Az Orbán-kormánynak van nemi baja, nem nekem

Posted by

Gábor György

>Gyermekkorom legizgalmasabb olvasmányélménye a János vitézben az volt, amikor a franciák segedelmére csatasorba álló magyar vitézek aprították a gaz törököt: Jancsi „akként cselekedett, amint megfogadta, Szegény török basát kettéhasította”, vagy amikor a magyar huszárok a menekülő törököket „De bezzeg elérték, le is kaszabolták, Hullottak a fejek előttök, mint a mák.” Hiába, a méltán elhíresült huszáros elővágás!

De vajon milyen elővágásra készülődik most Orbán? Mitől fél, mitől retteg, s miért akarja egy rettentő elővágással Jourová asszony fejét venni? Jourová asszony beteg demokráciának nevezte a magyart (naná, majd makkegészségesnek!), de ezzel semmi mást nem követett el, csak ugyanazt mondta, mint mások Európában, vagy Európán kívül, akik nem alárendeltjei, kitartottjai és seggnyalói Orbánnak, ennélfogva annak adnak hangot kedvükre, szabadon, amit gondolni merészelnek.

Nehéz ezt Orbánnak tudomásul vennie, mert idehaza vagy szeretgetik őt, s azokat ő is visszaszeretgeti, mindenféle földi jóval, csillogó gyöngyökkel, csecsebecsékkel és persze kurva sok pénzzel,vagy ha valaki bírál, akkor viszont arra vetemednek, hogy az illetőt elhallgattassák, legyen az magánszemély, intézmény, egyetem vagy sajtótermék, s hozzá még a pribékek felsőbb kívánságra le is karaktergyilkolásszák az illetőt, nem éppen huszáros elővágással, hanem a legaljasabb hátbatámadással, jól megfizetett bérgyilkosokhoz, hátulról és szigorúan lesből támadó orvgyilkosokhoz méltó módon.

Orbán sértődős, ám senki nem oly sértődős, mint az, aki naponta sérteget, gyaláz és vesz semmibe másokat, éppen úgy, ahogy ezt Orbán és állománya teszi a nap 24, de inkább a nap 25 órájában. Ha jól emlékszem, ő plakatíroztatta ki Jean-Claude Junckert és Soros Györgyöt, förtelmes, mocskos módon, nemcsak az érintett személyeket, hanem másokat is sértve és megalázva, s nem Juncker vagy Soros őt.

A gyáva ember addig bátor, ameddig maga mögött tudja a saját trágyadombján fenyítésre kész, bátor, általa megtámogatott heroikus izmozókat, de rögtön megtelik a gatyája, ha őt éri bírálat onnan, ahová a verőlegények keze már nem ér el. Valóban vacak érzés lehet, ha az ember Achilles-sarkára taposnak.

Orbán most elővág, a megszokott, ismerős és halálosan unalmas repetitív módján. Előre ki akarja ütni az Európai Bizottság jogállamiságért és európai értékekért felelős alelnökét, talán mert már sejt valamit .És persze Vera Jourová megsértette az egész magyar népet. Nem Orbánt és közvetlen hatalmi környezetét nevezte betegnek, hanem – így Orbán és vele együtt a Varga Juditnak álcázott tihanyi echó – Jourová mindenkit betegnek mondott. Engem is, téged is, valamennyiünket. Mintha a bőr- és nemi gyógyász rápillantva a páciens szerszámjára azt mondaná: kérem, magának van egy csinos, kifejlett nemi baja, kezelje szépen. A beteg hazamegy, majd kiáll a kapuba és közfelkiált: a doki ma megmondta nekem, hogy ebben az utcában mindenki nemi beteg, meg a szomszéd utcában is, meg az egész városban, valamint a megyében, szóval Záhonytól Hegyeshalomig, tokkal-vonóval mindenki. Mert egy a tábor, egy a zászló, egy a szerszám.

Hát egy nagy lótúrót. Tiéd az a szerszám, neked nő nagyra, szentem (vagy sem).Hogy érthető legyek: Orbán tette beteggé a magyar demokráciát és nem én, meg nem is te. Ha valaki az ismerőseim közül lélegeztető gépre kerül, és ezért a vírust káromlom, a vírusnak semmi oka nem lesz mindezért megsértődni. Úgy tűnik, már megint a „felhatalmazással” van baja Orbánnak: arra kapta a felhatalmazást, hogy kormányozzon, s nem arra, hogy gyáván elbújjon mögöttem, s a vélt érzékenységem nevében odanyilatkozzon.

Ezúton kijelentem, hogy engem nem sértett meg Vera Jourová, sőt! Kimondta azt, hogy nem nekem van nemi bajom, hanem az Orbán-kormány egészének. Egyúttal bejelentem, hogy ha legközelebb kritikával illetem Salvinit, az kizárólag rá vonatkozik, s nem az általam imádott olaszokra, olasz barátaimra, ismerőseimre, Paolóra, a kiváló medievalistára, Massimóra, a pincérre, az ősz zöldségárus nénire a piacon, a folyton derűs Mauróra, Alessiára, Pietróra, Alessandrára, aki…, de ezt hagyjuk, Stefanóra, Fabiolára, Matteóra és Antonióra, nem az imádott olasz kultúrára, a világ legfantasztikusabb városára, Rómára, de nem is Firenzére, Velencére, nem Vicenzára és nem Sperlongára, hanem csak és kizárólag Salvinire.

És ha a továbbiakban ezeken az oldalakon Orbánt minősítem, kérlek benneteket, kedves barátaim, ismerőseim, a leírtakat ne vegyétek magatokra, s ne érezzétek magatokat sértve.