Ég a háza dideki

Posted by

Rab László
>Csöndben jegyzem meg, jártam az öreg Lázár Ervinnél. Igen nagy élmény volt. ”Írtam, mint a vadember, még a tördelést is megtanultam.

A cserfes kislány, Fruzsina fölnézett a falon lógó Berzsenyi-portréra, és azt találta mondani: – Olyan furcsán néz Berzsián. A másik hős, Dideki a Csiga-biga, gyere ki mondókából “lépett elő”. Mindezt maga Lázár Ervin mondja, akit Csukás István mellett joggal nevezhetünk az elmúlt évtizedek legismertebb meseírójának.

1936. május ötödikén született Budapesten, de mint megjegyzi, az anyja csak átutazóban járt a városban, gyerekkorát Alsórácegrespusztán töltötte, ahol az apja intéző volt egy cecei nagygazda birtokán. Itt ismerkedett meg a mesével. – Az volt benne a szép – idézi föl emlékeit az író -, hogy az igaz történetek töltődtek fel irracionális elemekkel.

Fiatalkorában újságíró volt. – Amikor az egyetem után az Esti Pécsi Naplóhoz kerültem, a főszerkesztő megkérdezte, milyen rovatban szeretnék írni, én meg mondtam: a kulturálisban. Így lett belőlem mezőgazdasági újságíró. Amit aztán nem bántam meg, írtam, mint a vadember, még a tördelést is megtanultam. Csak később éreztem, hogy az újságírás pontatlanná, felületessé tett. Huszonévesen, “íróságom” legelején úgy éreztem, eltékozoltam legjobb éveimet. És rögtön a gyerekeknek kezdtem írni. A kisfiú meg az oroszlánok című könyvemet (1964) már Réber László illusztrálta.

A szürreális elemekkel és népmesei motívumokkal átszőtt történetek (Bab Berci kalandjai, Bikfi-bukfenc-bukferenc, Gyere haza, Mikkamakka! A Négyszögletű Kerek Erdő, Szegény Dzsoni és Árnika) mellett néhány elbeszéléskötete is megjelent, köztük az egyik legemlékezetesebb a gyermekkori emlékeket földolgozó Csillagmajor (1996). Próbálkozott a regénnyel is (A fehér tigris, 1971), de ma úgy látja, a kísérlet önmaga számára kudarc volt. – Nem is írtam aztán több regényt – jegyzi meg.

Közel húsz hangjátékát (köztük A fájós fogú oroszlánt) műsorára tűzte a rádió. – Általában szeretek tömören írni, és az a legjobb, amikor az ember megtalálja a legegyszerűbb megoldást. Erre a hangjáték kiválóan alkalmas.

E sorok szerzőjének kedvenc Lázár-meséje a Lyukas zokni, melyben a lyuk gonosz módon fölzabálja szegény zoknit. Erről Lázár Ervinnek eszébe jutott, hogy az egyik rokon gyerek, amikor meséskönyvet olvastak az iskolában, nagyon készült arra, hogy majd elbüszkélkedik vele. Aztán amikor a Lyukas zoknihoz értek, a tanár kijelentette, ez nem érdekes, csukják be a könyvet.

Egy másik emléke szerint a fia tanító nénije is meséket olvasott fel egy könyvből, s azt kérdezte a gyerekektől, hallott-e már valaki Lázár Ervinről. Néma csönd. Odaért aztán az író fiához, és kérdi, hát te, Zsiga, tudsz-e valamit ezekről a mesékről? Én bizony nem, felelte a gyerek. Ment aztán haza, se köszönés, se semmi, csak megállt az ajtóban, és odaszólt az apjának: – Hol a könyv? Amit írtál!

Az írás nagy része a nol.hu-ban jelent meg

Címkép: Réber László