Érdemtelenül

Posted by

Fábián András
>A kakukk egy olyan madár, amelyik még arra is lusta, hogy maga keltse ki és nevelje fel az utódait. Lerak néha 10-12 tojást is a nádirigó, a réti pityer vagy az erdei szürkebegy fészkébe, mindegyikbe egyet, aztán amikor azok kikelnek, kezdődnek a bajok. A kakukkfióka rendszerint előbb bújik ki a tojásból, mint a többiek, és gyorsan elkezd növekedni. A boldog szülőmadarak etetik, etetik, ő meg szépen gyarapszik miközben a többi fiókát ki is löki a fészek melegéből. Kiesnek, lezuhannak, szétlapulnak a földön. Mondhatnánk belepiszkít a saját fészkébe. A kakukkfióka aztán boldogan pöffeszkedik, míg ki nem repül. Úgy hívják ezt a fajta „magatartást”, hogy fészekparazitizmus. Kellenek hozzá naiv és a fajfenntartás iránt elkötelezett madárszülők és kell egy háttérben röhögő kakukk. A többi már megy magától.

Ez jutott nekem eszembe Tarlós István ex-városvezetőről, akinek emberi minőségét illetően finoman fogalmazva sem vagyok jó véleménnyel. Ha mondjuk összehasonlítom Tarlóst Victor Hugo legendásan erős hősével, Jean Valjeannal, a szökött fegyenccel, behunyt szemmel is az utóbbi kerül ki győztesen. Tanulságos történet. Van benne egy püspök is, Bienvenu úr, akitől a fegyenc ellopja az ezüst étkészletét. Miután elfogják, és visszakísérik a püspök elé, Bienvenu azt állítja, hogy ő adta neki az ezüstöt, és hozzácsap még két ezüst gyertyatartót is. Jean ilyen módon megtapasztalva az emberi jóságot és az ismeretlen jótét lélek felé áradó szeretetét, gyökeresen megváltozik. Jó emberré válik, nevet változtat, s mindaddig, amig nem kényszerül felfedni valós kilétét polgártársai jólétéért, városa gyarapodásáért tevékenykedik.

Párhuzamos történet ez is mint a kakukkmadáré. Miután ugyanis tegnap elolvastam Karácsony Gergely főpolgármester úr laudációját, vagy inkább önigazolásnak szánt magyarázatát a Facebookon Budapest új díszpolgárairól, igencsak elgondolkodtam. Először is le kell szögeznem, hogy Karácsony minden egyes leírt szavával egyetértek, de csak úgy általában. Ami Tarlóst illeti, ott viszont erős kétségeim vannak. Kakukk ő, és soha nem lesz belőle Jean Valjean alias Madeleine úr, Montreuil-sur-Mere tiszteletre méltó polgármestere. (https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=3649990985033721&id=193944440638410)

Megértem, hogyne érteném, ha az utód tiszteleg az elődök előtt. Normális körülmények között ez így szokás és így kívánja nem csak az illem, hanem azok tisztelete is, akiknek szolgálatára az ember felesküdött. Vannak tiszteletreméltó emberek, de vannak a tiszteletre méltatlanok is. Tarlósnak például eszébe sem jutott egyetlen pozitív nyilatkozatot sem tenni elődjéről, Demszky Gáborról. Pedig… Itt meg is állnék egy kicsiny kitérőre.

1989-ben a munkám külföldre szólított. Öt évig voltam távol, csak ritkán látogattam haza. Minden alkalommal meglepett az a fejlődés, ami az új főpolgármester keze nyomát viselte. Nyugodtan mondhatom, hogy Budapest Demszky Gábor idején vált igazán európai fővárossá. Az ő idejében a városfejlesztésnek volt koncepciója. Ezért is volt számomra szégyenteljesen megdöbbentő, hogy a rendszerváltás utáni első főpolgármester ellen a „nemzeti” érzelmű ellenzék már 2007-től ordenáré támadássorozatot indított. Ebbe még a március 15-i ünnepség durva meggyalázása is belefért. Tojásdobálás és üvöltözés a Petőfi szobornál, esernyő mögül elmondott főpolgármesteri megemlékezés. Manapság Fekete-Győr András pere kapcsán mutogat Orbán ügyészsége törött tojást valamiféle egyenruhán. Ki tudja honnan, hogyan került oda. Demszky idején ezek ellen a garázdák ellen még eljárás sem indult. Szabad volt a véleménynyilvánítás ugyanis. Ennek az akkori közönséges és agresszív ellenzéknek, majd kormánypártnak a jelöltje és megválasztott képviselője lett 2010-től két cikluson át Tarlós István.

Ő pedig nem is hazudtolta meg a választóit. Maga is legalább annyira közönséges és durva volt és maradt, mint azok, akik annak idején a magas polcra emelték. Kampánya során ordibátorral megtámogatva igazolta és mutatta meg, hogy honnan jött és kik küldenék őt vissza oda, ahol az elmúlt tíz év során alaposan leszerepelt.

Ma szerényen nosztalgiázgat azon, hogy ő mennyi mindent tett a fővárosért. Büszkén említi például, hogy ő volt az, aki visszaszerezte a privatizáció során elkótyavetyélt fővárosi Csatornázási Műveket. Arról viszont hallgat, hogy azóta egy-egy nagyobb eső a fővárost víz- és sártengerré változtatja. Ne hallgassuk el azt a tényt sem, hogy Budapest nagyon sok része szarszagú. Már bocsánat a szóért, de ez a pontos igazság. Ugyanakkor a csatornadíjak nemhogy csökkentek volna, de folyamatosan emelkednek.

Mindennel így van egyébként, amihez csak hozzányúlt. A 3-as Metró felújított szerelvényei drágábbak, mintha újakat gyárttattunk volna, és már rohadnak. Légkondicionáló híján nyáron akár szaunaként is üzemelhetnének. („Büfékocsi ne legyen?!” (Tarlós)) Húzta halogatta az elődje által megkezdett 4-es metró befejezését és átadását. Végül Orbánnal együtt diadalmasan felavatták, mint „saját gyermeküket”, csak előtte a felszíni tömegközlekedés lehetőségeit durván és hatalmas költségekkel megnövelték. Ezzel is bizonyítandó, hogy mennyire nem volt szükség a Demszky által megálmodott, korszerű földalattira. „Sokat tett a fővárosért” – mondja Karácsony. Én meg látom az irdatlan nagy tömegben kivágott fákat, a betondzsungellé változó Városligetet, az elkobzott Margitszigetet. A Tarlós tíz éve alatt változatlan intenzitással rothadó, és már 2010-ben is felújításra szoruló Lánchíd 2019-ig nem volt fontos. Az Orbán kormány ugyanis már akkor sem akart a szükséges mértékben és összeggel hozzájárulni. Most viszont az „már régen fel lenne újítva”, ha a legutóbbi alkalommal megválasztják. Ez olyan igaz, hogy Tarlós maga mondta. Itt nem mellesleg napnál világosabban az is kiviláglik, hogy mennyire volt Tarlós független Orbántól. Ma is minden alkalmat megragad Orbán iránti hűségének kimutatására, és utódjának a becsmérlésére.

Azzal kezdtem, hogy Karácsony minden szavával egyetértek. Pusztán naivitásnak tartom, ha azt hiszi, hogy ezzel sikerül neki lövészárkokat – vagy akár csak egyet is – betemetni. Hogy ezzel a gesztussal hozzájárul az egyébként valóban mindennél fontosabb nemzeti megbékéléshez. Tarlós, ha az ő személyéről van szó, nagyon tudja sajnáltatni magát. Az embernek szinte sírni támad kedve, ha hallja. Önkéntelenül a zsebkendője után kutat. Ha ez nem működik, akkor azonnal arrogánssá és durvává válik, csak hogy elkerülhesse a számára kellemetlen vagy rá nézve terhelő beszélgetéseket.

Karácsony helyében minden eshetőségre készen, azért én feltennék a szemüvegemre egy olyan nyakbaakasztós izét, nehogy leessen az az okuláré véletlenül Tarlós jelenlétében. Netán leverje azt a rabiátus, vehemens ember az orráról egy esetleges vita hevében. A friss-ropogós díszpolgár ugyanis bizonyosan tüstént rátaposna. A füldugót is célszerű Tarlós közelében elérhető közelségben tartani. Természetesen az oly igen áhított megbékélés jegyében.