Majom a farkának

Posted by

Fábián András

>Én ugyan nem vagyok nagy focirajongó, sőt, még csak nem is érdekel a labdarúgás világa, viszont nagyon jókat szórakozom a borízű(sörszagú) szurkolói beszólásokon. Mély élettapasztalat és a pesti flaszter keveredik bennük. Némelyik szállóigévé vált: „Puha vagy, Jenő!” Mások a szellem napvilágát hirdetik fennen: „Mennyi lett az eredmény? 0:0, de esküszöm, lehetett volna fordítva is!” Máig azonban az viszi a pálmát, amit a bírónak kiabált be egy elégedetlen spori: „Ma még te sétálsz itt feketében, de holnaptól szerető édesanyád jár abban egy évig!”

A lelátók népe ennél sokkal durvábbakat is tud, sőt adott esetben a tettlegességtől sem riad vissza, ha elfajul egy-egy beszélgetés. Lelátón innen és túl oka van mindennek. A drukkerek számára a világ egyszerű. Két részre van osztva. vagyunk mi, az aranylábú gyerekek, és vannak ők, akiknek ki kell taposni a belét, ha lehetőség adódik rá, el kell pusztítani őket. Nincs vesztett mérkőzés. Mindig a mieink adták a több gólpasszt, sokkal látványosabb volt a játékuk, csak azok a rohadt körülmények, a fű, a bíró, a rosseb tudja mi, miatt az ellenfél nyert. Orbán világa ez, bárki ráismerhet. A cirkusz világa. A kórság miatt a B-közép sorai mostanság fellazulnak. Szétültetik őket. Nyilván a beszólások mennyisége és minősége is negatív irányba változott. Szerencsére meccsre járni még lehet. ha van pénz a belépőre. Van, akinek már kenyérre is alig telik, mert kirúgták a munkahelyéről. A labdával játszadozó fiatal, vagy kevésbé fiatal felnőttek minimum kétes értékű érdemeikre tekintettel, a gondoskodó kormány törődése folytán azonban még őrzik milliós fizetéseiket, diplomata útlevelüket, adókedvezményüket.

A hűséges szurkolók a stadionok meghitt közegében szabadon válogathatnak az ülőhelyek között. Míg ők vidáman rigmusaikat skandálják a minden kényelemmel ellátott vadiúj arénáknak nevezett stadionokban, a lerobbant kórházak bejáratait járókeretes bácsik, mankós, fáslizott lábú nénik tömege ostromolja. Hűvösödik az idő, fáznak, vacognak a kisöregek. Bizony, elkél már a nagy kendő, pedig még nincsen igazi ősz sem. Nem lehet holnap visszajönni. A doktorúr három hónapra előre adja az időpontot. Ha további vizsgálatra van szükség, újabb három hónap. Közben ott az ideg az emberben, hogy mi lesz, ha leáll a rendelés a járvány miatt. Még nagyobb a para, ha benne van a borítékban a befekvés esélye is. Kijövök-e még élve? Sanszos, hogy nem. A kormány felkészült a járvány második hullámára. Nem tudja, és már nem is érdekli a valós helyzet. Bedobta a gyeplőt a lovak közé. Ha a férgese elhullik, kész haszon. Nem kell rájuk költeni. Több marad az arénának becézett stadionokra. A megtakarítás is mehet a LOP programba (Lopakodó Olimpiai Program) és a csókosoknak.

Ez a LOP egyébként sokak fantáziáját megmozgatta. A minap hallottam az okosságot, hogy míg más országok a megrendezett Olimpia után hagyják lerohadni a létesítményeiket, mert azok fenntartása rohadt drága, mi ebben is jobbak leszünk. Előre megépítjük őket, aztán ha majd tíz-húsz év múlva netán nekünk ítélik a rendezés jogát, már eleve lerohadt pályákkal és stadionokkal várhatjuk a résztvevőket.

Eszembe jut egy történet. 2004. augusztusában munka ügyben Athénba kellett utaznom. Pár nappal jártunk az olimpia megnyitása előtt. A városban sétálva elkeveredtem az Olimpiai stadion környékére, ahol valami észbontó felfordulás volt tapasztalható. Este a tévéhíradóban a riporter megszólaltatott egy művezető-féle embert:

  • Mondja! Maga szerint elkészülnek az ünnepélyes megnyitóra?
  • Mikor lesz?
  • Egy hét múlva…
  • Délelőtt, vagy délután?
  • Délután.
  • Akkor jó, addigra kész lesz itt minden.

És tényleg. Kész is lett. Olyan is lett. Nekünk viszont nem kell majd lóhalálában versenyt futni az idővel. Minden felépítünk jóelőre. Jó drágán persze, mert minden 50-100%-kal is többe kerül, mint az elfogadott költségvetés. Itt van mindjárt az új atlétikai stadion. 4 milliárd volt tervezve csak az előkészítésre, de már 8 milliárdnál tart. Ne tessék kérdezni, ki keresi rajta a kenyérre valót. Mészáros Lörke gyerekeinek cége a nyerő.

Ehhez képest a kórházak előtt álldogáló, már említett kisöregek az árak megkétszereződésének örülhetnek. Illetve nem örülnek neki. Ők nincsenek abban a helyzetben, hogy kiköveteljék a növekvő árak kompenzációját a kormánytól (önkormányzattól). Orbánnak ugyanis esze ágában sincs adni. Ezzel szemben a központilag irányított pártsajtó a Portfólió, a 24 és a Napi stb. csupa jó hírrel szolgál. Természetesen mind ugyanazt mondja, csak előbb innen, aztán onnan közelíti meg a dolgot. Viszont legalább egy héten háromszor is visszatér a témára a nyugdíjas választók megőrzésének nem is leplezett szándékával.

Tömören összefoglalva: „Eddig csak egyszer történt ilyen a magyar nyugdíjasokkal – Jobban örülhetnek, mint eddig gondolták” (Portfólió). A tervezettnél magasabb infláció miatt járó 1,2%-os emelést ugyanis 10 hónapra visszamenőleg novemberben kapják meg egy összegben. Ezt ugyebár eddig meghitelezték a magyar államnak! Novemberben és decemberben már azt az 1,2%-kal emelt nyugdíjukat kapják meg, amit január óta havonta kellett volna kapniuk. Hogy én mennyire örülök! Volt „újságíró”, aki arról áradozott, hogy ötször is emelik a nyugdíjakat rövid időn belül.

Készüljünk, mert januártól a Kánaán semmi lesz ahhoz képest, ami elérkezik. A nyuggerek pénze akkor összesen újabb 3%-kal nő – már-már az egekig. Mielőtt valaki örömében a szívéhez kapna és lefordulna a székéről, mai áron hozzávetőleg 3,5 kiló alma ellenértékéről beszélünk. Úgynevezett „átlagnyugdíj” esetén. 2021 januárjában a 143 700 forintos átlagnyugdíjra jön 3%-os emelés, vagyis 148 000 forint lesz az átlagnyugdíj. A „növekedés” a minimál-nyugdíj (28 000 Forint) esetében valamivel kevesebb mint egy kiló alma ára. Ugye most már önök is velem örülnek, mert van is ok az örömre. Mondhatnánk – jogos a gólöröm!

Azért a kormány védelmére tegyük hozzá, hogy azokban a választókörzetekben, ahol időközi választások várhatók, továbbá karácsony és húsvét táján ehhez jön majd még 3-3 kiló burgonya is. Rokonok, barátok és jó ismerősök laptopokat is kapnak mostanában. Az adófizetők pénzéből…