Büdös bunkók

Posted by

Fábián András
>Kocsis Máté fideszes képviselő és frakcióvezető szerint ma a Parlamentben büdös bunkók ülnek. Ez az állítás lényegében felér egy beismeréssel, ámde Kocsis természetesen nem az immáron újra 133 bátor emberre értette, akik az ő frakciójában nyomkodják a gombot utasítás szerint, minden önálló gondolat és akarat nélkül, hanem azokra, akik nem Orbán akaratát testesítik meg, vagyis az ellenzékre.

A hajdani MIÉP-es fióknáci kijelentése apropóján én arról szeretnék gondolatokat megosztani, amiről Kocsis úr mélyen hallgat. Arról, amit a Fidesz minden percben újabb és újabb botrányok kavarásával és ébrentartásával inkább elvisel, mint az azok mögé bújtatott valóságot. Legyen az könyvdarálás, vagy Voldemort nagyúr bűntetőpere (shit happens!). Legyen az a gépesített lövész kancellár kínos napiparancsa, vagy az SZFE körüli gusztustalan hatalmi arrogancia újabb és újabb megnyilvánulása. Bukjon bár a boldogan mosolygó Fidesz-jelölt jogsértő kampány-költése kétakkorát, mint a megengedett, Orbán pedig mondjon olyan dolgokat zsinórban, hogy szó bennszakad, lehelet megszegik. Mindez most jól jön.

Mindez kevésbé zavaró, mint az, ami Brüsszelben történik éppen.

Egyetlen dologról nem szólhat ugyanis mostanában tudósítás még csak érintőlegesen sem: mégpedig arról, hogy Magyarországon hogyan számolták fel az elmúlt tíz éve alatt a jogállamot és hogy mit mond erről az európai közösség. Néha a magyar gazságügyi miniszterasszony, bizonyos Varga Judit fel-felsikolt ugyan álmában, hogy igenis és dehogyis, mert jogállam, az van itt. Ilyenkor mindig a professzoraira gondolok, akik átengedték a vizsgákon ezt a hölgyet, aki olyasmikről beszél, amiről láthatóan halvány fogalma sincs. Persze tudom, hogy csupán teszi, amiért odatették: ő a dísz és egyben a cirkuszi kikiáltó.

A jogállam olyan állam, amely elismeri és betartja az emberi és állampolgári jogokat és a vállalt nemzetközi megállapodásokat, miközben saját működését is ezeknek rendeli alá. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti.

Az angol nyelv és az EU is a “rule of law” fogalmat használja, ami a jog uralmát jelenti minden más hatalom felett. Ebből az következik, hogy a jogszabályok és a választók által hatalommal felruházott emberek sem állnak a jog felett. Mi több, ők éppen arra kaptak felhatalmazást, hogy az állam által elfogadott jogok felett őrködjenek és biztosítsák azok betartását és érvényesülését. Azt azonban semmilyen körülmények között sem tehetik meg, hogy visszaélnek ezekkel a jogokkal.

Amikor az Európai Unió, immáron nem először, a magyar és a lengyel kormányzati és politikai köröket bírálja a jogállamiság felszámolása miatt, akkor éppen ezeknek a tilalmaknak a megsértését, lábbal tiprását kéri számon.

Annak tételes felsorolása is több oldalt venne igénybe, hogy az elmúlt tíz év alatt hol és hogyan éltek vissza a jogszabályok adta lehetőségekkel egy szűk uralkodói csoport tagjai. Tették mindezt önnön hatalmuk bebetonozása, majd mára már személyes biztonságuk és büntethetetlenségük megóvása érdekében. Kezdték a köztársasági alkotmány felszámolásával. Összeeszkábáltak egy „sziklaszilárd alaptörvénynek” elkeresztelt röpiratot, amelyhez aztán választottak egy szolgákból álló báb-alkotmánybíróságot. Az alkotmánybíróság azoknak az ügyeknek az elkeféléséhez kell, mert akik annak tagjait odaültették még azokat az alapvető szabályokat sem tartják be, amiket ők maguk irkálnak bele a saját hasznukra készült törvényekbe.

A jogalkotás haszonelvűvé silányult. A jogszabályok megszületésének immáron általánossá vált formáját, az egyéni képviselői indítványokat, üzleti és egyéni érdekek motiválják. Nyilván a képviselők ezért (is) megkapják jól megérdemelt jutalmukat. Virágzik is rendesen a kormány és a miniszterelnök által kényszeresen és sokszor letagadott korrupció. A rendszerváltás előtt a nemzetközi üzletkötések titkos eszközeként kezelt alkotmányos pénzek fogalma ma már közkeletűvé vált a magyar üzleti és politikai életben. Néhány nagy kereskedelmi vállalt rendelkezett olyan titkos pénzeszközökkel – alkotmányos pénzekkel – amelyeket a külföldi partnerek üzletkötés iránti hajlandóságának erősítésére használhattak – de kizárólag külföldön.

Ma Magyarországon a közbeszerzések elnyerése esetén várható haszon 10-20-30%-ának visszaosztása lényegében kötelező eleme a pályázatok odaítélésének. Ehhez járulnak még a kivitelezés során az „előre nem látható okok” miatt sokszorosára növekvő költségek. Magas pozícióban lévő személyek emiatt maguk nem is foglalkoznak üzleti ügyekkel. Rokonokra és megbízható strómanokra bízzák a dolgot. A megkentek és megbízóik biztonsága felett a legfőbb ügyész őrködik, aki maga is régi, kipróbált tagja az uralkodói klikknek. Mivel pedig a büntetőügyek ura az ügyészség, feljelentések elsikkadhatnak, a büntetőeljárások közül pedig azt és akkor szüntethetnek meg amit és amikor akarnak. Márpedig eddig szinte minden olyan ügyben megszüntető végzés született, amely a kormány és a miniszterelnök számára kínos, kellemetlen, vagy épp súlyosan kompromittáló lett volna.

A „titkok” megőrzésének ugyancsak hatékony eszköze a média elhallgattatása és megrendszabályozása. A kényelmetlen firkászokat ellehetetlenítik, a leleplező cikkeket publikáló lapokat és internetes oldalakat felvásárolják, kivéreztetik, vagy egyszerűen megszüntetik. Népszabadság, Index, Origo, Blikk. Klubrádió, 168 óra, ATV.  A kritikus média elhallgattatása, és a pártos médiahatóság túlhatalma mellett, amit az EU évek óta bírál, a média tulajdonviszonyainak egyoldalúsága is szembeötlő.

A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) megalakulása jelentősen átalakította a magyarországi médiaipar tulajdonosi szerkezetét és ehhez párosul a már évek óta rendszeresen elemzett állami reklámköltés piactorzító hatása. A KESMA birtokolja a vidéki és fővárosi tájékoztatás döntő hányadát. Az államilag szervezett protekcionista reklámpiac egyszerűen megfojtja a demokratikus nyilvánosság utolsó maradékát jelentő néhány kis orgánumot. A KESMA megalakításához szükséges jogi feltételek kialakítása során a kormány kreatív szabályozással oldotta meg, hogy a piaci koncentrációnak semmi ne álljon útjába. A KESMA részét képező médiavállalatok 2017 évi nettó árbevétele 55,7 milliárd forint volt, ami azt jelenti, hogy egy lendülettel a magyar médiapiaci bevételek 16 százaléka az alapítványhoz került. Összesen 476 (!) médiamárka lett a KESMA része. Az elmúlt években látszólag csökkent a nyomtatott média szerepe a politikai tájékozódásban, szinte valamennyi lap példányszáma visszaesett. A megyei napilapok azonban továbbra is képesek széles olvasótábort elérni, és ezek a lapok kivétel nélkül a KESMA portfóliójába tartoznak.

Ebből az következik, hogy a kizárólag kormánypárti hírforrásokból tájékozódó 12 százalékával szemben a hírfogyasztók mindössze 4 százalékához érnek el kizárólag kormánykritikus források. Mindeközben a társadalmi változásokra „immunis”, „nem választó”, politikailag inaktív állampolgárok köre eléri a 30 százalékot.

Többen az ellenzék szemére vetik, hogy nem hallatja eléggé a hangját, nem éri el a választókat, nem képes befolyást gyakorolni rájuk, felvilágosítani őket a valós helyzetről. Ez is jogállami kérdés. Ugyanakkor bárki tapasztalhatja, hogy az M0-ás vonalát elhagyva a Klubrádió vagy az Inforádió már nem fogható, (pedig az utóbbi sem nevezhető éppen kormányellenesnek). Marad tehát „háttérzajnak” az Orbán-média a félóránként, központilag összeállított hírblokkokkal. Szeptember 5-én az Antenna Hungaria nemrég befejezte a DAB+ (Digital Audio Broadcasting+) digitális rádiósugárzást, ami felületet adhatott volna az “ellenzéki” rádióknak. Nem csak egy tucat, de több ezer adónak lett volna módja megszólalni minimális költséggel. A DAB+ elterjedése segíthette volna Magyarországon is a médiapluralizmus, a sokszínű médiavilág megvalósulását. Ez azonban a kormánynak nem áll érdekében, ezért nem újította meg a szerződését a műsorszóróval. A DAB fejlesztésének megszüntetése így továbbra is „megnyugtatóan” garantálja, hogy a médiahatóságon keresztül kizárólag a kormány döntsön a hullámhosszak odaítéléséről, miközben ebből bevételeket generál és tartalmakat is meghatározhat (vö.: x% kötelező időtartamú magyar zenei blokk az adásidőben). Ehhez képest Norvégiában már csak digitális rádiózás van. A németeknél és gyaníthatólag, más EU-országokban is 2024-től válik a DAB uralkodóvá.

A tömegkommunikáció tehát lényegében „le van rendezve”. Most tehát az igazságszolgáltatás kerül sorra. A mindenféle bírói múlt nélküli Varga Zsolt András, a kúria elnökének javasolt hajdani lefőbb ügyész helyettese, bizottsági meghallgatása során egy hajdani koronaügyészt (!), Vargha Ferencet idézve kifejtette: „a bírói függetlenségre nem a politikai befolyás jelenti a legnagyobb veszélyt, ugyanis az törvénysértő, és könnyű neki ellenállni, hanem a nyilvánosság.” Képviselői kérdésre azt is elmondta, hogy igaz, hogy ő nagyon jó viszonyban van volt főnökével, akitől sokat tanult, de ez őt semmiben nem befolyásolja. Ezalatt kb. négyszer mondta el mély hódolattal és Polt Péter felé hódolva, hogy „legfőbb ügyész úr”. 

Varga Zsolt András kinevezésével megkezdődik a Kúria politikai megszállása. Ezzel lényegében megszűnik a hatalmi ágak szétválasztása, ami Lengyelország esetében is kiverte a biztosítékot az Európai Parlamentben. Az Országos Bírói Tanács csaknem egyhangúlag utasította el a jelöltet, aki még nem is oly régen az apostoli királyság helyreállítása mellett kardoskodott. Tiltakozásuk azonban mit sem ért.

Bárándi Péter, volt igazságügyi miniszter pontosan megfogalmazta, mekkora veszélyt rejt ennek a személynek a Kúria elnökévé való kinevezése: „Amennyiben a különböző bírói tanácsok vezetését átveszik volt alkotmánybírók, akik mindannyian kinevezésük és odajutásuk folytán is politikailag kötődnek, hát ez az eddig megszokott ítélkezési függetlenség erősen meginoghat. A legfelső bírósági ítéleteknek pedig részben kötelező, részben nem kötelező erővel, de az alsóbb bíróságok ítélkezésére meghatározó funkciójuk van. Amennyiben a kúriánál meginog a pártatlanság, a függetlenség, akkor az pillanatok alatt leszivárog a járásbírósági szintig.” (https://infovilag.hu/barandy-peter-rendkivul-veszelyeztetett-allapotban-a-jogbiztonsag/) Ez a bírói függetlenség vége. Hogy is mondta a jelölt? „A bírói függetlenségre nem a politikai befolyás jelenti a legnagyobb veszélyt.” Ez a veszélyes politikai befolyás most és általa mégis megvalósul.

Október 5-i Európai Parlamenti felszólalásában Dobrev Klára, az EP elnökhelyettese elmondta: „Azért küzdünk egy normálisan működő jogállamért, hogy Orbánék elszámoltathatók legyenek. Azért küzdünk a jogállami értékekért, hogy megvédjük az embereket. Orbán azért támadja a független médiát, azért akar minél nagyobb befolyást az igazságszolgáltatásban, hogy zavartalanul tudjon lopni.”

Ezért és ennek leplezésére vállal be most minden kis és nagy botrányt Orbán és a 133 bátor. Mindenről beszéljen inkább a magyar ember, csak arra ne jöjjön rá semmiképp, hogy milyen módszeresen fosztják meg az urak a jogaiktól és – ami ezzel együtt jár – jólétüktől és jogos járandóságaiktól.

Címkép: Kocsis Máté és a Köztársaság tér