Magyarország helykeresése a bipolárissá váló világrendben

Posted by

Pokol Béla
>Kína világhatalmi feljövetele és az addigi egyetlen, USA szuperhatalma mellett egy másik pólus létrejötte különösen Hszi Csin-ping 2012-es elnöki pozícióba kerülésével vált nyilvánvalóvá, mert az új elnök szakított az addigi kínai vezetők csendes pozíciószerzésével a világban és hangsúlyozottan csak a gazdasági fejlődésük világ elé tárásával. Az Egyesült Államok mellé egyenlő világhatalmi tényezőként feljövetel igényét már az új elnök vezetésének első éveiben hivatalos programokban tárták a világ elé, először a „Made in China 2025” programban a gazdasági mellett a technikai szinten is az élre kerülés célját, majd 2017-ben az elnök az USA világhatalmi pozíciójának katonai dimenzióját célzó befogását és lekörözését is Kína 2050-ig tartó fejlődésének központi feladataként hirdette meg.

Ezek konkrét intézkedési tervét szolgálta 2013-ban az Új Selyemút (One Belt, One Road) kiépítésének jövőterve, és az európai kisállamok felé nyitásához ezt előzte meg már 2012-ben a „16+1” egyezmény létrehozása az EU 11 kisebb közép-kelet-európai tagállama és a volt Jugoszlávia utódállamai (Szerbia, Horvátország stb.) továbbá Albánia, illetve Kína között, melyhez aztán Görögország és újabban Olaszország is csatlakozott, és így „18+1” néven működik ma már. E kereten belül a résztvevő államok kormányfői éves konferenciákon egyeztetnek Kína vezetőivel, és itt az egyes államok rendszerint a kétoldalú szerződések tucatjait kötik meg Kínával, melyeket a minisztériumaik előzetesen megtárgyaltak, és előkészítettek aláírásra. A kereten belül Magyarország különösen kiemelt szerepet játszik, és lakosságarányát illetve gazdasági erejét messze meghaladó partneri szerephez jutott ebben, nem függetlenül a kormányzati stabilitásától és ebből is fakadó külpolitikai autonómiájától az EU-n belül, és aktivitásától Oroszország és más keleti nagyhatalmak felé.

Így Kína is mint egyik fő európai támpontjára tekint Magyarországra a kelet-európai beruházások és útvonaltervezések kapcsán, éppúgy mint a stratégiai kínai technológiai világcégek európai fő bázisának kialakításakor is. E utóbbiak között a legnagyobb kínai gigacég, a Huawei európai központjának helyeként is felmerült Magyarország az információk szerint, de a nagy számítógépgyártójuk, a Lenovo is megkezdi már 2021-ben Üllőn az egész Európát megcélzó termelését. A magyar kormány növekvő Kína felé orientálódása nem független az EU vezető köreinek támadásaitól a migráció kapcsán az ettől elzárkózó Magyarország ellen.

Például, amikor ennek menetében felmerült az utóbbi időkben, hogy az EU-s költségvetésből a nekünk járó pénzeket – az uniós jog és a jogállamiság sérelmeként felfogva az ezzel való magyar szembenállást – nem kapjuk meg, akkor a miniszterelnök kijelentette, hogy ez esetben a kínaiaktól kérünk majd hitelt ezekre a fejlesztésekre. De ezentúl is a kínai Új Selyemút programba való hosszú távú beépülés a magyar kormány egyik fő jövőbeli céljaként jelent meg a prognózisokban, különösen a kormányzat fő gazdasági stratégája, az MNB elnök Matolcsy György írásaiból kivehetően. Ezzel a háttérrel válik most fontossá a Kínát illető éles amerikai szembenállás felbukkanása 2018-tól, de különösen 2019-től a korábbi lagymatagabb kritikák után. E legújabb megfogalmazások szerint Kína stratégiai fenyegetést jelent az USA számára, és a Dél-kínai tenger korallzátonyain egy új mesterséges sziget létrehozása katonai bázissal, illetve ezzel az amerikai hadihajók kiszorítása ebből a térségből az USA egész itteni szövetségi rendszerét létében fenyegeti, amit nem tűr el.

De ugyanígy az Indiát bekerítő Sri Lanka melletti, 99 évre megszerzett szigeten támaszpont kiépítése, illetve Pakisztántól megszerzett gwadari kikötő kínai támaszpontja riadóztatta az amerikai vezetést, hogy eddig és ne tovább. Ám Kína a lassanként az USA-t beérő gazdasági erejével, párosulva ez az USA társadalmát belülről alapjaiban szétvetni látszó bomlási jelekkel a lakosság egytizedét adó fekete tömegek lázadásaival és lassan kéttizedét adó beözönlő latinó tömegekkel az integráció minimuma nélkül, egy olyan helyzetet teremt, hogy Kína számára az USA egy széteső világhatalom képét mutatja. És valóban, a 200 éven át tartó tömeges betelepülések az USA-ba, melyekből a sikeres olvasztótengelyt jelentő integrációs stratégiájával ezekből a jenki társadalmat felépítették, az 1960-as években Samuel Huntington elemzése szerint megroppant, és azóta az USA növekvő mértékben egy dezintegrálódó társadalomként létezik, noha időközben az események sodrása révén még a világ egyedüli urává is vált.

A napjainkban látható meghökkentő események a fekete tömegek BLM-vandalírozásával és az ezzel szemben védtelen többségi fehér társadalom kiszolgáltatottságával ennek már csak a látható végpontját jelentik. Kína mindenesetre ezt éberen figyelve a legkisebb késztetést sem érez arra, hogy engedjen az amerikai fenyegetéseknek, és leálljon a világ legfőbb szuperhatalmává válását kijelölő programjaival. Magyarország számára azonban e növekvő katonai és gazdasági szembenállás egy idő után felvetheti az elmúlt években követett, Kína felé orientálódásának alaposabb végig gondolását.