A bűvös boríték

Posted by

Gellért András
>Szörnyű éjszakái, és még rettenetesebb nappalai vannak. Azt álmodja, összerakja a tökéletes embert, fúr, vág, reszel, varr, képtelen másra gondolni, mint a testre, az artériákra, a nyitott koponyára, mindig csak a műtő, a szike, a vér, kibaszott Frankenstein a szerencsétlen. A legnagyobb név a szakmában. Három intézet főigazgatója, magánpraxist visz, könyveket ír, de ez sem elég, képtelen leállni.

Rovarirtószerek flakonjait, tégelyeit gyűjti, már Brazíliából és Japánból is kapott csótány- és hangyairtós dobozokat, de ugyanilyen megszállottan kutatja a magas faktorszámú naptejeket is. A zacskós kiszerelésűek a gyengéi. Ja, és még a csontból faragott cipőskanalakért is rajong. A legnagyobb gondot azonban mégsem ezek a függőségek jelentik a számára. Állapota napról napra egyre súlyosabb, ezért segítséget kért a hazai lélekgondozás ünnepelt ikonjától, Csertus Ivántól

.- Magadtól jöttél?
– Nem jött velem senki.
– Nem ezt kérdeztem, öreg. Elismétlem, mert nem érted: saját elhatározásodból jöttél, vagy valaki küldott?
– A feleségem kért meg.
– Akkor takarodj vissza hozzá! Anyucihoz. Ide akkor gyere, ha magad akarsz jönni! Értetted?
– Maradni szeretnék.
– Férfi vagy te? Vagy csak egy lábtörlő?
– Férfi vagyok. Tekintélyes orvos.
– Orvosbáró! Mondd ki! Or-vos-bá-ró!!! Halljam.
– Orvosbáró.
– Ordíts!! Kurvára utálom a beszariságot! És miért vagy itt? Nem gyűjtöttél még elég rovarirtót?
– Sosem lehet abból eleget gyűjteni. Most rendeltem Indonéziából egy pókok elleni port.
– Kurva jó. Tényleg orvosi eset vagy. Mi van még?
– Boríték.
– Azt is gyűjtesz?
– Igen….
– Fasza. Na, mesélj erről!
– Negyven éve gyűjtöm.
– Hogy kezdődött? Írt neked egy nővérke?
– Egy vakbeles betegemtől kaptam. Műtét után.
– Üres borítékot kaptál?
– Tízezer forint volt benne.
– Kezdésnek nem rossz. Aztán?
– Másnap is kaptam borítékot.
– Jaj, de szar lehet neked.
– Higgye el, zavarban voltam, amikor a zsebembe csúsztatták, de…
– De megszoktad.
– Igen. Sőt, vártam, mikor kapom meg a következőt. Aztán már előre szóltam, hogy mennyi legyen benne.- A pénzből adtál másnak is?
– Kellett volna? Mégis kinek?
– Nővérek, asszisztensek, altatóorvosok
.- A borítékot én kaptam, nem ők.
– Nagy franc vagy…hogy is hívnak?
– Tivadar
.- Mi lesz veled most, Tivadar? Tudod, miért kérdezem.
– Én ne tudnám? A legtöbb páciensemet már letartóztatták, sokan ítéletre várnak. A feleségem minden reggel kitesz nekem egy borítékot a kávé mellé, ilyen asszony ő, de ez sem segít. Betege vagyok a borítéknak.
– A hálapénznek, te szerencsétlen. Merd már kimondani!!! Lásd kivel van dolgod, elvállallak. Fizetni kint tudsz. Mit ülsz még itt?