9/11

Posted by

Simkó János

> Csak két percet kérek!

1. perc 1996-ban elérzékenyülten álltam a WTC egyik tornyának a tetején. Előttem-alattam New York, felidézem – rosszul – Kosztolányit: „Szentelt tanyája te szívemnek és szavamnak,mely álmokat adtál s nem ismert drága mámort” – a New York Kávéházról írt versből… Tudom, a világnak sok „teteje” van, de az egyik biztosan itt lehet, és én most itt lehetek… nem engedelmeskedtek a hangszálak…

Aztán 2001: rádiós szobámban matattam, háttérben ment a TV. Füstöltek a tornyok – a hihetetlenség határán. Te jó ég, ez nem fikció, ez a CNN… A többit tudjuk, amennyire tudjuk.

2. perc Ez legyen a csöndé, az emlékezésé, a néma főhajtásé!