Mikor a hatalmi gőg átcsap földön csúszó alázatba

Posted by

Swan Edgar

Az elsődleges idegrohamon túljutva kezdem szánni a kormánypárt propagandahadseregének pallérozott bakáit. Röhögni még nem tudok rajtuk, de már inkább képes vagyok egy kicsit empatikusabban szemlélni a működésüket, mint például tegnap. Ettől persze nem gondolom őket jobb embernek, legfeljebb csak szánalomraméltóbbnak. Nem mindegy.

A libernyákok már megint provokálnak. Szépen hangzó emberjogi ­sztaniolba csomagolva vágják a képünkbe, hogy magasról tesznek minden értékre, ami nekünk fontos. Nem érdekli őket, mit tartunk természetesnek, ugyanolyan megítélést követelnek aberrációiknak az élet minden területén. Eddig legalább a gyerekeinket békén hagyták, de a Meseország mindenkié kiadvánnyal átlépték ezt a határt is. Nem árt, ha tudomásul veszik azok, akik gátlástalanul használják föl a homoszexuális kisebbséget is alantas politikai céljaikra, hogy a gyerekeinket nem hagyjuk!

A homoszexuális propaganda ezzel a provokációval ugyanis eljutott a vörös vonalig, sőt azon is túlra. A magyar társadalom józan többsége akkor sem tűri a gyermekei érzékenyítésnek hazudott bántalmazását, ha ezért homofóbnak, kirekesztőnek, nácinak vagy csökött agyú maradinak bélyegzik. A legnagyobb toleranciával, megértéssel, empátiával és segítő szándékkal, de egy emberként kiáltjuk:

El a kezekkel a gyerekeinktől! (Magyar Nemzet)

Aki ismerősnek találja ezt a beteges szózuhatagot, az valószínűleg téved. Ezt nem Orbán Viktor nyomta ki magából, hanem Gajdics Ottó műve. Gajdics Ottó állítólag újságírónak vallja magát. Én például nem vallom magam annak, de hogy nem adnék ki a kezemből olyan szöveget, melyben nem egyszerűen csak ordító és célzott propaganda van, hanem az is messziről üvölt, hogy vagy megírta valaki előre a szöveget (alighanem az, aki Orbán baromságait is), vagy – ez a valószínűbb – a jóember megkapta a kulcsszavakat – vörös vonal, el a kezekkel a gyerekektől, átlépett határ, libernyák -, és meg kellett írnia a megrendelt anyagot. A fizetéséért. Nehezen tudok szánalmasabb dolgot elképzelni, mint azt, hogy még a szavai sem sajátok, azt is úgy köpték bele a szájába. Megrágva, előemésztve. Mert valami barom kitalálta, hogy ezzel fog győzni Orbán a következő választáson, és akkor majd mehet tovább a habzsidőzsi.

Nem akarom tovább idegesíteni a már most is agyilag zoknikat, de semennyi üvöltéssel sem lehet kezelni sem a járványt, sem a gazdaságban sűrűsödő bajokat. A formálódó ellenzéki összefogást sem. Az Unió ébredezését sem. A Színművészeti körüli botrányt sem. Az Index beszántását sem. Őszintén remélem, hogy sokkal több normális, egészséges lelkű ember él ebben az országban, mint amennyit fel tud hergelni az ilyen végtelenül ócska óbégatással a fideszes propagandagyár. Miközben nem hiszem, hogy az Unió fog minket megmenteni ezektől a gazemberektől, azt azért őszintén remélem, hogy nem maradnak határon belül ezek az aljas uszításra irányuló, a véres náci propagandát megidéző törekvések. Remélem, híre megy – miközben rohadtul szégyenkezem, amiért egy olyan ország polgára vagyok, melynek ilyen végtelenül aljas kormánya, és ilyen határtalanul gátlástalan propagandahadserege van -, és a tagországok polgárai kiverik a saját politikusaikból a megfelelő válaszreakciókat. Ez ugyanis nem csak a magyarok szégyene, az egész közösség szégyene is.

Tegnap este néztem a tévében a Magyar Orvosi Kamara elnökével egy beszélgetést. Kincses Gyula elmondta, hogy őket is meglepte, amiért Orbán Viktor üzent nekik váratlanul, hogy találkozni akar a Kamara vezetőségével. Azonnal. Kincses doktor helyében én is csodálkoztam volna erősen, mert nemégiben Kásler Miklóssal voltak nagy levelezésben, aki szerint az orvosok maguktól, felelőtlenül, esküjüket megszegve ürítették ki a kórházi ágyakat, őket terheli a felelősség, ha valaki belehal. Azt is megtudhattuk az utóbbi hetekben a Magyar Orvosi Kamaráról, hogy pánikot keltenek, Soros fizeti őket, valamint minimum a nép ellenségei, valamint nincs miről tárgyalni velük.

Na, ehhez képest valóban meglepő az a hirtelen érdeklődés. Kincses úr és társai természetesen rohantak, Orbán Viktor tárgyalt velük – nem szakemberek, nem szakmai bizottság, kiegészülve Varga Mihály pénzügyekhez (remélhetőleg) értő munkatársaival várta őket -, hanem Orbán Viktor, aki egyedül ért mindenhez. Megnézte a MOK által javasolt bértáblát, meghallgatta a javaslatokat és ott helyben elfogadott mindent. Egymaga. Kincses doktor ennek nagyon örül.

Én pedig arra gondolok, igen nagy a szar. Orbán már ismeri azokat a számokat, melyeket mi még nem. Semmi mással nem magyarázható ez a váratlan és villámgyors változás – eddig tárgyalni sem volt hajlandó a MOK-al -, csapdába került szerintem. Bármibe belemegy, mert talán hamarosan nem lesz elég orvos, de ha így lesz, akkor is azt kell üvöltenie a propagandának, hogy nem Orbánon múlt, hiszen mindent megadott, amit a MOK kért.

Tegnap este – a tévés szereplés után – Kincses doktor azzal szembesült, hogy a leírt törvénytervezet nem éppen azonos azzal, amiben megállapodtak a miniszterek elnökével. A MOK tegnap este fél hétkor közzé tette a Kásler Miklósnak írt levelét, amire Gulyás Gergely este tíz óra körül reagált (vagy akkor került nyilvánosságra) és azt mondta, kivették a tervezetből a kifogásolt részeket, illetve az eredeti megállapodás számait állították vissza. Szóval minden a MOK óhaja szerint történik, ha igaz, ma már a parlament elé is kerül, és kivételes eljárásban meg is szavazzák.

Én minimum gyanakszom, amikor a senkivel szóba nem álló hatalmi gőg váratlanul átcsap földön csúszó alázatba. Félek, hogy nagyon súlyos ára lesz ennek a váratlan megállapodásnak, és azt is mi fogjuk megfizetni. Hamarosan kiderül.

Címkép: Orbán és az Orvosi Kamara képviselőinek találkozása