Donald Trump és a Csurka-szindróma

Posted by

Pokol Béla
>Az 1998-as országgyűlési választásokhoz közeledve Csurka István MIÉP-pártja az akkoriban havi gyakorisággal közölt közvéleménykutatások szerint a választási részvételt jelző állampolgárok között szilárdan egy százalékon állt, implicite jelezve, hogy aki rá szavaz, az a kukába dobja szavazatát, mert esélye sincs az 5%-os küszöb átugrására.

Pontosabb képet akarva riadóztattam harminc politológus diákomat, akik alig várták, hogy politológusi munkát végezhessenek, és hat gépkocsival egy képnapos felmérést végeztünk az országban. Figyeltünk arra, hogy nemek, korosztályok szerint kiegyensúlyozva legyen a minta, és a főváros eltérő kerületének népessége mellett a nagyvárosok, kisvárosok és falvak választóit is kiegyensúlyozva mértük fel, öszesen 5600 állampolgárt. Nagy eltérések voltak, és kiderült, hogy Csurkáék igazán a főváros pártját jelentik, de országos átlagban e sokezres minta mutatta, hogy valójában5,6%-on állnak átlagosan a választáson részvételt jelzők körében.

És tényleg nagyjából ennyit kaptak a néhány hónappal későbbi országgyűlési választásokon, bejutva az Országgyűlésbe.

Felmerül, hogy csak puszta “csibészség” volt a közvéleménykutatóktól ez a realitástól eltérő mérés, eleve eltanácsolásra játszva Csurkáék esetében, vagy – ismerve az egyes közvéleménykutatók nagyjából nyilvánvaló politikai táborba tartozásait -, ha ez is bejátszott valamennyit, de azért objektív okok miatt is volt ekkora a tévedésük. Erre adódik az “elhallgatási spirálként” ismert törvényszerűség, miszerint, ha egy országban a mainstream média nagyon nagy mértékben egy irányban elfogult, és hatására szinte “bélpoklosoknak” tűnnek az ettől eltérő tábort támogatók, akkor az ide tartozók elhallgatnak egy idő után szimpátiájuk kimutatásával. Így még a manipulálni nem is kívánó közvéleménykutatók is alulmérik e tábor választási esélyeit.

Mi a 30 diákommal azért tudtuk ezt áttörni, mert a nyílt utcán és köztereken csak odaléptünk egy percre a kiválasztotthoz, és tényleg a személytelenséget biztosítva kérdeztük a szavazási szándékáról, és így el merték ezt árulni őszintén. Ugyanis Csurka és a pártja maga az ördög volt a médiában, és még a nemzeti-konzervatív irányba húzó Magyar Nemzet sem merte felvállalni őket. Ez adta, hogy 1%-ra mérték őket, miközben ötször annyit tudtak elérni az elérkező választási napon a szavazási urnák titkossága révén. Manapság Trump az USA-ban fokozottan maga a megelevedett ördög a mainstream médiában, és esténként belenézve a CNN adásaiba elámulok a sistergő gyülelet e páratlan fokától, ami feléje árad ennél a TV-csatornánál.

Ám gyanúm itt is van, hisz nem lehet hogy a BLM fekete randalirozói – akiktől a a híradások szerint még a feketék elitje is elhatárodik – szétzúzzák az amerikaiak múltját, ledöntsék történelmi hőseik szobrát most már válogatás nélkül, és közben a még túlnyomó többségben levő fehérek az e mellé beálló elnökjelöltre szavazzanak, és ne arra, aki katonasággal fellépést helyez kilátásba az erőszakos randalírozók ellen.

Egyszóval tényleg elméleti kíváncsiság is fűt, amikor most Trump esetében is a Csurka-szindrómát látom érvényesülni, és várom, hogy jól kalulálok-e. Bő tizszázalékos lemaradást mutatnak Trump kárára a közvéleménykutatások, és a nagy kérdés, hogy mennyiben játszik ebben szerepet az “elhallgatási spirál” megtévesztő hatása.