Módszertan

Posted by

Bárász Péter
(Breszt)

A vasárnap augusztus 10. óta mindig avval kezdődik, hogy az erőszakszervezetek mindenféle eszközökkel (rabomobil, rendőrségi busz és -teherautó, csapatszállító páncélos, vízágyú, háromméteres mobilkerítés stb.) lezárják elsősorban Minszk több központi helyét. Vidéken általában „csak” A központi teret, azt is „szegényesebben, a többi helyet nem tudják előre kitalálni (maguk a tüntetők se tervezik előre).

Az egyik tüntetés/felvonulás résztvevői az őrizetbe vételek elől egy kis kávéházban kerestek és találtak(!) menedéket. A lakosság ezt megfelelően honorálta: másnap hosszú sor állt a kávéház előtt az utcán, a bevételük többszörösére ugrott… Aztán megjött a rendőrség és az összes kuncsaftot, a még sorban állókkal együtt bevitte…

Majd’ mindenütt futószalagon gyártják az ítéleteket – 5-15 nap vagy 100-1000€-nak megfelelő rubel. Fellebbezni lehet, de addigra már leülted. Pinszkben (135.000lakos) napi egy tucat ítélet a norma, van, hogy eléri a huszat. Immár másfél hónapja.Vityebszkben a Szevjarinyec házaspárt pénzbüntetésre ítélték a saját lakásuk loggiájára kirakott fehér-piros-fehér zászló miatt. Most engedélyért folyamodnak a legközelebbi ugyanilyen „tömeges rendezvényhez” – ilyenről szólt az ítélet. Az ő fiuk Pavel Szevjarinyec az egyik leghíresebb ellenzéki politikus az országban, aki most éppen június óta ül sokszor tizenöt napja megszakítás nélkül különböző „szabálysértések” miatt.

Nyakljajeu barátomnak tegnap a Kupala Nemzeti színháznál volt találkozója, lefényképezte az épületet (színház nem lesz ott még egy darabig, ld. alább).– Háromnál többen tilos gyülekezni! – Szólt azonnal rájuk a rend őre.– Hisz pontosan hárman vagyunk a riporterrel és az operatőrrel, vagy a kamera is embernek számít?!

Mindhiába. Kénytelenek voltak másutt felvenni az interjút. Ebből a helyszínből csak egy kép maradt: a színház épülete a már megszokott fehér-piros-fehér zászló helyett a szovjetből picit átfarigcsált hivatalossal («закат над болотом» = „naplemente a dágvány fölött”).

Szombaton ugyanezért módosult a női felvonulás mikéntje: nem vonultak, csak álltak, lehetőleg fehér-piros, vagy még jobb, ha fehér-piros-fehér ruhában, virággal a Minszki legfőbb „Függetlenség” sugárúton mintegy két és fél kilométer hosszan – hármasával! Tilos maszkkal eltakarni az arcot – harsogták a rendőrségi megafonok a szokásos vasárnapi felvonuláson. (A „szerveknek” pedig kötelező símaszkot viselni. Írtam is korábban, hogy a női tüntetéseken kitalálták, hogyan lehet arról a gazemberről letépni az álarcát, ugyanabban a pillanatban lefényképezni és máris továbbítani, hogy ha elkapnak, akkor se legyen már semmi értelme kitörölni a képet a telefonodról!

)Egy újabb halott – 29-én a börtönben „leesett a felső priccsről”, nem maradt rajta egy ép folt sem. 3-án belehalt sérüléseibe anélkül, hogy magához tért volna akár egy rövid időre is.A most vasárnapi menetekről/eseményekről legális tudósítás nem készülhetett. Mert október másodikával minden külföldi újságíró akkreditációját megszűntették. Állítólag hétfőtől kezdi a külügy kiadni az újakat (ha). Pont akkor, amikor konzultációra hazarendelték a Lengyelországba ill. a Litvániába akkreditált nagyköveteiket és felszólították e két országot ugyanarra, valamint diplomáciai létszámuk 64%-os csökkentésére.

A Belarusz állami tévében (másmilyen nem létezik, ha nem számítjuk a Belsat csatornát, amelyik Lengyelországból sugároz belarusz nyelven) több különböző műsor is volt az utóbbi napokban, ahol Lengyelországot és Litvániát „volt Lengyel Népköztársaságnak” ill. „volt Litván SzSzK-nak” titulálták.Színes vízágyú. Már néhány hete szokássá vált, hogy az oszlatásra használt vízhez valami viszonylag nehezen eltávolítható festékanyagot kevernek – így később könnyen azonosítható, hogy ki vett részt (ha nem sikerült átöltöznie). Az őrizetbe vételek nagy részét ugyanis gyakran már a tüntetés után „foganatosítják”, amikor jóval kisebb csoportokban mennek az emberek hazafelé.

Nos, október 4-én a tűntetők leszerelték a festéktartályt az egyik ilyen masináról, meg egy fölösleges csövet is – mire tönkrement az egész kóceráj és vonulhatott a garázsába. A Putyin-féle Oroszország meg sem hall semmit, amit Belaruszról nem az ő saját vagy Lukasenka környezete mond. Teljesen mindegy, hogy a belarusz nép, vagy részéről/nevében valaki, vagy pl. Merkel, az EU vagy Trump oldaláról mondanak neki valamit: észre se veszi. Sajnos nem látom, lehetséges-e ilyen körülmények között győzelmet faragni abból a szembetűnő előnyből, ami most a mi oldalunkon látható.

Egyébként most éppen azt sem látom, hogy teljesen egyedül maradt-e az EU-ban az Orbán-kormány, aki továbbra is – legalább hallgatólagosan – támogatja a Lukasenka rezsimet. Ez akkora szégyen rajtam, hogy nem segít az sem, ha nem lennénk egyedül. (Közben egyre többen fogadják Cihanouszkaját – holnap pl. Merkel –, bár nem szólítják semmilyen elnöknek. Oroszország Belarusszal együtt épp Macront oktatja ki, hogy mennyire súlyosan sértette meg a diplomáciai protokollt azzal, hogy szóba elegyedett egy olyan senkivel, mint Cihanouszkaja.)Vannak jó lépések is. A múltkor azt mondtam, hogy országos, általános sztrájk az egyetlen hatékony lépés. A Grodnoi Nitrogén művekben ellehetetlenítették a sztrájk szervezését. Erre mi történt? – az egyik központi csarnokban, amelyik nélkül „csak” a gyár fele áll le, egyszerre hetvenen mondtak fel (a nyolcvanból). Remélem, tovább is ragad a példa. Eddig ilyen testületi jellegű felmondás kettő volt: a Kupala Nemzeti színház (az igazgató menesztése elleni tiltakozásul) és a tévé. Utóbbiak helyett gyorsan behoztak (persze az oroszoktól) sztrájktörőket – ötszörös fizetésért. Amíg a mieink voltak, mindent lehetett tudni a betakarított terményekről és az ipari vállalatok eredményeiről, különös tekintettel a szocialista munkaversenyre (mert van!).

Most más a helyzet, a tegnapi százezres tüntetést pl. bemondták: tinédzserek alkoholizáltak és randalíroztak Minszk-szerte, csaknem tízezren. Már meg is jött a válasz: hétfőn nem nagyon szokott megmozdulás lenni, de ma volt: Nyugdíjas felvonulás!!! Újabb típusú provokációk, elsősorban a metróban: fehér-piros-fehér zászlót magára öltő fiatalok szopogatják a sörüket, bosszantják az utazóközönséget. Tetszik ugye emlékezni régebbi beszámolóimból, hogy a felvonulásokon a provokátorokat nagyon gyorsan megtalálták, és mit csináltak velük? hát átadták … a rendőrségnek. Remélem, ez itt is jól fog működni (Belaruszban nem csak a tömegközlekedési eszközökön, de általában minden közterületen tilos az alkoholfogyasztás.)

Nem Grodno az egyetlen hely a világon, ahol a piac a város központjában van. Tegnap egy apuka 13 éves kislányával ment oda bevásárolni. De hát a tüntetés epicentruma is ott volt. Durván, erőszakkal elszakították őket egymástól, az apát az egyik kerületi kapitányságra vitték, a kislányt a földön vonszolva a rabomobilba, avval pedig egy másik kerületi kapitányságra. Az illető kerületek nevét is érdemes megemlíteni: Leninszkij és Okcjabrszkij (a NOSZF – Nagy Októberi Szocialista Forradalom – emlékére).Belarusz Atomerőmű. November 7-re(!) ütemezte be az, aki az elnöki posztot bitorolja, az asztraveci (oroszosan Osztrovec) atomerőműbeindítását. Tessék észrevenni a Belarusz Atomerőmű – ez a hivatalos neve – helyét is: közvetlenül a litván határon, Vilniustól (Litvánia és valaha a Litván Nagyfejedelemség nevű, alapjában belarusz államalakulat fővárosa) kevesebb, mint 40 kilométernyire. Atomerőművet állítani rendszerbe egy polgárháborús országban – nem kommentálom. Csak avval, hogy erre az energiaforrásra olyannyira nincs szüksége az országnak, hogy úton-útfélen házalnak potenciális befektetőknél: kimondottan energiafaló iparágaknak kívánnak különböző kedvezményeket nyújtani, csak jöjjenek.

Az építkezés során számos, többé-kevésbé súlyos baleset történt, pl. leejtették az egyik reaktor házát, ami meg is repedt. Semmi meglepetés sincs abban, hogy a környező országok mindegyike megtagadta, hogy az ott termelendő energiából vásároljon (a legközelebbi lett nagyváros 170 km, lengyel – 240, Minszk pedig 150. Oroszország jobbra 300, balra – Kaliningrád, azaz Königsberg felé – 150, de arról sosem volt tudtommal komolyan szó, hogy az oroszok vegyenek Asztravecből áramot).