Öngyilkos összefogás?

Posted by

Fábián András
>Nehéz… nagyon nehéz! – mondhatnánk Virág elvtárssal, és akkor még nem is mondtunk túl sokat az összefogás jelen állapotáról. Minden külön értesítés helyett, már itt az elején szeretném leszögezni, hogy meggyőződésem szerint a mai politikai szereplőknek egyetlen motivációja lehet: leváltani a gonosz, megosztó, korrupt, tolvaj, képmutatóan hazug és minden tekintetben impotens Orbán-kormányt. Gyorsan azt is hozzáteszem, hogy ami alant következik, az az én személyes véleményem. Semmiféle bomlasztó szándék nincs benne, sőt! – azt szeretném, ha előre mutatna és használna.

Lassan ugyanis már megszólalni sem lehet kritikai felhanggal ellenzéki közegben anélkül, hogy valakitől kemény bírálatot ne kapjunk: nem használ, inkább árt. Mi, libernyákok, azonban már csak ilyenek vagyunk. Dumálunk össze vissza, érvelünk, vitatkozunk, igyekszünk meggyőzni egymást – és persze néha magunkat is. A helyzet ugyanis zavaros. Vannak tiszta és világos frontvonalak, és vannak ködös, homályos foltok, amelyek elfedik előlünk a valós helyzetet, az igazi célokat és szándékokat. Mennyivel egyszerűbb ott, ahol egy a tábor, egy a zászló! – sóhajt fel ábrándosan a zavarosfejű libernyák. Ott van egy vezér, az ő végtelen nagy tudásával, aki eldönti, megmondja, aztán már mennek is a dolgok úgy, mint a karikacsapás. A kockafejeknek, az egyenruhásoknak, a szolgalelkeknek ez valóban ideális megoldás. Nagy szerencse, hogy nem mindenki ilyen, mert már régen belepusztult volna a világ jobbik fele. Volt már rá példa.

Nem sokat tudunk arról, hogy mostanában mi rotyog az ellenzéki fazekakban. Nyilván a háttérben kemény viták zajlanak, programalkotás, programegyeztetés folyik. Hozzánk azonban csupán a hatalmi harcok csatazaja hallatszik el nagynéha. Az is a kormányzati média által kellőképpen feltupírozva, befűszerezve keserű epével, gyorsan ölő ciánnal, más efféle hatékony holmikkal.

De még ha nem így is volna. Nem csak az Origóból vagy a Magyar Nemzetből értesülnénk a történésekről, akkor sem lenne jobb a helyzet. Az MSZP tisztújítása, Tóth Bertalan és Mesterházy Attila harca előbb Kunhalmi Ágnes kegyeiért, majd az elnökségért. Kizárások, felfüggesztések, alapszervezetek megszüntetése. Vádak és viszonvádak, állítások és cáfolatok. Ember legyen a talpán, aki eligazodik. Az MSZP egyre gyengül. Leginkább a szervezeten belüli bajok teszik erőtlenné, ma már csupán a legelkötelezettebb maradék tagság és néhány szimpatizáns támogatása tartja lélegeztetőgépen. Nincs ebben semmi meglepő. A hajdan kétszer is kormányzó párt a mai napig abban a hitben leledzik, hogy még mindig nagy párt, még mindig ők fújják a passzátszelet. Pedig – és megint a Tanú – tanulhatnának Bástya elvtárstól: „Szerénység! Ne tömjénezze magát! Szerénység! Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénységem.”

Ehelyett Horn Gyula óta mindenki pártelnök akar lenni abban a pártban, amely a folytonos hatalmi harcok következtében lassan elfogy és marginalizálódik. A bajvívásnak egyetlen haszonélvezője van: a politikai ellenfél. Mondjuk annak is van valami diszkrét bája, hogy miért akar valaki egy szakadék felé rohanó autóbuszban békésen szundikáló sofőr lenni. Biztosan van valami magyarázata, de talán jobb lenne felébredni végre.

Az augusztusi közvélemény kutatások szerint a Fidesz–KDNP a teljes népesség 35, a biztos szavazó pártválasztók 52 százalékának támogatását bírja. A DK a teljes népességben 11 százalékot, a biztos szavazó pártválasztóknál pedig 16 százalékot kapna. A Momentum az előbbi körben 7 százalékon áll, utóbbiak 10 százaléka szavazna a pártra. A Jobbik támogatottsága teljes népességben 6%, biztos szavazó pártválasztók körében 7%. A parlamenti küszöböt még az MSZP érné el, támogatottsága a választókorú népesség körében (5%), míg a biztos szavazó pártválasztók között 6 százalékos a tábora. Mint említettük, a Párbeszédet a teljes népesség 1% százaléka támogatja.

A kormánypártok által kreált Mi Hazánk, a hasonlóan létrejött, mára leszerepelt LMP, az apolitikus, vicces Magyar Kétfarkú Kutya Párt teljes népesség 2%-át tudhatja maga mögött. Egyelőre ők nem részei a tervezett (egyelőre így mondom) ellenzéki összefogásnak. Ami a Mi hazánkat illeti, ez jól is van így. Könyvégető dúródórákra semmi szükség. A folytonos feltűnési viszketegségben szenvedő tartalékos magyar honvéd, Novák Előd, aki szivárványos zászlók lopkodásával igyekszik felhívni magára a figyelmet jó helyen van ott, ahol van. A rasszista-militáns Toroczkai sem lesz részese a kormányváltásnak. Ezekkel nem is érdemes komolyan foglalkozni.

A kutyák jól elvannak a buszmegállók festegetésével, virágültetéssel, szemétszedéssel. Persze, ha Orbán legyőzéséhez majd az az 1-2 % fog hiányozni, amit ők nagy viccesen ám minden józan észnek ellentmondóan bezsebelnek, akkor – ha ismét a mai kormánypártok győznek 2022-ben – azért majd tessék elgondolkodni, hogy mennyi mindent lehetett volna jobbítani és helyrehozni – együtt és közösen. Mondom ezt azoknak a protest szavazóknak is, akik az „Ezekre?! Soha!” kezdetű monológot szokták előadni az ellenzéki összefogás és a közös lista támogatása helyett.

Komolyabb problémának tűnik, hogy a Momentum vezetője, Fekete-Győr András mostanában kifejezetten túlmozgásosnak mutatkozik. Érdekes módon, ő sem a kormányt és annak fejét, a diktátort támadja lépten nyomon. A választási győzelemben érdekelt szövetségeseinek vezetőit becsmérli nagy vehemenciával. „Ezzel nem lehet győzni, azzal nem tanácsos együttműködni, amazzal meg kifejezetten káros.” -halljuk tőle lépten nyomon. A rendszerváltás óta többször megmért pártok – úgymond – lejáratták magukat. Fekete-Győr eközben elfelejti, hogy az ő korcsoportja, az 1989-91. között születettek, a 28-30 éves választók mindössze a népesség 4%-át teszik ki. Ráadásul felnőtt életüknek utolsó 10 évét gyakorlatilag egy diktatúrában élték le, amely folyamatosan azt sulykolta beléjük, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetői túl azon, hogy libsibolsik, de maguk a patás ördögök. És akkor még nem is beszéltünk a náluk fiatalabbakról, az elsőválasztókról, akiknek az elmúlt tíz évben a NER oktatási rendszere mosta át az agyát. Szeretném azt gondolni, hogy Fekete-Győrt nem az ellenérdekeltség, csupán az ifjonti hév és a meggondolatlanság, a belévert karaktergyilkos sztereotípiák motiválják. Nagyon kártékony és veszélyes, hogy ne mondjam, nagy butaság a választási ellenfél helyett a választási szövetséges ellen agitálni.

Egységes és összehangolt fellépés, egy lista és egy közös miniszterelnök-jelölt. Csak így lehet a Fideszt és Orbánt legyőzni 2022-ben. Ne az önfényező melldöngetés, hanem előválasztás döntsön arról, hogy ki, hol, milyen helyet fog elfoglalni a jelöltek sorában. Utána pedig már nincs helye kikiabálásoknak, beszólogatásoknak! Egy győzelem után a szakértői kormánynak sem lehet alternatívája. Mondom ezt az önjelölt politikus miniszter-aspiránsoknak. Így sem lesz könnyű. Sem előtte, sem utána. Orbán már nyergel, hogy kilovagoljon. A nagy csatazajjal meghirdetett, semmilyen mocskos húzástól vissza nem riadó harcában őt támogatja a teljes magyar államigazgatás, az adófizetők által finanszírozott költségvetés, a jól fizetett propaganda gépezet és egy agresszív választói kisebbség. Nem is beszélve az ellenzéki pártokba befurakodott fürkészekről és portyázókról. A közös cél és érdek következetes képviselete helyett az egyéni ambíciók előtérbe helyezése súlyos következményekkel járhat. Ideje lenne minden érintettnek felnőni a feladathoz, ha végre valóban ismét európai jogállamban, alkotmányos Magyar Köztársaságban akarunk élni.

Címkép: Gyurcsány és Fekete-Győr