Bűnös élvezet?

Posted by

 Paddington írása Beth O’Leary: Otthoncsere című könyvéről

This image has an empty alt attribute; its file name is oleary_otthoncsere-bor240.jpg

Bár derék főszerkesztőm azt ajánlotta, hogy kellő iróniával ajánljam az olvasó figyelmébe Beth O’Leary kellemes romantikus komédiáját, igyekszem a feladatot komolyan venni. Hogy miért falják az olvasók az ilyen köteteket, arra viszonylag könnyű válaszolni: mert kell néha egy kis bűnös élvezet. Minden tiszteletem azoké, akik egy fárasztó nap után vagy a buszra várva Esterházyba vagy Krasznahorkaiba mélyednek. Én bizony ilyenkor előveszek egy kellemes és gyorsan fogyasztható, ún. chick-lit regényt. Ebben a lenézett műfajban könnyű mellényúlni, de vannak jól kitalált sztorik, kidolgozott karakterek és humor. Az Otthoncsere mindezeket szállítja a fáradt és kifejezetten kikapcsolódni vágyó olvasónak.

Adva van egy főszereplő, aki fiatal, csinos, jó állása van, Londonban él, tartós kapcsolata van – ki ne szeretne egy kicsit a bőrébe bújni. Aztán van egy másik főszereplő, aki 79 éves, de testileg és szellemileg is friss, a helyi társaság motorja, okos, szellemes, ráadásul hasonló korú nőrokonaimtól eltérően remekül kezeli az okostelefont és a számítógépet – ki ne szeretne majd ilyen lenni, ha megéri ezt a kort. Aztán gyorsan kiderül, hogy a sikereknek ára van, a falusi idillből pedig néha sok, főleg akkor, ha az embert teszetosza férje nemrég hagyta el egy tánctanárnőért, ráadásul a háttérben ott van egy közös tragédia.

A regény alapötlete meghökkentő, a két főszereplő úgy dönt, helyet cserél. Valahol az olvasás első fél órájában az ember pontosan tudja, hogy ki lesz az a pasi, aki a valódi álomférfi lesz a fiatal főszereplő, Leena életében, ahogy azt is sejteni lehet, a minden lében kanál nagyi, Eileen mindent felforgat maga körül és mindenki nagymamája lesz majd a nagyvárosban, de persze ennyi idősen biztosan vissza fog térni jól megszokott otthonába. Természetesen közben lesz némi bonyodalom, de nem kell attól tartanunk, hogy a sztori vége nem mosoly és elégedettség lesz.

Ennyi, és nem több ez a történet, aminek az egyik legnagyobb erénye, hogy nem is akar többnek látszani. Egy-két romantikus vígjáték megnézése helyett kínálja ugyanazt, amiért az emberek évszázadok óta megtöltik az operetteket és musicaleket játszó színházak nézőtereit. Jól esik olvasni akkor, amikor túl fáradtak vagy stresszesek vagyunk a nagy emberi drámákhoz, a fogvacogtató thrillerekhez, az összetett fantáziavilágokhoz, és szükségünk van egy kis önfeledt mosolyra és némi visszafogott szánalomérzésre (ebben az esetben a gyászmunka végigkövetésére). Ehhez kapunk néhány jól kidolgozott, szerethető mellékszereplőt is, akiknek – a főszereplőkkel együtt – legfontosabb ismérve, hogy nyugodtan lehetnének a szomszédaink, az ismerőseink ismerősei. Szintén hagyományos műfaji sajátosság a humor, és az Otthoncserén jókat lehet mosolyogni, miközben 2-3 óra alatt végigrobogunk többször Anglián London és Yorkshire között, megtudhatjuk, hogy bizonyos kor fölött a párválasztásnál szempont, hogy az illető le tudja-e kergetni a mókusokat a garázs tetejéről, és elérkezünk a többszörös happy endhez.

A legsikeresebb, legkedveltebb rom-komokhoz képest, amelyek vagy az idilli angol/amerikai vidéken vagy a nagyvárosban játszódnak, ebben a történetben annyi egyediség azért van, hogy mindkét helyszínt megkapjuk, ráadásul a nagyvárosban boldogulni próbáló idős, de még kalandvágyó asszony egészen sajátos színfoltot jelent. O’Learynek ez a második regénye, és már az elsővel, amely magyarul Ágybérlő címmel jelent meg, letett valami egyedit ezen a jól ismert műfajon belül, ami mégsem volt annyira más, hogy kényelmetlenül érezte volna tőle magát a kikapcsolódni vágyó olvasó.

Végül szeretném a műfaj védelmét egy általánosabb gondolattal zárni. Bár senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy Fügedi Tímea kellemes fordításában vegye kézbe ezt a könnyed történetet, megemlítem, hogy én nyelvtanulóknak szoktam ezt a műfajt ajánlani. A chick-lit műfaj, mivel mindennapi történeteket ír le, nyelvezetében is közel van a mindennapi beszédhez, és ami a nyelvet bíró olvasó számára könnyed olvasmány, a nyelvtanuló számára is emészthető. Érdemes hasonló kötetekért figyelni a diszkont e-könyv boltokat, a tavalyi sikerkönyv akcióban, 1-2 napig szinte mindig megcsíphető 2-3 dollárért (az Ágybérlőt például így olvastam el). És ezzel bizony még férfiakat is rá lehet venni, hogy a kezükbe vegyenek egy-egy ilyen kötetet. Az Otthoncsere szerintem remek jelölt nyelvtanulásra is.

Beth O’Leary

Beth O’Leary: Otthoncsere
Fordította: Fügedi Tímea
General Press Kiadó, Budapest, 2020
412 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2952 Ft,
e-könyv változat 2599 Ft
ISBN 978 963 452 4199 (papír)
ISBN 978 963 452 4205 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amikor a maximalista Leena Cottont két hónap kényszerszabadságra küldik, miután tönkretesz egy fontos prezentációt a munkahelyén, a lány a nagyanyjához menekül. Eileen nem olyan rég újra egyedülálló lett, ráadásul hamarosan betölti a nyolcvanat. Szeretne egy második esélyt kapni az élettől, hogy megtalálja a szerelmet, ám az aprócska yorkshire-i faluban nem sok szóba jöhető agglegény akad. Amikor Leena értesül a nagymamája helyzetéről, felajánlja neki, hogy költözzön Londonba, a lakásába.
Amíg Eileen a szerelmet keresi a nagyvárosban, addig a lány vigyáz a vidéki házára. Gyorsan kiderül azonban, hogy a másik cipőjébe lépni sokkal nehezebb, mint amire számítottak. Leena hamar rájön, hogy távkapcsolatban élni nem is annyira romantikus, mint remélte, ráadásul ott van még az a bosszantóan tökéletes – és zavarba ejtően jóképű – tanár is, aki mindenben igyekszik lepipálni őt. Eközben Londonban Eileen beleveti magát az online párkeresés bugyraiba, pedig a tökéletes társ talán közelebb van hozzá, mint gondolná.

Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása