Monnyonle!

Posted by

Fábián András

>Ne ijedjen meg a kedves olvasó, nem fogom felsorolni mindazokat a kormányzati disznóságokat, amelyek miatt minden kicsit is tisztességes embernek kinyílik a zsebében a bicska, ha beleolvas a napi hírekbe. Boldogult Torgyán doktor példának okáért minden bizonnyal elégedetten dől hátra örökös nyughelyén: nem élt hiába. Megvan az utód, aki legalább olyan vehemenciával tudja elküldeni a politikai vonalat (vö.: a nemzet tervszerű és módszeres kifosztása!) támadó, arra veszélyt jelentő illetőket, ahogyan hajdanán ő tette volt: monnyonle. Zsinórban, többször, egymás után. Szinte még hallom, ahogy felzúgott a röhögés a Parlament padsoraiban. Mivel kiváló humorérzéke volt, befelé ő maga is jól szórakozott, dacára annak, hogy a tisztelt ház éppen az embereket mélyen érintő kérdések tárgyalásában volt elmerülve.

Új idők új alszeleket fújnak, így aztán a levegő ma is éppoly büdös és mérgezett, mint volt az első Orbán kormány idején volt. Mégis, azt kell mondjuk, hogy akkor még mintha visszafogottabb lett volna a kurzus. Tíz éve a labdabubus miniszterelnök áttért az egészpályás letámadás taktikájára, és mivel ő a bíró, az ügyész és a centerhalf is, azt vág fel, azt rúg le, akit akar. A csapata meg követi és utánozza – tűzön-vízen át.

Itt van mindjárt az igazságügyminiszteri székből kibeszélő női fej, aki labdazsonglőrként tette ismertté magát. Manapság a jogállamiság élharcosaként, Zrínyi Ilonájaként szerez nap mint nap érdemeket. Mindenki tudja, persze, hogy Magyarország már 2011. óta nem jogállam. Varga asszony mégis a nemzet, a „magyar emberek” megsértésével vádol és szólít fel lemondásara mindenkit, aki azt meri állítani, hogy Orbán Viktor számolta fel az említett magyar jogállamiságot. A rendszerszolgák számára ugyanis Orbán és a „magyar emberek”, Orbán és a nemzet egyet jelent. Aki mást mond (jelzem ezek az ország lakosságának több mint felét teszik ki), az is monnyonle. Varga asszony sincs éppen egyedül ebben az ő harcában. Lényegében a teljes magyar kormány, a 132 boldog, akarom mondani bátor ember és a több ezres haszonélvezői holdudvar teljeskörű támogatását élvezi, és nyilván nem véletlenül. Számukra nagyon kifizetődő a hatalom támogatása. Ha nem az lenne, hangjukat sem lehetne hallani.

Azt hihetnénk, hogy ez a csahos, durva magatartás csak jobban felháborítja és eltaszítja a nemzetközi közvéleményt és azok politikacsinálóit a gusztustalanul gazdagodó, tolvaj, magyar kollégáktól. Nos, hölgyeim és uraim, be kell lássuk, nem ez a helyzet. Holló a holló szemére nem mondja, hogy csecsebogyó. Lehet valaki szalonképtelen, köphet a padlóra, és törölheti a sáros cipőjét a bársonyfüggönybe, ha sok pénz van mögötte undorral félrenéznek ugyan, de nem zavarják le a cselédlépcsőn, mint az egyébként az úri szalonokba betolakodókkal szokás. A pénznek nincs szaga. Nincs az sem ráírva, hogy ezt itt épp a magyar emberek egészségére szánták, azt a gyerekek oktatására, amabból éhező családokat kellett volna napi egyszer meleg étellel ellátni. Ebből fizeti ugyanis a magyar kormány a repülőket, ágyúkat, tankokat, amelyeket azok a gyárak gyártanak és árulnak, amelyeknek a szalonokban grasszáló finom hölgyek és elegáns urak a képviselői. Azok a gyárosok finanszírozzák őket, akiknek mi már milliárd eurókkal tartozunk, s aminek kifizetését elvárják a regnáló magyar kormánytól. Van az a pénz, amiért már el lehet nézni a magyar jogállamiság csődjét. Viszont nem engedhető meg az, hogy az említett kormány ellehetetlenítése és megbuktatása államcsődhöz vezessen. A szavaknak megvan az a jó tulajdonságuk, hogy elszállnak. Én azon sem lennék meglepődve, ha a Varga Judit által lemondásra felszólított Vera Jourová asszony német és francia nyomásra a következő kézcsók alkalmával csendben odasúgná Orbán Viktornak, hogy: „Ugye nem bántottam meg? Tudja, hogy csak azt mondtam, amit az én helyzetemben elvártak tőlem. Amúgy persze semmi komoly. Puszi.” Ennyit a nemzetközi kitekintésről és az Unió kritikájához fűzött várakozásokról.

Ami a jó híreket illeti, azért azok is vannak. Orbán például belengette, hogy csökkenteni fogják a személyi jövedelemadót és növelik az egészségügyi dolgozók és a közmunkások bérét. A személyi jövedelemadó belengetett öt százalékos csökkentése örvendetesen tovább növeli a felső tízezer zömében közpénzekből származó jövedelmét. Egyidejűleg ennyivel kevesebbel járulnak hozzá a közjóhoz. A közmunkásoknak közel 5000 forinttal több marad a bérükből. Gondolom ez lesz az emelés. Öt kiló szabolcsi alma ára. A béremelésre egyébként csak jövőre kerül majd sor. Nyilván az év vége felé, amikor ez még hatásában áthúzódik a választások időszakára. Ami az egészségügyi dolgozók béremelését illeti, annak például most lenne itt az ideje. Mielőtt kiégnek (burnout szindróma), összeroppannak, megbetegszenek. Már aki idáig eljut és nem mondja azt, hogy dolgozza nektek halálra ennyiért magát az, akinek hét anyja volt. Külföldön még mindig tárt karokkal várnak jó fizetésért orvost, nővért, ápolót.

Az egészségügy állapota egyébként láthatóan nem nagyon zavarja a kedves vezetőt. Januárban megmondta, hogy addig nem lesz más fejlesztés az egészségügyben, míg az összes kórtermet és várótermet ki nem festik. Az bizonyos, hogy nem szokott ő a levegőbe beszélni. Arról meg, hogy a „kifestő program” milyen ütemben halad világos képet ad a Kútvölgyi Kórház, a János Kórház vagy az orosházi és a kiskunhalasi kórházak. Meggyőződésem, hogy Orbán nemtörődömsége mögött nagyon is tudatos tervezés rejtőzik. Egyrészt a nemzetközi statisztikák szerint a keresőképesek kisebb számban halnak meg és gyorsabban állnak talpra, mint az öregek, akik viszont sokkal több, drágább és hosszabb idejű egészségügyi ellátást igényelnek. Az öregek csak viszik a pénzt, értük tehát nem kár. Hullanak is mostanában rendesen.

A járvány miatti fokozott kihasználás tovább rontja a kórházak állapotát. Eszköz, fejlesztés, mint mondtuk, egyelőre (?) nem várható. Szépen lassan kialakul egy két szintű egészségügy. A módosabbak már nem várnak, hanem inkább elmennek az egyre növekvő számú, még megfizethető pénzen elérhető magánklinikák felé, amelyek borsos áraikkal egészítik ki az alig csordogáló állami pénzeket. Tisztaság, csend, rend, a legmodernebb felszerelés várja őket. Soron kívüli, minőségi orvosi ellátásban részesülnek. Természetesen ez is az állam nagyvonalú gondoskodásának, vissza nem térítendő támogatásainak eredménye, erről azonban ritkán esik szó. A szegényebbjének marad a lerohadt, kivéreztetett közegészségügyi ellátás, amely csak valóban a legszükségesebb, nélkülözhetetlen ellátmányokat kapja. A beteg ember csak akkor válogathat, ha megengedheti magának. Nincs egyenlősdi. Cinikus és gonosz? Az. És?

De nekünk Mohács IS kell. A 444.hu tudósít róla, hogy a Mohácsi cigány önkormányzat klubházában a roma önkormányzat vezetői és megbízottai a Fidesz-KDNP polgármester jelöltje, Pávkovics Gábor választási plakátja alatt és nevével kampányolva osztogattak élelmiszer-csomagokat az éhező roma családoknak. Az élelmiszer csomag (vajon mi lehetett benne?) átvételekor felírták a könyöradományban részesítettek nevét, lakcímét és „más adatokat”. Ennyi lényegében elég is ahhoz, hogy aki a listán van, az tudja, hogy kire kell szavaznia, és el is kell mennie szavazni, különben baj lesz. Aki szegény, az a legszegényebb.

Amikor viszont otthon sír a gyerek az éhezéstől, akkor, tessék mondani, hova menjenek azok, akik ebben az országban élnek. És hol vannak akkor azok, akik a jogállamiságot kérik számon a magyar kormányon? Nota bene, hol van akkor a magyar emberekkel egy és azonos magyar kormány? Hol van Novák Katalin családminiszter, aki szűzbeszédében szép új lakásokról ábrándozik? Persze nem azoknak, akik roskatag putrikban, vagy ne adj’ Isten az utcán élnek. Novák asszony fő célcsoportja azok a fiatal házasok, akiknek fizetése van, mert hiszen banki kölcsönt is fel kell venniük, ha lakni akarnak.

Amikor nincs kórház, nincs ápoló, nincs orvos. Amikor nincs már pénz a gyerek gyógyszerére és nem tud iskolába menni, mert nincs már cipője sem. Amikor beront a hideg a kitört ablakon, de nincs mivel begyújtani a rossz kályhába, mert nincs már mit elégetni sem. Akkor, tessék mondani, hol dekázgat a jogállamiság magyar bajnoknője és kinek kellene címeznie valójában azt, hogy monnyonle? Olyan szépen, hogy még a boldogult Torgyán doktor se mondhatta volna szebben.