Minden, ami tud, fölszáll az égre

Posted by

Lendvai Ildikó
>Mázlija van ennek a Palkovicsnak.Elég kinéznie az irodája ablakán, és annyi kitűnő művészt láthat együtt, amennyit egy színházi előadáson sem. Sok színházból gyűltek össze reggel a minisztériuma elé, hogy felolvassák azt a hatalmas halomnyi szolidáris levelet, amit a színművészetisek kaptak. De persze Palkovics nem nézett ki. A beosztottjai sem mertek, minden ablak csukva volt. Egyetlenegyet láttam résnyire nyitva, kiváncsi vagyok, ki vette a bátorságot a csendes dezertálásra.

Az összegyűlt közönség kapkodja a fejét. Több tucat híres színész, smink nélkül, farmerben, dzsekiben, kötött sapkában a reggeli hidegben. Alföldi Róbert, Pogány Judit, Ascher Tamás sálként tekerte nyakára a blokád jelképévé vált piros-fehér műanyag szalagot, Lázár Kati a pulóverjébe gyűrte, Ónodi Eszter, Mucsi Zoltán karszalagként hordja. Halász Jutkán, Básti Julin piros kabát fehér sállal, nem véletlenül. Sokan állnak még az alkalmi dobogóra: Hernádi Judit, Nagy-Kálózy Eszter, Szirtes Ági, Csákányi Eszter, Szabó Győző, sok fiatal, az egyetemről is. Simán kihagyhattam egy-két Kossuth díjast is, felsorolni sem tudom, ki mindenki van itt..

Lázár Katinak, Pogány Juditnak, Halász Jutkának összecsukható széket hoztak a várakozáshoz.Mert időbe telik a rengeteg támogatás, üdvözlet felolvasása, pedig általában csak egy-két mondatot citálnak belőlük. Közel két és fél óra így is .A felolvasók nélkül nincs ma magyar színházi élet. A támogatók nélkül nemcsak közönség nincs, de magyar művészet sem: írt a Szépírók Társasága, a Filmművészek Szövetsége, a Műfordítók Egyesülete, az újvidéki, a kolozsvári, a marosvásárhelyi művészképzés hallgatói és tanárai. Érdekes, a határon túli magyarok hazafiságára oly sokszor apelláló kormány róluk kussol. Szolidaritását jelzi sok magyar és nemzetközi szervezet, színházak, egyetemek, több rektori konferencia. A magyar nem. Én is rosszul érzem magam ettől, milyen lehet nekik!

De végre szellemes levélben megszólalt a HÖOK is. “Nem oké!”-üzenik a kancellárnak és a kuratóriumnak.Néhány pikáns helyről is jött buzdító levél: a Bibó Kollégiumból, Vidnyánszky és Eperjes kaposvári egyetemen végzett volt osztályától, diákoktól és tanároktól a Pázmányról és a Károli Gáspár Református Egyetemről. Pedig utóbbi kettőt inkább a kormányhű elit kinevelésére szánták volna, úgy látszik, nem jött be maradéktalanul. A Károli volt és jelenlegi hallgatói a keresztény/keresztyén értékekre hivatkoznak: “Szabadnak és önrendelkezőnek teremtette Isten az embert”. Hallod, Semjén?

Legjobban mégis a magánlevelek melegítenek át a fagyoskodás közben. A 80 éves Klári nénié: “Ha fiatalabb lennék, veletek volnék!” Egy másik nyugdíjas: “Bármire szükségetek van, írjatok!” A Láng Tékából a legendás könyvesboltos Rédei Éva a szintén legendás sóletjét küldte. Másvalaki jelképként kenyeret, mentegetőzve: “Lehet, hogy nem jó jelképet választottam, nem értek hozzá, műszaki ember vagyok.”

Utoljára Mácsai Pál lép a mikrofonhoz. Egy verset szaval: Schein Gábor a színművészetiseknek szánta. Remélem, jól írtam le:

Minden, ami tud, fölszáll az égre. A kémény füstje, az ima, a boldogság, a gyász. És minden, ami tud, elúszik a messzeségbe. A gyerekkor, a szerelem,a vitorla, az idő. És ők mégis itt állnak. Itt állnak, és tudják, hogy fizetni kell. Boldogsággal, gyásszal, szerelemmel. Itt állnak és védik a reményt, az időt,mindent, ami gyönge, mint egy virágszirom,mint egy találkozás szakadt nyári felhők alatt, mint egy csók a beteg szemére. És jön már, aki nem tűri ezt az anarchiát.Jön már, aki rendet akar,és pénzt hoz, ígéretet, fegyvert. Jön már és megsértődik.Itt van és fenyeget. És minden, ami tud, fölszáll az égre. De ők itt állnak mégis,nem mozdulnak. És itt marad velük a gyerekkor,a szerelem, a vitorla, az idő. Minden ajándéka a messzeségnek

Megborzongok. Talán nemcsak a hidegtől.