A fejlevágós meg a baltás

Posted by

Gábor György
>Nem tudom kellőképpen kifejezni az undoromat, a megvetésemet és persze a félelmeimet azzal kapcsolatosan, amit a minap egy barbár szörnyeteg Párizs elővárosában elkövetett. Az én imádott Párizsomban, ahol 17 évesen, a Kádár-rendszer kellős közepén tanulhattam és tapasztalhattam meg, mi a szabadság.

Tudom, nem mindenki mellé lehet rendőrt állítani, de azt is tudom, hogy nem úgy szokott történni az ilyesmi, hogy este lefekszik az ember, még elolvas néhány oldalt a Doktor Faustusból, esetleg a Gyakorlati ész kritikájából, vagy ha lírára szeret elaludni, Novalist, Hölderlint vagy Rimbaud-t lapozgat, aztán éjfél után valamennyivel leoltja az olvasólámpát, aztán persze megint felkapcsolja, mert mint rendesen, most is elfelejtette bevenni a gyógyszereit, szóval beveszi, aztán olvasólámpa másodszor is lekapcsolva, fordulat a fal felé és alvás (már ha képes erre).

Aztán reggel megszólal a rohadt vekker, még a fejére nyomja a kispárnát, hátha, de semmi hátha, semmi kegyelem, föl kell kelni. Fürdőszoba, fogmosás, zuhanyozás, öltözködés, mit vegyek fel, rétegesen, mondja a rutinos belső hang, aztán müzli, autókulcs a zsebben (ha megtalálja, előző este hova hajította), már indulna is, de eszébe jut a gyógyszer, megint vissza, beveszi valamennyit, basszus, a D-vitamin fogyóban, aztán újra elindul, ám a lépcsőn ismét megfordul, visszajön a jatagánért, mert a vészesen szenilizálódó agyával elfelejtette, hogy ma jártában-keltében valakinek le óhajtja vágni a fejét.

Szóval nem vagyok egy kimondott szakember, nem alkalmaznám magam semmilyen szakszolgálatnál, de azt gondolnám, hogy a fejlevágós figurára nem a müzli és a gyógyszer között jön rá az ember, hanem valahol máshol. Mondjuk ott, ahol eredményesen radikalizálják. Egy-egy szabadon tevékenykedő párizsi, marseille-i (kölni, hamburgi, brüsszeli, londoni, barcelonai etc.) imám környezetében, a társaival együtt, sok-sok gyanúsan egyértelmű jelet felkínálva a szolgálatoknak, szóval valahogy így.

Különösen akkor, ha valahol már közel két hete kirobbant egy ügy, nem is akármilyen, egy történelem-földrajz szakos tanár körül, aki évek óta tanítja a diákoknak a szólásszabadság (liberté d’expression – oh, jaj, ez maga a végzet!) alkotmányos jogát, ám akit most egy szülő, egy anticionista, palesztinbarát aktivistával az oldalán feljelentett a kollégium igazgatójánál, s ami aztán egyre nagyobb hullámokat gerjesztett. Egyes források szerint az sem kizárt, hogy a Youtube-on megfenyegették a tanárt, de akár így, akár úgy, egy diák apja révén a közösségi médiában hangot kapott az eset.

Akkor mégis, miért és hogyan a szolgálatok? Amelyek mellesleg az én pénzemből nem tesznek semmit. Így aztán olykor lefejezés, máskor ablakon kihajítás, megint máskor kamionos kopogtatás a karácsonyi piacon, szerkesztőségi látogatás, és így tovább, mikor minek van épp szezonja.

Rosszul vagyok.Tudom, az elkövetőt lelőtték, vele már nem lehet üzletelni. De azért maradék erőmmel abban bizakodom, hogy egyetlen iszlamista fejlevágóssal, jatagánossal, kamionos szörnyeteggel sem fognak úgy csencselni a francia hatóságok, ahogy tette ezt a magyar politikai csúcshatalom az örmény keresztény fejét baltával lemetélő azeri muszlimmal. Mert őt kimondottan szeretjük. Ő a mi kereszténygyilkosunk, őt úgy cirógatjuk, meg persze a feladóit, ahogy az nekünk tetszik.