Belarusz NEM

Posted by

Bárász Péter

>Nemzeti Ellenállási Mozgalom (NEM). A cím (a mozgalom megnevezése) a magyar terminológiából „lopott”, de én szokásomhoz (jó? rossz?) híven elsősorban Belaruszról szeretnék írni. Ha tudnék. Mert ráadásul késő délutánig áramkimaradás: se internet, se PC-betáp, sőt a vécében is gyertya…Nem lehet tudni, hová vezet el bennünket ez a mozgalom, ami Belaruszban hatodik hete nem, hogy szűnni nem akar, de még csak lanyhulni sem látszik.

Pedig kb. tízen belehaltak, többszáz a súlyos vagy kevésbé súlyos sérült (a könnyű sérülteket senki nem számolja). Hogy „szabálysértésekért” kirótt elmarasztaló ítéleteket (általában 5-15 nap elzárás és/vagy néhányszáz eurónyi pénzbüntetés) nem is említve. A kb. tízezer előállítás egy részéből egyenesen büntetőügyet fabrikáltak, ezeknek az átfutási ideje természetesen hosszabb, egyelőre „függőben” vannak, a vádlottak pedig letartóztatásban. És ennek ellenére… Változatlan erővel folytatódik. Akit elvisznek, azonnal a helyére lép két-három ember.Meglátásom szerint ennek a legfőbb oka az, hogy ez a mai „új ellenzék” – mondjuk így – képes volt rá, hogy minden, ismétlem: MINDEN belső nézeteltérést félresöpörjön, hogy összes erejét az egy és legfontosabb célra összpontosítsa.

Pedig lenne min vitázni késhegyig. Csak egy pár dolgot említek meg, ami miatt még három hónappal ezelőtt is simán verekedhettek össze emberek / csoportok. Belarusz nyelvhasználat: orosz mellett egyenrangú, alá- vagy fölé rendet, vagy pl. az orosz helyett – ad absurdum az orosz betiltása vagy maximum ideiglenes használati engedélye mellett. Szigorúan másik kérdés: kell-e nekünk Oroszország egyáltalán, vagy jobb lenne Európa felé fordulni, de végleg? Esetleg elszigetelni magunkat, mint Enver Hodzsa tett? Szovjet típusú tervgazdaság vagy piacgazdaság, esetleg valami konkrétan meg nem határozott belarusz modell? Szociális háló: kell-e egyáltalán és milyen sűrű? Et cetera.

Tele van a világsajtó, avval, hogy mennyire békések ezek a mindennapos – szombat-vasárnaponként csak kicsúcsosodó – tiltakozások. De ezek a hírek arról szólnak, hogy a tüntetők békével közelítenek a hatalomhoz, az erőszakszervezetekhez, akármilyen kemények, sőt szadisták is azok. Én pedig most arról beszélek, hogy maguk a tiltakozók a békés megmozdulások érdekében először is egymással békültek ki, vagy kötöttek „fegyverszünetet”, tették félre vitáikat. Ennek leglátványosabb jele, hogy együtt tüntetnek a Lukasenka-féle szovjet típusú piros-zöld zászló (“naplemente a mocsár fölött”) és a piros-fehér-piros nemzeti zászló alatt.

Miért van az, hogy Belaruszban működik az, amit Magyarországon fel sem akarnak ismerni, hogy elengedhetetlen? Miért tudják a belaruszok, hogy „sehonnai bitang ember”, mi magyarok pedig, bár e sorokat kívülről tudjuk, de nem vagyunk hajlandóak értelmezni?