Piroska és a farka

Posted by

Rab László
>Félelmetes ügyek az erdőben, új hungarikum feltalálása…A történet kitalált, minden a valósággal történő egyezés véletlen. A gyöngébb idegzetűek azonnal hagyják abba az olvasást, mert jön Piroska.

Hol volt, hol nem volt, sokáig megvolt, de aztán kiírtak rá közbeszerzést, ebből lehetett tudni, hogy hamarosan el fogják lopni, aztán meg úgyis hazaviszik helikopterrel vagy jachttal. Így is történt. Eltüntették, kámforrá vált, lenyúlták. És az erdő népének azt mondták, bezzeg német nyelvterületen, ott, ahol a Grimm-testvérek randalíroztak egykor, sokkal, de sokkal nagyobb a korrupció. Hogy a frász törné ki a derekatokat, mondta a mókus, miközben éhenhalás előtt nem sokkal egy makkot próbált szerezni a családjának. De lecsaptak rá, előállították, és beletették az Erdő 1 tévébe azzal, hogy a vörös mókus Soros és a kommunisták ügynöke.

Hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, csinoska leány bukkant fel az erdei ösvényen, lefékezte Micsubisi Padzséróját, otthonka volt rajta, matyóhímzéssel. Rámás csizmát viselt, s miközben megközelítette a nagymama rancsát, csak annyit mondott a fogdmegeknek ízes tájszólással, hogy helyretyutyutyu. Kolbászt hozott kovászos uborkával, úgy gondolta, a nagymama ezt szereti a legjobban. Egy kis üveg pálinka is lapult nála, a stampedlis poharakat csizmája szárába rejtve csempészte be.

A nagymama szkafanderben feküdt egy baldahinos ágyon, oldalt focilabdákat hímeztek a selyembe, köröskörül férfiak sürgölődtek. Barna cipőben és kék nadrágban voltak, szűk, testre feszülő zakójukat hanyagul csak egy gombbal gombolták be. Az óriási teremben, ahová Piroska érkezett, az egyik sarokban egyenruhás férfiak dugták össze a fejüket, hajtókájukon nyunyókás kitűzőt viseltek, és azt mormogták, hogy tart a második hullám, de együtt sikerülni fog. A másik sarokban egy fickós férfi felszívott egy csík kólát, és amikor Piroska odasandított, vadul nyomorgatni kezdett egy honleányt. Közben tőle pár méterre egy pedofil férfi számítógép fölé hajolt, gyerekek képeit nézegette, közben kedvesen üdvözölte a kommunista állambiztonság számára pedáns jelentéseket írogató főpapot.

Kis folyosó vezetett a nagymama szobájából egy lelátóval ellátott építménybe, oda törekedett a sok-sok látogató. Haszonlesők, fullajtárok, feleségek, szeretők, vők és gimnáziumi osztálytársak gyülekeztek hosszú sorokban. Gyárakat, földeket, kitüntetéseket, budavári lakásokat kaptak ajándékba. Egy focista leparkolta a kertben a Bentley-jét, és diplomata útlevelét lobogtatva viharzott át a nagytermen. Jöttek aztán a megyei fiszfaszok, sportszövetségi vezetők, a sok egyforma államtitkár, néhány kultúrpöcs pedig büszkén jelentette az ingatlanpanamázási osztályon, amelyet rögtön a klotyó mellett alakítottak ki, hogy feladatukat teljesítették, levágták a hétfejű libernyák sárkány fejét, lehet továbbadni az oroszoknak, kínaiaknak, törököknek a kiürült belvárosi épületeket, Mr. Húsz Százalék beszedheti a pénzt az üzletek után.

– Mikor lehet vele beszélni? – kérdezte Piroska izgatottan, és húzta magával a banyatankját, melyben fura szerkezetet rejtett el.
– Nemsokára te következel, kislány – mondta egy hájas figura, aki nyelvét földig lógatva várakozott Piroska előtt a sorban. A leányka, aki nem győzte kapkodni a fejét, türelmetlenül pipiskedett, és azt nézte, mikor veti már rá a tekintetét a nagymama. Közben az egyik sarokban fura párokat pillantott meg, férfiak simogattak férfiakat, nők sétálgattak megunt polgármester-feleségekkel. Piroskának a földbe gyökerezett a lába, mert ilyenre azért nem számíthatott.

– De hát épp a héten daráltam le egy mesekönyvet… – mondta rémülten egy fehér portól prüszkölő úrnak, aki csak annyit felelt neki, aranyom, ez itt nem mese, amit itt lát, az a kőkemény valóság. Ha sokáig maradna, hamar felhagyna a mesekönyvek abajgatásával.
– Jó, jó, értem én – mondta szipogva Piroska –, de mi lesz így a farkassal? Itt áll az ajtó előtt, láttam, idetart. Mi történik, ha kitátja azt a hatalmas, mocskos száját?
– Majd kitalálunk valamit – felelte betépve a mámoros tekintetű úr. – Itt a farkas nem rúghat labdába, édes. Mire kitátaná a száját, már jön róla a lejárató cikk a közmédiában. Aztán pedig ott az adóellenőrzés. A lomposnak minálunk nem terem babér, angyalom.
– Ők ott mit csinálnak a számítógépteremben? – kérdezte Piroska a sok-sok sürgölődő ember láttán.
– Semmi az egész – mondta nevetve a sátáni tekintetű férfi –, azok ott választási számítógépek, operátorok nyüsztetik őket. Ők felelnek azért, hogy rendben leálljon a rendszer, ha a nagymama érdekei úgy kívánják.
– De mi lesz, ha a farkas meglátja? – kérdezte hangjában őszinte kétségbeeséssel Piroska, aki most már egészen közel került a nagymamához, akit a mámoros tekintetű közönség röviden csak Karamella mamának szólított.
– Évek óta látja. Ezt is, mást is, nem számít. Ha bárki bármit lát, már nem túlságosan érdekes. Kiadunk róla egy közleményt, hogy nem igaz. És ha mi valamire azt mondjuk, hogy nem igaz, nincs olyan, hogy valaki ennek az ellenkezőjét bizonytani tudná. Itt van például ez a mesekönyv-kérdés…
– Tudnak róla? – kapta föl a fejét Piroska.
– Mi az hogy! Kapóra jött nekünk. Ha nem haragszik meg érte, Csepelen már be is tiltattuk. Egy háziökörrel pedig megírattuk, hogy Lázár Ervin könyvei is problémásak. Úgyhogy csak így tovább, asszonyom, ott állunk a háttérben, menjen bátran tovább, legközelebb meg is ehetne egy mesekönyvet…
– Igen, gondoltam rá én is – tűnődött Piroska. – Esetleg ha többet összegyűjtenék egy helyen, és meggyújtanám…
– Ha úgy gondolja, próbálkozhat ezzel is. Mi nem vagyunk a hagyomány elrontói.

Itt azonban Piroskának abba kellett hagynia a beszélgetést, mert két egyenruhás az ágyhoz vitte. Ott ült a nagymama, kezében egy azeri baltával. Fejét idegesen rángatta, s közben olyanokat mormolt magában, hogy senkit nem hagyunk az út szélén. Meg hogy mindenkinek jut bőven lélegeztetőgép, mindenkit meg fog gyógyítani.
– Jövő héten rendbe tesszük az egészségügyet is, tudja, aranyoskám? – fordult váratlanul Piroskához a nagymama. – Mi van abban a táskában? Mit hozott nekem?
– Egy daráló. Azért hoztam, hogy modellezzem a farkas felaprítását.
– Kiváló ötlet. Szólunk Lölőnek, hogy farkasvagdalt néven hozzon forgalomba új terméket. A hungarikumbizottság is gyorsan elfogadhatja. Nagyszerű, kis aranyom, pá. Mindjárt ki is lehetne próbálni, amikor bedugja ide a pofáját a libernyák lompos.

Beüzemelte a farkasaprítót, megszerezte hozzá előzőleg a győri napelempark energetikai támogatását. Mikor az ordas bedugta a pofáját, betuszkolták a Miszlik fantázianevű gépbe. Először csak a csontjai kezdtek törni, aztán az inak, belek roppantak össze, szétfreccsent a mája, megroppant a szíve, gőzök csaptak fel a levegőbe. A nagymama elégedetten nézte végig a farkas felszeletelését, dobozolását, piacra dobását.

– A többit már mi is megoldjuk, kisanyám – mondta búcsúzóul Piroskának, aki boldog ábrázattal nézte végig a farkasaprítást…

(Hajnalban kótyagosan ébredtem. Születésnapról tértem haza, többet ettem és ittam a kelleténél. Nagyon régen voltam már másnapos. Összevissza álmodtam mindent. Ez lehetett az oka, hogy a Maxiból ezúttal Karamella mama lett. A többiről nem is beszélve.)

Városi Kurír