Oroszország magyarországi nagykövete szerint az Európai Unióhoz való tartozás árt a kapcsolatoknak

Posted by

  A Magyar Békekör tudósítása

>Korlátozza az orosz-magyar kapcsolatok fejlődését Magyarország NATO-hoz és Európai Unióhoz tartozása. Bár Oroszország leggyümölcsözőbb viszonya Magyarországhoz fűződik térségünkben, a tovább lépéshez politikai akaratra volna szükség – mondta Vlagyimir Szergejev Oroszország magyarországi nagykövete szerint a Natohoz és az Európai Unióhoz tartozás árt az orosz kapcsolatoknakOroszország magyarországi nagykövet szerint a Natohoz és az Európai Unióhoz tartozás árt az orosz kapcsolatoknak, az Orosz Föderáció magyarországi nagykövete az orosz külpolitikáról péntek este tartott előadásán a Magyar Békekörben. Oroszország magyarországi képviselője értésre adta, hogy nem az orosz félen múlik a kapcsolatok fejlesztése. Hiba volna, ha nem használnánk ki az eurázsiai együttműködés kínálta kölcsönös előnyöket, s e helyett az EU inkább büntetni akarna.

Szergejev nagykövet emlékeztetett arra, hogy Magyarország és a többi európai ország felszabadításáért több mint egymillió szovjet katona áldozta életét. Ami 20-25 évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, mára elképesztő valósággá lett: egyesek egyenlőségjelet vonnak a hitleri Németország és a Szovjetunió közé. Magyarország sem kivétel a történelem eltorzítására irányuló kísérletek alól. „Azt látjuk, hogy egyesek a Hitlerrel szövetséges Horthy Miklós rendszerének rehabilitálására, és Magyarország háborús felelősségének módosítására törekednek” – mondta.

   Oroszország demokratikus, egyenjogú, békés együttműködésen alapuló világrendért küzd. Azt akarja, hogy a Nyugat tudomásul vegye az új realitásokat. Azt, hogy a gazdasági fejlődés motorja többé már nem ő, hanem Kína és India, s a Kelet növekvő pénzügyi befolyása új lehetőségeket tár föl a nemzetközi kapcsolatokban. „Oroszország nem kíván szuperhatalmi szerepet játszani. Nem kíván zászlóshajó lenni másokkal szemben. Nem akar bevezetni valamilyen új világrendet. A nemzetközi kapcsolatok fejlődését nem egy ország határozza meg. Objektív folyamatnak tartja az új erőközpontok létrejöttét, s ennek megfelelően törekszik egy olyan új kapcsolatrendszer kialakítására, amely az egyenjogúságon, és az érdekek egyensúlyán nyugszik” – hangsúlyozta.

  A nagykövet azt tartotta napjaink legfőbb problémájának, hogy a nyugati közösség, élén az Egyesült Államokkal nem akarja elismerni az új kapcsolatrendszert. Rövidlátónak és veszélyesnek nevezte ezt a politikát, mert nem veszi figyelembe az új realitást: a sokpólusú valóságot. Domináns helyzetét a Nyugat immár illegitim módszerekkel is megpróbálja fenntartani: szankciókkal, erőfitogtatással, belügyekbe való beavatkozással, provokációkkal – mondta. Példaként hozta föl a Jugoszlávia és az Irak elleni háborút, Líbia lerohanását, Szíriát, a 2014. évi ukrajnai államcsínyt. Most Fehéroroszországban próbálkoznak. Ahol nem tudnak maguknak kedvező megoldást találni, káoszt teremtenek, hogy aztán ne tudjanak úrrá lenni rajta – fűzte hozzá.

    A diplomata szerint a nyugati szövetségesek újonnan „szabályokon alapuló” módszerrel akarják felváltani a nemzetközi jogrendet. Ezeket a szabályokat saját szájízük szerint alakítják, azokat pedig, akik nem tartják tiszteletben őket, szankcionálják. Sajnálatosan az EU az USÁ-t követi a szankció-politikában. Valójában ezek a szankciók még a Krím Oroszországhoz történt visszacsatolása előtt elkezdődtek, a Szovjetunió szétesése után sem szűntek meg. Oroszország geopolitikailag úgy reagált a szankciókra, hogy megbizonyosodott az Európai Uniós partnereinek megbízhatatlanságáról – jelentette ki. „Sok együttműködési tervünk volt, hiszen közös geopolitikai térségben, az eurázsiai kontinensen élünk. Nagy hiba volna, ha nem használnánk ki ennek előnyeit” – mondta, majd utalt az Eurázsiai Gazdasági Unióra (EEU), a Sanghaji Együttműködési Szervezetre (SCO) és a Dél-kelet Ázsiai Nemzetek Szövetségére (ASEAN). De az EU inkább büntetni akar, mintsem együttműködni – vélekedett.

     „Emiatt arra a következtetésre jutottunk, hogy most már csak közös biztonsági hálóval lehet együttműködni, mert nem akarunk kényüktől-kedvüktől függeni. Ragaszkodunk az egyenjogúsághoz és a kölcsönös tisztelethez” – tudatta Szergejev.

   A nagykövet súlyosnak minősítette a II. világháború utáni nemzetközi jogrend bomlását. Különösen veszélyesnek nevezte, hogy az Egyesült Államok felmondta a nemzetközi stabilitás alapjául szolgáló megállapodásokat, a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról szóló egyezményből pedig februárban kilép. Sorra fordít hátat a nemzetközi szervezeteknek, köztük az emberjogi és a klímavédelmi együttműködésnek. „Az Egyesült Államok szabadkezet akar magának ahhoz, ahogy azt csináljon, amit akar. Ez ellen csak úgy lehet küzdeni, hogy ha mindenki egységesen fellép a nemzetközi stabilitás és az ENSZ védelmében” – mondta. Látván, hogy akaratukat mind nehezebben tudják keresztül vinni az ENSZ-ben, az USA és szövetségesei „házi szervezeteket” hoznak létre. Ilyen szervezetnek nevezte a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetet (OPCW). Többségük birtokában rendre olyan döntéseket hoznak, amelyek figyelmen kívül hagyják a tényeket. Pl. azt, hogy a szír hadsereg nem alkalmazott vegyi fegyvert a lakosság ellen.

   „Sárlavinához” hasonlította a vezető nyugati sajtóorgánumok Oroszország ellen folytatott propaganda hadjáratát.

   Oroszország olyan nemzetközi együttműködési keretekben igyekszik elejét venni a nemzetközi helyzet destabilizálódásának, mint amilyen a Húszak Csoportja (G20), a Független Államok Közössége, az Eurázsiai Gazdasági Unió, a Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát, Dél-Afrikát tömörítő BRICS és a Sanghaji kollektív biztonsági szervezet. Az ENSZ-en kívül a G20 az egyetlen olyan keret, amely lehetőséget kínál a világgazdaság vezető országainak megegyezésére, nemzetközi együttműködésére, az érdekek egyensúlyának megteremtésére – jelezte.

   A Magyar Békekörben tartott előadást beszélgetés követte. Ennek keretében Balogh Artúr, az MSZP Roma Tagozatának elnöke köszönetet mondott Oroszországnak, hogy szülei 1945-ben életben maradhattak, mert a vörös hadsereg megszabadította őket a náciktól, és megakadályozta, hogy haláltáborba hurcolják őket. „Ma is kérdéses, mennyire tartják tiszteletben a kisebbségi jogokat azok, akik aláírták a kisebbségek védelméről kötött megállapodásokat” – reagált a nagykövet.

Kepecs Ferenc újságíró azt kérdezte, beavatkozik-e Oroszország az azeri-örmény konfliktus kiéleződése esetén. Szergejev tudatta, hogy a konfilktus Hegyi-Karabahot érinti, Örményország ugyan tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, de nem kért segítséget, mert a konfliktus nem érinti a területét. Az előadás napján Moszkvában – orosz jó szolgálattal – tűzszüneti megállapodást kötött az örmény és az azeri külügyminiszter.

Makt Mazen, a Magyarországi Arab Közösség szír származású vezetője arra kérte Szergejevet, továbbítsa Moszkvába kérésüket, hogy Oroszország jobban segítsen a szíriai gazdasági élet helyreállításában, és ne kelljen úgy érezniük, mintha Oroszországnak csak a szíriai katonai támaszpontra volna szüksége. Válaszában a nagykövet azt mondta, hogy „Oroszország nem varázsló”, tőle telhetően segít, de nemzetközileg igen nagy ellenállásba ütközik az újjáépítéshez nyújtott segítség, mert a Nyugat – nem titkoltan – nem hajlandó rá, amíg Aszad elnök marad hatalmon. „Amikor mi Aszad elnök felkérésére 2015-ben katonai segítséget nyújtottunk, Szíria területének 70 százalékát az Iszlám állam és az An-Nuszra terroristái uralták. Most a belső párbeszédet tartjuk a legfontosabbnak, a nemzeti megbékélést, az új alkotmány kidolgozását. Bízunk benne, hogy a szír kormány is mindent megtesz érte” – mondta.

   Husain Shorsh, a Kurdisztáni Hazafias Szövetség magyarországi képviselője emlékeztette a nagykövetet arra, hogy a kurdok három ezer életet áldoztak azért, hogy Szíria és Irak megszabaduljon az Iszlám Állam rémuralmától. Azt kérdezte, kíván-e Oroszország foglalkozni a kurd kérdéssel. Mire Szergejev igennel felelt, és azt mondta, hogy a kurd kérdés megoldása az orosz külpolitika részét képezi.

    Kontra Ferenc nagykövet „nyilvánvaló csalásnak” nevezte Lukasenko fehérorosz elnök választási győzelmét, és azt kérdezte, hogy orosz részről nem tartják-e bűncselekménynek a választási csalást. „A kérdés éppen az, hogy volt-e választási csalás” – hangzott a válasz. „A mi álláspontunk szerint bírósághoz kell fordulnia annak, aki ezt állítja, és törvényes keretek között kell jogorvoslást keresnie.  Ami Belaruszban történik, nem felel meg az alkotmányos követelményeknek. Bizonyára nem volt hibátlan a választás előkészítése és lebonyolítása, de az ellenzék nem jogi keretek között keres megoldást, ez pedig igencsak emlékeztet a másutt végbement ún. színes forradalmakra” – tette hozzá. Belarusz népének magának kell rendeznie belső konfliktusát, minden külső beavatkozástól mentesen – szögezte le. Szergejev elismerte, hogy a fehéroroszországi helyzet aggodalomra ad okot, hiszen testvérnépről van szó, s a két országot államszövetség köti össze.

   Hirschler Tamás, az Európai Baloldal – Munkáspárt 2006 alelnöke az iránt érdeklődött, hogy miért keres kapcsolatot az orosz politikai vezetés a szélsőjobboldallal. A nagykövet értésre adta, az a tény, hogy Putyin elnök a francia választások előtt fogadta Marie Lepent, nem jelenti, hogy változtatott volna az orosz politika. A Nemzeti Gyűlés Franciaország törvényes pártja. Ellentétben a fehérorosz Szvetlána Tyihanovszkajával, aki mögött ugyan nem áll semmiféle párt sem, mégis államfőnek kijáró tisztelettel vonultatták Berlinen keresztül a kancellári hivatalba. Szergejev nagykövet bírálta a kettős mérce politikáját.