Rizottó fesztivál

Posted by

(Reflexiók Bocskai Zsolt színművész úr Karsai Györgynek írt nyílt leveléhez)

Ferber Katalin

>Olaszországban évente rizottó fesztivált rendeznek. Csak egy laikus hiszi azt, hogy ez nevetséges. Ugyanő talán még ennél is nevetségesebbnek tartja a gnocchi fesztivált, no a krumpli fesztiválról már nem is szólva, márpedig azt a németországi Brandenburgban is megrendezik minden évben. A rizottó fesztivál nemzeti ügy. A győztes, aki a legfinomabb rizottót készíti, híres lesz országszerte, ha vendéglős, tolonganak az éhes olaszok (és külföldiek) a Trattoriába, ha pedig csak egy a sokszázezer közül aki szeret rizottót főzni, akkor gyerekeinek, unokáinak büszkén mutatja az oklevelet és a díjat amivel elismerték képességeit a rizottó főzés “tudományában”.

A rizottó időigényes, macerás étel, látszólag könnyű elkészíteni, bármit össze lehet keverni a rizzsel, na de hogyan, ezen múlik minden. Délen kedvelik a sütőtökös rizottót (kevesen tudják nagyon jól elkészíteni) Olaszország többi részén, különösen a tenger közelében mindenféle tengeri herkentyűvel csinálják, de a legfontosabb a rizottó állaga, illata, minősége.

Képzeljük el együtt, amint a rizottó fesztiválra nevezéskor a majdani bíráló bizottság tagjai a következő módon hirdetik meg a fesztivált: Országos rizottó verseny! A nevezéshez kérjük töltse ki az alábbi adatlapot: neve, kora, lakcíme, pártállása, nemleges válasz esetén politikai nézetei, (bal, balközép, jobb, jobbközép, kommunista, anarchista, szélsőbalos, szélsőjobbos,) kérjük a megfelelő rovatot beikszelni, valamint kérjük 30 napon belül fizesse be a mellékelt bankszámlaszámra a nevezési díjat. A rizottó fesztivál szervező bizottsága. Dátum, aláírás.

Tisztelt Bocskai Zsolt színművész úr! Úgy sejtem, hogy Ön szerint nincs ideológiamentes rizottó készítő. “Felnőttkorban, úgy gondolom, minden ember, legyen az” élete első rizottóját készítő amatőr, vagy épp évtizedek óta vendéglőben dolgozó szakács, “rendelkezik világlátással és a maga szintjén értelmezni képes” a rizottó történelmét, a pizza kétezer éves múltját, de világosan meg tudja különböztetni a spagettit a makarónitól is.“Így vagy a jobboldali, vagy a baloldali értékrend elfogadójává válik, ezáltal nem lehet ideológiamentes”, vagyis számára egyértelmű különbségek léteznek az ő konzervatív jobboldali rizottója és a már-már a Vörös Brigádokra emlékeztető, anarchista rizottó között. Tudja, hogy a rizottó egészen más lesz, ha készítése előtt, alatt és után néhány imát is elmond, sajnos ilyenkor a rózsafüzért nem tudja helyesen a kezében tartani, a rizottó macerás munkát igényel és sokáig tart, amíg elkészül., Miért ne lenne jobboldali, sőt akár szélsőjobboldali rizottó? Miért kellene ezt a készítőknek magyarázkodással megfőzni a fesztiválon?

Ha esetleg a bíráló bizottság nem ismerné fel a baloldali és jobboldali rizottó közötti nyilvánvaló, az ízlelőbimbók számára azonnal érzékelhető különbségeket, az súlyos felelőssége a bírálóbizottság tagjainak. Én csak egy egyszerű régóta emigrációban élő nemhajrámagyar vagyok. (Közismert fogalommal: idegenszívű.) Nagyon hiányzik nekem a színház, a magyar nyelvű színház, a kevés alkalom mindegyikét megragadom hogy bárhol járok a világban, jegyet vegyek egy hazai társulat vendégjátékára. Én még láthattam (Lenin helyett) Spiró György Csirkefej című darabját a Katonában, s hogy a bemutatója épp március 15-re esett, no meg, hogy a nézők tapsa felért egy tüntetéssel, az maradjon az én élményem.

Tisztelt Bocskai Zsolt színművész úr! Aki, akik kötelezően előírják bárkinek hogy jobbos vagy balos legyen, akik világnézetünk alapjait akarják megmagyarázni a 18 és 70 év közötti korosztály minden tagjának, azok az emberek nyilván tudják (de legalábbis egy részük biztosan tudja) hogy minden ideológiai követelmény, mely a hatalommal (és pénzzel) bíró emberek diktátuma, azzal szemben néma közöny, tettetett hűség, illékony taps, vagy éppen buzgó csillapíthatatlan rajongás a “viselkedés”.Egyik sem őszinte, egyik sem hiteles, mert hatalmi szó diktálja, s mert az ismét keleteurópaivá süllyedt Magyarországon sajnos ez nagyon is ismerős elvárás.Ebben a hatalom soha nem bízhat, hiába a harmadolgatás emlegetése, a sietős, olykor gyanúsan ívelt beszédözön: a rizottó ugyanis vagy finom, vagy nem.

Bocsássa meg nekem mindenki, aki a színházi világ egykori, jelenlegi és jövőbeni tagja, de nekem minden színház akkor tud művészi élményt nyújtani, ha úgy készül, mint a rizottó. Sokféle van benne, nagy gonddal odaadással készíti akinek ez fontos, nincs különbség katolikus, protestáns, zsidó, balos és jobbos rizottó között. A mérce ugyanis csak egy: finom-e?