A kétharmad nem létezik, a Fidesz verhető

Posted by

Bojár Iván András

Sosem értettem miért olyan féktelenül boldogok a választások éjszakáján győztes politikusok, majd kiugranak a gatyájukból, ölelgetik egymást. Mert iszonyatosan sokat kell majd dolgozniuk az elkövetkező időben? Nagy lesz rajtuk a nyomás, a felelősség? Évekig nem láthatják a családjukat, mert naponta minimum 16 órát lesznek távol? Kínos kérdéseket és mikrofonokat tolnak folyton az arcukba? Nincs többé magánéletük, a wc-re is kíváncsi szemek követik? Ennek örülnek?Vagy annak, hogy másnaptól mindent hazavihetnek, ami nincs lebetonozva és mozog?

Nem szeretnék arról vitatkozni, hogy a politikát hatalomra játszák, sem arról, hogy az számít demokratikus választásnak, amit a hatalmi túlerővel bíró politikai szereplő pillanatnyilag annak nevez. Mert így van.Sokszor töprengtem el az emitt kedves fideszhívő ismerőseim részéről a bűvös 2/3-ad kapcsán orrom alá dörgölt végső állításon: tetszett volna megnyerni a választásokat! Igaz.

Annyi azért hadd maradjon meg nekem, hogy amikor azt látom, hogy hazám 93ezer négyzetkilométerének tulajdoni lapjára ráírták egy gázszerelő nevét, amikor Széchenyi alapította intézményeket, egyetemeket, oktatást, egészségügyet döntenek romba, a vírussal szemben is elegendőnek tekintik a kommunikációt, mint érdemi védekezést, és nem is hergelem tovább magamat, szóval ilyenkor hadd érezzek halovány bizonytalanságot a regnáló rendszer tényleges társadalmi haszna, beágyazottsága és felhatalmazottsága kérdésében.

A választások körüli trükközés, a hatalom bármilyen eszközzel való megtartása nem erkölcsi kérdés. Azért mert valakinek sikerül valóságos egynegyedes támogatásból mondvacsinált kétharmadot kozmetikáznia, e tény még nem helyezi őt morális fölénybe, választási simlizése pedig nem tekinthető nemzetmentő jócselekedetnek.

Nem mondom, hogy nem ügyesek. Azt sem, hogy nem nyűgöz le, amikor egyetlen tényleges győzelemből már a harmadik úgynevezett 2/3-os többséget mókolják össze, de hadd maradjak a tények mellett. Az értelmezés az már más világ, ott remekül elvitatkozgathatunk.

Nem is tudom miért halogattam eddig, miért csak most néztem meg a 2010 óta lezajlott országgyűlési választások eredményeit. Talán a sosemvolt 1.8millió kérdőívvisszaküldő, 10 honfitársunkból közel kettő, akikről még sehol nem hallottak, noha az alig 15ezer covidos betegről már minden baráti körben, nagyobb családban szó esik, nos ez gondolkoztatott el nagyon. Azt sem értem, hogy az 5 percnyi böngészéssel orrbeverő tények miért nem képezik a mindennapi közbeszélgetések tárgyát?

Hát nem itt van a kutya elásva?

Nem ott, hogy a Fidesz az egyszeri 2010-es felhatalmazással élve, nagyjából változatlan társadalmi támogatottság mellett a többieknek mindig egy kicsit messzebb rakja a célvonalat, és mindig egy kicsit közelebb önmagának?

2010 Magyarország lakosságának száma: 10.014.324
5.132.531 ember vett részt a választásokon – 4.881.793 nem vett részt
Fidesz: 2.706.292 Mindenkimás: 2.426.239
280.053 fővel többen szavaztak a Fideszre, mint a többi politikai erőre összesen

2014 Magyarország lakosságának száma: 9.877.365
4.899.391 ember vett részt a választásokon – 4.977.974 nem vett részt
Fidesz: 2.264.780 szavazat Mindenkimás: 2.757.249 szavazat
492.468 emberrel több szeretett volna más kormányzó erőt, mint a Fidesz.

2018 Magyarország lakosságának száma: 9.778.371
5.507.257 ember vett részt a választásokon – 4.271.114 magyarországi nem vett részt a szavazáson Összesen 224.564 ezer külhoni magyar szavazott, ennek 96.24%-a a Fideszre (216.120) Fidesz: 2.608.086, ebből 216.120 külhoni levél szavazat Mindenkimás: 2.816.172, ebből 8442 külhoni levél szavazat Kamupártok: 78.499
208.086 emberrel több szeretett volna más kormányzó erőt, mint a Fidesz

Ha pedig kivonjuk a kamupártokat meg a külhoni szavazatokat, akkor a Fideszre a hazai lakosságból 2.313.467 szavazat jutott. Azaz 7.464.904 ember alkotja az “egyharmadot”, s ebből 2.807.730 azaz 494.263-al többen a Fidesz ellenében szavazott. Ez a szám 2014-ben is szinte pont ugyanennyi, 492.468 fő volt. (nem számoltam bele a Hit Gyülekezetének Sándor atya parancsszavára egy tömbben érkező megközelítőleg, vagy inkább legkevesebb 60-70ezer szavazatát, sem a Farkas Flórián által szállított, többnyire választási krumpliosztással szerzett többszázezer (egyes becslések szerint félmillió) roma szavazatot, amelyek a végső erdmény részét képezik)

Minimum félmillió szavazóval többen konstansul elutasítják a fidesz kormányzását, csak éppen egyrészt erejük szétaprózódik a sok politikai erő között, másrészt az MSZP 1994-es győzelméhez hasonlóan egyetlen egyszer 2/3-ot nyert fidesz folyamatosan úgy alakítja át a választási szabályokat, hogy a lényegében nem változó (2millió 265ezer és 2 millió 700ezer közt mozgó, ennél sosem több) szavazójukkal úgynevezett kétharmados felhatalmazásuk legyen.

Ezekből nekem a matek és a papírforma alapján két dolog jön le. Mindenekelőtt az, hogy a Fidesz simán verhető. A másik, hogy az oszd-meg-és-uralkodj gyűlöletpolitikája nem két egyenlő részre szedte szét a nemzetet, hanem egy kisebb, uszított frusztrált és militarizált részre, valamint egy sokkal nagyobb, hallgatag, önmaga erejét fel nem ismerő, a közösség élményének hiánya miatt a változással kapcsolatban szkeptikus részre.

A Fideszesek hatalmi pozícióból is folyamatosan mantrázott kisebbségi komplexusos sirámai, sértettsége, világösszeesküvéses üldöztetési mániája a valóságból ered, hisz pontosan tudják milyen töredéket, kb 1/4-es kisebbséget kéviselnek, s hogy ennek ha csűrt-csavart jogszerűsége, legalitása van is, társadalmi megerősítettsége, azaz legitimitása finoman szólva, ingatag lábakon áll. Az sem véletlen, hogy a politikai hatalom gazdasági hatalommá átmentése turbófokozaton zajlik.

Változás akkor lesz, amikor a szende mackó elhiszi végre, hogy képes megbírkózni az autoriter agresszív és ordibáló kisnyuszival.Az ellenzéki pártoknak össze kell hangolniuk az indulásukat. Még vezér sem kell. Ebből ugyanis nem derül ki az, hogy az emberek egy ellen-Orbánt, ellenmágust akarak látni. A többség nem vezérelvű, a társadalomfejlődésnek már magasabb fokán áll. Az ellenzéki pártok, ha nyugodtak, nem civakodnak, profin végzik a dolgukat, a társadalomban meglévő, de eddig artikulálhatatlan bizalom hatalomba segíti őket.