A gonosz királynő tüzes vascipőben táncolt

Posted by

Zentai Péter
>A klasszikus gyerek mesék tele voltak, vannak igazi, véres borzalmakkal, embertelenségekkel, az aktuálisan elégetett, széttépett mesekönyv – melynek egyébként olvasottsága, nézettsége ezrelékben lenne mérhető az igazi, nagy, ámde minden porcikájukban horrorisztikus mesékéhez képest – nem említhető egy lapon azzal, amit például a Grimm Fivérek műveltek.

A Der Jude im Dorn című történetben például a főhős boldogan kínoz egy zsidót, és arra kényszeríti, hogy tüskebokorban táncoljon. Piroskáról Grimmék és utódaik például azt állították, hogy a német népet szimbolizálja, aki a zsidó farkas gonoszságától szenved, és Hamupipőkét árja tisztasága különbözteti meg a „korcs” mostohanővérektől. A Grimm testvérek meséi szinte tobzódnak az erőszakban. A Hamupipőkében a mostohatestvérek önmagukat csonkítják meg, hogy lábuk beleférjen a cipőbe, és Hófehérke halála után a gonosz királynőnek életében mindvégig tüzes vascipőben kell táncolnia.

Annyira nem lehet hülye ez az ország, hogy beveszi: ez a mesekönyv oszt vagy szoroz, miközben hónapokon át a kisgyerekek egy gonosz öregember portréját bámulhatták országszerte, és a kérdésre, ki ez a rondaság?, azt a választ kaphatták szüleiktől, hogy egy gonosz zsidó. Egyébként pedig a kisgyerekek körében mindig is érvényesült különös, szerelemszerű érzés barátnő és barátnő között, barát és barát között. a jelen világában pedig a fiatalság – tiltásoktól és engedéyektől függetlenül – természetesnek, de nem követendőnek, de nem is megvetendőnek tartja színes és fehér emberek közötti barátságot, akár szerelmet. Azáltal, hogy nem tiltják, kevesebb lesz mindebből a bűn, mint midőn tiltják. Csak az én butuska nemzedékem nem érti a lényeget.