Tanácsok nem csak Covid idejére

Posted by

Kleyer Éva írása Elli H. Radinger: Farkasok bölcsessége című könyvéről

This image has an empty alt attribute; its file name is radinger_a-farkasok-bc3b6lcs-bor240.jpg

A mesebeli farkas komának nagyon rossz volt a píárja. Vagy csapnivaló sajtóssal dolgoztatott. Gonosz, simlis, hazudozó, pedofil (elcsábítja a szegény ártatlan Piroskát), kecskegida-, malacka- és emberevő, pedig az igazságtól mi sem áll távolabb. A valódi farkas egészen más: felelősségteljes, családközpontú, gondoskodó, empatikus, játékos kedvű.

Vajon mikor, hogyan és miért fogta rá a néplélek az összes emberi gonoszságot megtestesítő tulajdonságot erre a szegény párára? Mert az aztán megadta az erkölcsi felmentést a kiirtására. Mi történt, hogy az ember legjobb barátjának az ükapukáját ilyen rossz hírbe keverték? Talán soha nem fogjuk felgombolyítani a szálakat, az viszont nagyon is lelkesítő, hogy megkezdődött a farkas rehabilitációja, egyfajta új reneszánszát éli a farkas-romantika. A tény, hogy sok helyen visszatelepítik egykori élőhelyére, és a kezdeti ellenállást legyűrve megtanulunk együtt élni ezzel a nagyszerű állattal, azzal a felismeréssel is párosul, hogy a farkasfalka nem kis mértékben járul hozzá a helyi ökoszisztéma helyreállításához.

Gyerekként nekem valószínűleg az a nagy szerencsém adatott, hogy az első, meghatározó élményt nem Piroska farkasa, hanem Kipling nemes szívű és csodálatos Akelája és a farkasok csapata okozta, akik Mauglit (és engem) emberségre (bocsánat: farkasságra) tanítottak. Aztán emlékszem még egy csodálatos könyvre, ami bebetonozta farkas-imádatomat. Egy kanadai kutató, Farley Mowat szabályosan kiköltözött a sarki farkasok közé, hogy a helyszínen és szinte maga is farkassá válva tanulmányozza életüket és szokásaikat. Humorral és szarkazmussal megírt könyve (Ne féljünk a farkastól!) nagy kedvencem volt gyerekként.

De mielőtt legújabb felfedezésemet bemutatnám, még el kell dicsekednem, hogy én bizony hancúroztam igazi, bár nem vadon élő farkassal is! Kicsikkel, nagyokkal egyaránt, kézhez szoktatott, ember által etetett farkasokkal, „akik” gyakran alakítanak gonosz, vérengző farkast a reklámokban vagy a nagy hollywoodi produkciókban. Szívet dobogtató érzés azon a kerítésen belül lenni, ahol 13 felnőtt farkas alkot egy falkát, és a tudat, hogy kedvességük felszíne alatt micsoda erő, micsoda ösztönök lakoznak, libabőrt csal az ember irhájára.

Talán így már érthető, miért csaptam le azonnal erre a könyvre. Szerzője, Elli H. Radinger odahagyta a jogászi karriert, hogy életét a függőségének szentelhesse, azaz csakis a farkasokkal foglalkozhasson. Laikusként csatlakozott a Yellowstone Nemzeti Park-beli kutatókhoz, dolgozott ott idegenvezetőként is: elkísérte az érdeklődő látogatókat a megfigyelőhelyekre, magyarázott a farkasok szokásairól, viselkedésükről, életéről. Sokszor azonban maga is részt vett a megfigyelésben, egy rönkkunyhóban lakva a farkasok szomszédságában, fagyban, hőségben, elviselte szúnyogok felhőjét is, csak hogy imádott „gonoszai” közelében lehessen. Ő maga fogalmaz így: a farkasok nagyszerű tanítómesterek, akik újraértelmezik az olyan fogalmakat, mint erkölcs, felelősség, szeretet. Bármelyik témát járja körül a szerző, ha párhuzamot vonunk a farkas és az ember között, az ember ritkán jön ki győzteskén

Mit tanulhatunk a farkasoktól? Radinger megfigyelte, hogy az emberhez hasonlóan két alapvető farkastípus létezik. Az extrovertált vakmerő, aki fejjel megy a falnak, nevezzük A típusnak, a B típusú pedig inkább félénk. A bátrak rohannak, hogy meghódítsák a világot, az óvatosak életben maradnak.

Az emberi család fogalmába beletartozik minden változat – állapítja meg –, a gyermekeit egyedül nevelő szülőtől, a mozaik (patchwork) családon át, az egyneműek közösségéig. A farkasok, bár nagyon toleránsak és összetartóak, segítik a magára maradt szülőt vagy kölyköket, mégis inkább konzervatív beállítottságúak. Azokat az értékeket követik, amelyekre mi is vágyunk. Számos rituáléval közvetítik egymás felé a stabilitást és a megbízhatóságot, ami számukra a legfőbb érték, a falka összetartó ereje. Hiszen nálunk, embereknél is a családi rituálék tartották fenn a család szövetét: a vasárnapi közös ebédek, a látogatás a nagyinál.

Gyereknevelés: A farkasszülők semmit nem tiltanak meg, a csemete szerezhet saját tapasztalatokat, és közben megtanulja, hogy minden tette következményekkel jár. Optimális egyensúlyban marad a jóindulat és a szabadság korlátozása, a társas együttlét ÉS a határok szabása között. Viszont: apa és anya mindig egyetértenek, őket nem lehet egymás ellenében kijátszani!! A szülő példakép, egyfajta iránymutatás, igazodási pont a fiatalok számára.

A farkas hím csodálatos apa: gyengéd, gondoskodó, játszik, engedi legyőzni magát, ez a tettetés pedig az intelligencia jele. Az idősebb testvérek is részt vesznek a nevelésben, tanításban, s ha egy kölyök korán elpusztul, a következő évben érződik a nevelésben való segédkezésének hiánya. A fiatal felnőtt állatok is ismerik a saját erősségeiket és szükséghelyzetben besegítenek, ahova kell.

Nem igaz a legenda sem, hogy az öreg állatokat megölik, sőt! Odaadóan gondoskodnak sebesült társaikról, visszaöklendezik nekik a kaját, ahogy a kicsiknek. Addig ápolják az öreget, míg meg nem gyógyul. A gyengét, beteget, öreget csak az ember és a farkas táplálja, még az emberszabásúak sem! Így hát egymásnak lettünk teremtve: ember, farkas, kutya.

Vezetői stílus. Sokan járnak ún. hétvégi vezetői tréningekre (nyilván nem a vadonba), hogy tanulmányozzák a „farkas vezetői stílust”. Csak éppen a fogságban tartott farkasok viselkedése merőben különbözik a szabadon élőkétől. És főleg nem lehet ezt az attitűdöt egy hétvégén elsajátítani. Egy vezető személyiségnek mentális erővel és szociális intelligenciával kell rendelkeznie, ehhez járul az elengedhetetlen tapasztalat. Az elfogadás alapja a barátságos alaphangulat és a harmónia, nem az agresszió. Azok a főnökök, akik örökösen fölényeskednek vagy provokálnak, többnyire félnek hatalmuk elvesztésétől, és ezért nem is vezetőnek való személyiségek. Az ilyen mondatokért meg egyenesen megveszek: „A tapasztalt vezérállatoknak nincs szükségük arra, hogy állandóan uraljanak valakit, mert természetes autoritást sugároznak.”

És még valami eltanulandó: a vezetés női tulajdonság. A farkas családban nincs szükség női kvótára. A fontos döntéseket együtt hozza meg hím és nőstény, de ha kétség merül fel, mindenki a vezérnőstényhez igazodik. Ezt a hímek is elfogadják. Na, itt a különbség. közöttünk és a farkasok között.

Megdőlt az a teória is, hogy egy alfahím vezeti a csoportot. Ezt az elméletet a kifutókban élő farkasok megfigyelésekor alkották, de ez annyira igaz, mintha a börtönben uralkodó szociális viszonyok alapján próbálnánk az egész társadalomra vonatkozó következtetéseket levonni. Vagyis semennyire vagy minimum sok hibával. A fogságban élő állatok úgy élnek, mint a börtönben a rabok. Nem válogathatják meg, kivel élnek együtt, kivel nem, kivel párosodnak, és vadászni sem tudnak. Persze, hogy a legerőszakosabb, az alfa terrorizálja a többit. Ez pedig messze áll a vadon élő falka természetes viselkedésétől.

„A jó vezető a többiek számára mindig példakép. Ennek a vezérhímnek két kiemelkedő jellemvonása volt: sohasem veszített el egyetlen küzdelmet sem, és egyetlen vetélytársát sem ölte meg soha. Amint tisztázta az erőviszonyokat, bámulatos nagylelkűségről tett tanúbizonyságot, és életben hagyta a legyőzött felet. Miért tett így?
A mi emberi világunkban a magas státusz sokak számára rendkívüli jelentőséggel bír. Arra vágyunk, hogy egyéniségként kezeljenek és erősítsenek meg bennünket. A szociális elfogadás úgy hat, mint a kábítószer. Annyira boldoggá tesz minket, hogy szinte bármit hajlandóak vagyunk megtenni érte. Agyunk a dopamin mellett endogén opiátokat és oxitocint is termel. Minél több termelődik ezekből, annál jobban érezzük magunkat. Evolúciós biológiai szempontból a magas státusz fontos az életben maradáshoz. Ha ugyanis szűkössé válik a társ- vagy a táplálékkínálat, a legmagasabb rangú előnyt élvez. Tehát végső soron a reprodukcióról is szó van. Az evolúció folyamán a túlélő utód az egyetlen fizetőeszköz, ami számít.”

Radinger sok kis történettel színesíti mondanivalóját, akár a megfigyelt farkasok életéről, akár a saját tapasztalatairól mesél, amit a farkasoktól tanult. (Az egyik ilyen történetet akár magam is mesélhettem volna. Ifjú idegenvezetőként arra törekszik az ember, hogy mindenki elégedett legyen, és abba a hibába esik, hogy döntésre kínálja fel a csapatnak a lehetőségeket. Nos, ez a legrosszabb, amit tehetünk! Mivel mi tudjuk, mi lesz a legmegfelelőbb a csoportunknak, ezért szelíd határozottsággal magunknak kell döntenünk, és egyben vállalni a felelősséget is a döntésért. Elli ezt a farkasoktól tanulta, én a magam kárán.)

Ritkán mondható ez, de már a fejezetcímek és az indító idézetek is élvezetet okoznak. Például ez: A nők ereje. Mi a közös a nőkben és a farkasokban? Az idézet hozzá: Azért vagyunk szívesen a természetben, mert nincs véleménye rólunk. (Friedrich Nietzsche) Olyan egyéniségek, farkas-személyiségek történetét ismerjük meg, mint a Farkaskirálynőé, aki fajának Angelina Jolie-ja volt, szuper képességekkel, lenyűgöző karakterrel. Vagy például Casanova, a nőcsábász hím, akiért odavoltak a szomszéd falka szukái is, ő azonban tisztában volt saját, a másik nem iránti szenvedélyével, inkább átadta a vezéri pozíciót testvéröccsének.

Érdekes módon, több a női, mint a férfi hódolója a farkasoknak, de ők maguk is jobban kedvelik a nőket, vagy a finom, kevésbé macsós látogatókat. A nők saját „farkas lelküket” ismerik fel a velük szemben álló jószágban:. Máshogy bánnak a természettel, nem tartanak attól, hogy sebezhetőnek tűnnek, és nem akarnak hódítani. A férfiak kontrollálni, dominálni akarnak, ezért van közöttük több medverajongó.

És hogyan történhetett a farkas kutyává szelídítése? Bizonyára nem úgy, mint a mesékben, hogy a férfi mellé szegődött vadásztársnak. Erre egy farkas soha nem vetemedne. Radinger elképzelése szerint (Konrad Lorenz és Csányi Vilmos bizonyára másképp látja) az árván maradt farkaskölyköt a szoptató nő a saját tejével etette meg, nem lévén ekkor még tejelő háziasított állat, tehén vagy birka. Így vált kezessé a kis vadállat, és maradt az ember közelében.

„A mítoszokban és elbeszélésekben a farkas végső soron az emberi lét két rokon jelenségével áll kapcsolatban: a félelemmel és az uralommal. A férfi félelmével mindattól, ami nem kontrollálható és határozható meg teljes mértékben általa: a még meg nem szelídített természettől, az önálló nőtől és az erdőben járó vad farkastól. És a nő félelmével a sötét erdőtől, az erőszakos férfitől és a gonosz farkastól. A régi időkben ez a félelem nem volt teljesen indokolatlan, és könnyen fel is lehet szítani. A félelem ugyanis hasznos is lehet: szolgálja az uralmat mindazok fölött, akik nem akarják alávetni magukat.
A félelemmel való játék számos mesében és mondában is alakot öltött. Például az ismert mesét, a Piroska és a farkast is sokszor ilyen értelemben interpretálták, többnyire az érzékiségre utalva.
Pszichológiailag Piroska a fiatal lányt szimbolizálja, akit elcsábít egy idősebb férfi, aki először a nagymamát, aztán a gyermeket is felfalja. Ez szimbolikusan azt is jelentheti, hogy szexuális értelemben magáévá teszi. Egy ilyen mesével annak idején azt is meg akarták tanítani a kislányoknak, hogy nem szabad idegen férfiakkal szóba állni. A mesében a kéjsóvár farkas elcsábítja Piroskát, de a vadász megmenti. Félelme, minden nő és lány félelme arra szolgál, hogy a férfi kiváltságait igazolja. Aki fél a farkastól az er­dő­ben, az nem fogja kétségbe vonni a vadászt és a tetteit, a férfit és a férfiasságot. Így elintézhető a konkurencia, és indokolható az uralom.
Az, amit mind a farkas, mind Piroska átél a mesében, szimptomatikusan – legalábbis archetipikusan – a nők és a farkasok való életbeli helyzetét szimbolizálja. Mindketten mint vadászt és az uralom hordozóját élik meg a férfit. Talán ez is magyarázatot adhat a nők farkasok iránti vonzalmának mélyebb gyökereire. Mindketten, a nő és a farkas egyaránt látszólag elnyomottak, a történelem vesztesei. Valójában azonban ők az erősek. Mert ők képesek legyőzni a félelmüket, hogy azután tényleg szabadon és függetlenül éljenek.”

A nőiség mint az élet eredete és a farkas mint a vadság szimbóluma nagyon közel áll egymáshoz a mitológiában.

Amit még meg kellene tanulnunk a farkasoktól: az idősek tisztelete. Bár kihullott már a foga, elő kell csócsálni számára az ennivalót, de felbecsülhetetlen a felgyülemlett tapasztalata, amivel legyőzhetővé válik a legnagyobb bölény is!

Nem sorolom fel Radinger összes végigelemzett témáját, hiszen még hátra van a kommunikációtól a barátság és együttműködés fontosságáig, a tervezhető sikertől a megfelelő pillanat kivárásáig és az ökoszisztéma megvédéséig sok minden. Ezeknek a farkas módra való megoldásából nagyon sokat tanulhatunk mi, a természet „csúcstermékei” is. Legfőképpen a harmóniát önmagunkkal és a körülöttünk levő természettel.

A csodás képek mellett Malyáta Eszter fordítása is nagyban hozzájárul a különleges élményhez. Tudom, elítélendő, de ha valami megjegyzésre méltó gondolatot találok egy könyvben, én bizony aláhúzogatom, sőt (szörnyű kimondani is) még be is hajtom a lap sarkát. Annak ellenére, hogy Radinger munkája ilyen megviselt állapotba került, kisebb várólista kerekedett, többen már jelezték, hogy szívesen kölcsönkérnék.

Elli H. Radinger

Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége –
Mire taníthatnak bennünket a vadon lakói?
 

Park Kiadó, Budapest, 2020
270 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2792 Ft,
e-könyv változat 2299 Ft
ISBN 978 963 355 6528 (papír)
ISBN 978 963 355 6535 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szeresd a családodat, gondoskodj azokról, akiket rád bíztak, soha ne add fel, és soha ne szűnj meg játszani – íme néhány dolog, amit a farkasoktól eltanulhatunk. Együttérzően törődnek öreg és sérült társaikkal, szeretetteljesen nevelgetik az utódaikat, és képesek mindenről megfeledkezve játszani. Gondolkodnak, terveznek, és intelligensen kommunikálnak egymással.
Elli H. Radinger, a népszerű német farkasszakértő izgalmas történeteket mesél róluk, amelyekben olyan értékek jutnak központi szerephez, mint a családközpontúság, a bizalom, a türelem, a vezetői képességek vagy a tudatos figyelem.

Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása

Címkép: A farkasfalka vonulása. Az első három a leggyengébb és a legbetegebb farkas. Ők adják a falka ritmusát. Ha fordítva lenne, ők elvesznének egy esetleges támadás esetén. Ők elöl mennek, létrehozzák az ösvényt, így a hátsók energiát spórolnak. Őket követi 5 erős farkas, ők az élcsapat, középen a falka vagyona, 11 nőstény, aztán még 5 farkas, a végén. Az utolsó, aki szinte elszigetelve mögöttük lépked, a falkavezér, aki az egész falkát láthatja, hogy vezesse, szervezze azt és a szükséges parancsokat kiadja. (BBC Frozen Planet)