Ellenzékben a haza

Posted by

Fábián András
>A hét elején napvilágot látott közvélemény kutatások szerint az egyesült ellenzék számszakilag beérte a Fideszt. Pár százalékos hibahatárral. Nem jókor jött ez az állampártnak. Hirtelen olyan sokfelé kell figyelnie, olyan sok frontot kell tartania, hogy a helyzet kétségtelenül zavart okozott az erőben.

Itt van ugye mindjárt ez a vírus-ügy. Eddig sem volt egy színigazság, amit a Cili anyó szájába adtak, hogy remegő hangján felolvassa azt a napi szent igehirdetésen. Most azonban már hiába is növekednének a számok valami brutális mértékben (mert nőnek), nem fokozhatják tovább a társadalmi feszkót. Néhány kevésbé fontos és láthatóan megoldhatatlannak tűnő problémával együtt ezt is el kellett engedni. Nem a számokat, hanem azt a szöveget, hogy nálunk minden rendben, mert a kormány ura a helyzetnek. Mindenki látja ugyanis, hogy semmi sincs rendben, tehát csak arra lehet koncentrálni, hogy a kormány ura a helyzetnek. Persze, tudjuk, hogy nem ura.

Onnan tudjuk, hogy azokon a területeken, ahol Orbánnak pár hete még úri kedve úgy diktálta, hogy keménykedjen és intézkedjen, most nyílt vagy burkolt fenyegetődzésbe kezdett. Márpedig régi igazság, hogy az fenyegetődzik, aki gyenge. Az „hívja ki a kultúr elé” a másikat, aki abban bízik, hogy az majd gyáván elszalad. Akkor viszont baj van, ha nem szalad el.

Vegyük a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyét. Először se szó, se beszéd, izomból a srácok nyakára ültette Vidnyánszkyt. Csakhogy az ifjú művészpalántáknak és bölcs professzoraiknak ez nem tetszett, mert az egyetemi autonómia lábbal tiprását látták benne. Sztrájk!

Közben beütött ez a vírus, Brüsszel már megint óberkodik. Nőttön-nő az elégedetlenség. „Adunk a pofájuknak!” – mondja Orbán. Belengeti egy új iskola felállítást, új tanárokkal, közben bekéreti a sztrájkoló hallgatók névsorát (felhívnám az Alapjogokért Központ és az ombudsman figyelmét, hogy ez ugye személyiségi jogokat sért, de egy büdös szót sem szóltak még!). Nem hajlanak, nem törnek meg ezek a csirkefogók. Egy szépreményű ezredes úr lép mától szolgálatba, hogy még inkább fokozza a gyerekekre nehezedő nyomást. Most éppen az illegális házfoglalók karhatalommal való eltávolítása került napirendre. Vidnyánszky bíróságra akarja vinni a sztrájkolók ügyét és addig is letiltatja a fizetésüket.

Az utóbbi a diákoknak és a felmondott professzoraiknak lényegében semmit nem mond, az adminisztratív állománynak talán igen. Bár alig hiszem, hogy bármit is tudnának tenni a tanárok és diákok ellenében, a fenyegetés legfeljebb az erők megosztására alkalmas. A sztrájkolók win-win helyzetben vannak, mert minél nagyobb a kormányzati nyomás annál inkább kiderül, hogy a kormány a saját tehetetlenségét próbálja leplezni.

Hasonló fenyegetést kellett átélnie Iványi Gábornak, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkészének és az Oltalom Karitatív Egyesület elnökének. Nála a gázt akarták elzárni, megfosztva ezzel hajléktalanokat és éhező gyermekeket a melegtől és a főtt ételtől. Az ám, csakhogy egy, a magyar jogállamiság felszámolásáról szóló uniós vita kellős közepén, ahol nagyon sok pénzről esik szó, Orbán nem mehetett bele egy strasbourgi bírósági ítélet végrehajtásának szabotálásáról szóló újabb történetbe. Gyorsan le kellett állítani ezt az ügyet, de fenntartva a fenyegetést. Márciusban újra kezdik!

A renitensek fenyegetése mellett gyorsan be is dobtak néhány, a közvéleményt stimuláló ígéretet. Lesz fizetésemelés ennek, meg annak. A Nemzeti Bank nagy lelkesen a lakosságnak látszólag kedvező javaslatokat dolgoz ki, Matolcsy azonban már az előző 50 pontjánál is megtapasztalhatta, hogy mennyit érnek az ő javaslatai. Nincs ingyen pénz! Tessék tudomásul venni. Ehelyett látszat-adócsökkentések vannak, miközben a fogyasztás terén szétterített magas inflációval és az Euró árfolyamának magasan tartásával növelik az állami bevételeket.

Minden ellenkező híresztelés ellenére a kormány képtelen érdemben kezelni a növekvő munkanélküliséget. Adminisztratív eszközökkel csökkenti ugyan a számokat, a tények azonban önmagukért beszélnek. Már régen nincsen szó Orbán egy millió új munkahelyéről, de azt se nagyon halljuk mostanában, hogy ahány munkahelyet a vírus elpusztít …stb.

Az állampolgár persze nem hülye (elnézést kérek a kivételektől). A posztkommunista és egyéb diktátoroktól eltekintve a külföld már elfordult a jelenlegi magyar vezetéstől. Az ellenzék támogatottsága sem véletlenül nő. Minél tovább tart ez a húzd meg, ereszd meg, annál többen utasítják el a kormánypártok politikáját. Percig ne gondolja senki, hogy könnyet hullatok emiatt. Sőt!

Közel húsz éve egy magyar politikus így fogalmazott: „Végül is, végül is nem az a legfontosabb, hogy ki kormányoz, hanem az, ami történik javára válik-e a polgároknak, javára válik-e a nemzetnek? … Nem az a fontos, hogy mi hozzuk a jó döntéseket, hanem hogy jó döntések szülessenek.” tetszik tudni, ki mondta ezt? Orbán Viktor 2002-ben, a Fidesz választási vereségét követően. (http://www.ma.hu/tart/rcikk/a/0/3774/1) Én most már nem lennék nagyon nyugodt az ő helyében. Annyira semmiképp, mint akkoriban. Lassan elkezdheti írni a gyászbeszédét 2022-re. Azt azonban egy pillanatig se feledjük, hogy a sarokba szorított vadállatnak nincs vesztenivalója az irháján kívül.

Címkép: Húsz éve. Gyurcsány és Orbán vitája