellé állítsák és képviseljék. Igaza van, amikor azt állítja, hogy az ellenzéki pártok nincsenek jelen a kisebbségek körében. Igaz, hogy a szerző a roma aktivisták meggyőző, felvilágosító munkájáról sem oszt meg velünk információt a saját tevékenységüket illetően. Abban is igaza van, hogy a roma kisebbség várhatóan megint alul lesz reprezentálva a 2022-es választások jelöltállítása során. És abban is teljesen egyetértek vele, hogy ez így nincs jól, mert borítékolható, hogy konzerválni fogja a jelenlegi helyzetet a választások utáni időszakra.

Mindezen tények ellenére éppúgy nincs elfogadható indok arra, hogy a kisebbség a kormánypártra szavazzon, mint arra, hogy az antiszemita Bíróra. Utóbbi jelölésére mégis azért kerülhetett sor, mert a választási körzet a tapasztalatok és felmérések szerint nem támogatna baloldali jelöltet. Az érintett pártoknak azon is el kellene gondolkodnia, hogy miért van ez így, és hogy valóban így kell-e ennek maradnia.