Koncepciók és koncessziók

Posted by

Fábián András

>Aki kívülről szemléli a dolgokat, Magyarország állapotát, az azt hiheti, hogy minden megy a maga megszokott útján. A vírus virul, a forint romlik, a nemzet konzultál. Nincs itt semmi látnivaló. Lehet tovább haladni. Így látja ezt szerintem az Európai Néppárt is, amely, miközben karcos szavakkal ostorozza a jogállamiság felszámolásában jeleskedő Orbán Viktort és kormányát, egyelőre mégsem érzi úgy, hogy lépnie kellene. Úgy értem, karakán, tökös módon fellépni. Nem csak megmondani, hanem megmutatni, hogy igenis vannak áthághatatlan elvek, kőbe vésett normák, amiket nem lehet csak úgy, büntetlenül mindenféle politikai számítások és agyalgások szerint figyelmen kívül hagyni. Az Európai Néppárt normarendszere láthatóan pont olyan szilárdan van kőbe vésve, mint a magyar Alaptörvény.

Mindeközben a magyar jogállamiság felszámolása persze változatlan lendülettel és a kitűzött céloknak megfelelően folyik. Cél: a hatalom korlátlan időre történő bebetonozása. Korábban már megállapítottuk, hogy momentán a kulturális és tudományos terület, valamint a sajtó szabadságának módszeres felszámolása folyik. A koncepció szerint a liberálisok megszállták a sajtót, túlhatalmuk és túlzott befolyásuk van. A magyar polgár a Bayer-Bencsik-Huth Gergely féle igazságok befogadása helyett mindenféle álságos, kormányellenes, libsibolsi propaganda hazugságainak teszi ki magát.

Tudjuk a Soros-Brüsszel kampányból: Ez veszélyes! Ez ellen tenni kell! Ha kell álhírekkel, ha kell álbeismerést hordozó álinterjúkkal. Koncepciók kidolgozásában pedig ez a Rogán-Habony féle propagandaminisztérium felülmúlhatatlan. Ötletekért nem megy a szomszédba. Vannak varázsszavai: Soros, migráns, Gyurcsány, libernyák. Ezek közül, ha csak egy szerepel a napi kormányzati híradásban, a Fidesz-KDNP által trenírozott választópolgár hátán máris borzolódik a szőr felfele. Akaratlanul és ösztönösen mozdul a lába a békemenetelésre. Elég volt a libernyákokból. Ha kell, Orbánnal együtt a hátukon is kiviszik ezeket a határig és ledobják ott őket, mint egy zsák szemetet. Mint Lukasenka a belarusz ellenzékieket Ukrajnában.

Az Orbán Viktor teljes bizalmát élvező Rogán-Habony álhírgyár – és ezt többször, többen elmondtuk már – valójában kamuflázs. Ködgránát és füstbomba. Azért hozták létre, hogy elleplezze azt a sok mocskot és disznóságot, amit a háttérben kavarnak. Ezzel persze korántsem azt akarjuk mondani, hogy nem tiporják lábbal nap mint nap a sokat emlegetetett jogállamiságot, nem okoz súlyos, sokszor helyrehozhatatlan sebeket a társadalom demokratikus berendezkedésében, amely már most is csak nyomokban lelhető fel, mert igenis okoz.

Valójában és a háttérben azonban sokkal nagyobb partik zajlanak a pókerasztalon. Olyan nagyok, hogy valószínűleg ezért kellett összevonni a propagandaminisztériumot és a Nemzeti (mi más lenne!) Koncessziós Irodát. Ez az új intézmény Rogán káderállományával működik és nincs szüksége új apparátus felállítására. A jövőben ez az iroda lesz felelős az koncessziós pályázatok kiírásáért, elbírálásáért (!) és a koncessziós szerződések megkötésére vonatkozó feladatokért is. Csupán azok kedvéért, akik az efféle dolgokban kevéssé járatosak, fejtsük fel a koncesszió intézményének lényegét. A koncesszió az állam által nyújtott engedélyezés, engedmény, melynek alapján törvényben meghatározott tevékenységek gya­kor­lá­sá­nak jogát visszterhes, határozott idejű szerződésben átengedi a kedvezményezettnek úgy, hogy a jogo­sult­nak egyidejűleg meghatározott időre területre korlátozott piaci monopóliumot is biztosít. Ha most még megmondjuk azt is, hogy mire szokott az állam koncessziókat kiadni, mindjárt látható, hogy nem babra megy itt a játék.

Eddig néhány szerencsés nagyúrnak vagy multinak koncessziója volt a dohányárura, a kaszinóra, néhány autópályára és egynémely termőföldekre stb. Persze ezt is a csókosok kapták, és mindig nagy botrányok zajlottak az odaítélés módja és a kedvezményezett személye körül. Gondoljunk csak az adómentességet élvező Vajna-örökös Garancsi, a Szalay-Bobrovniczky- és Szima- féle kaszinókra és azok koncessziójának odaítélésére. Vagy a nemzeti dohányforgalmazási koncesszióra, ahol a dohányboltok ügyében a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. vezérigazgatójának szava dönt. A dohányellátó nagykereskedő többségi tulajdonosa annak a Sánta Jánosnak az érdekeltségébe tartozó Tabán Trafik, aki véletlenül régóta Lázár János exminiszter önzetlen barátságát élvezi. Vagy az Orbán féle bánya-koncessziókra. Az Orbán család által természetvédelmi területeken nyitott kő- és tőzegbányák koncessziós jogairól is. Mindezek a machinációk a maga idején máig el nem ülő hullámokat vetettek. A kormány persze érzi, hogy a választások közeledtével nem jó, ha efféle kényes és kellemetlen ügyek kerülnek nyilvánosságra. A korrupt kormány érintett tagjai, és a Fidesz-KDNP-s képviselő urak folyamatos magyarázkodásra és védekezésre kényszerülnek, arról nem is beszélve, hogy a panamázás lelepleződése a szavazóik számát is vészesen csökkentheti.

Most azonban az történt, hogy az elmúlt néhány év során, a várakozásokkal ellentétben, felgyorsult a magyar kőolaj és földgáz tartalékok feltérképezése és feltárása. 2013 óta az Orbán kormány ezen a területen hét koncessziós szerződést kötött, melynek nyomán 38 milliárd forint folyt be a költségvetésbe, és több mint 110 milliárd forint tőkebefektetésre volt kilátás. A sikeres kutatások eredményeként feltárt újabb kőolaj és földgázmezőkre rövidesen újabb pályázatokat fognak kiírni. Ezeket a jövedelmező befektetéseket azok fogják elnyerni, akik az Orbán kormány szívének kedvesek. A kedvességüknek pedig készek számtalan formában ki is nyilvánítani. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Legyen ez egyes személyek külhoni bankszámláinak intim gyarapítása, vagy a választásokra készülő párt kampányához való pénzbeli és erkölcsi hozzájárulás. Hogy mindebből az ország lakossága mennyit fog profitálni, az előre sejthető. Semmit. A magyar ember a rezsicsökkentéskor már megkapta a gázárból azt, ami neki járt. Az elmúlt napokban kiderült, hogy számunkra nem az a hihetetlenül nagy siker, hogy a magyar szükséglet 10 százalékát hazai forrásból tudnánk fedezni, magyar vállalatok által kitermelt szénhidrogénekből. Az Orbán kormány hatalmas sikere az, mint ahogyan azt Szíjjártó külügyminisztertől megtudtuk, hogy vásárolhattunk a Shelltől gyenge minőségű, hajón ideszállított, cseppfolyósított palagázt. Mondjuk nem volt túl sok versenyző érte, viszont ezzel sikerült a Trump-kormány kedvébe járni. Azért nyilván ez az üzlet is hozott egy kis tűpénzt a konyhára. Talán még egy nyárvégi luxusjachtozás is kifutja belőle. A jó minőségű magyar gázt meg majd kitermeli valami multi, olcsó magyar munkaerővel, és eladja euróért külföldre.

Ahhoz persze, hogy mindez a nagyvilág és főleg a magyar választók előtt kellően rejtve maradhasson, lehengerlő és roppant drága propaganda-demarsokra van szükség. Összehangolt akciókkal és jól megszervezetten kell elterelni az emberek figyelmét a rideg valóságról. Azokról a koholt koncepciókon és álhíreken rágódjon a nép, amiket Orbán igényeinek megfelelően Rogán és Habony feltálal, és ne a nyers valóságról, amivel az ország legfontosabb érdekeit sértik meg éppen. Arról pedig végképp ne tudhasson senki, hogy éppen most lopják el az ország, az emberek, az adófizetők pénzét.