A jövőbe látó pártlap

Posted by

Swan Edgar  

Alig tört ki a hétvége, már itt is van a vége. Egyet alszunk, és máris hétfő reggel lesz, folytatódik a mókustaposás, vagy micsoda.

A mára meghirdetett demonstráció elég rendhagyó volt. Eredetileg élőláncot szerettek volna létrehozni az egyetem épülete és a Parlament között. Ehhez számítások szerint ötezer ember kell. Miután rengetegen jelentek meg, két-, helyenként három soros élőláncot hoztak létre. Nagyon sokan voltak. Amikor ezeket a sorokat írom, akkor már a Kossuth tér is megtelt. Ami nekem feltűnt: a propagandamédia totális kussolása. Bayer Zsolt ugyan írt egy nagyobb lélegzetű történelmi operát nagyhirtelen, de sem a PS (pedig már tévéjük is van), sem az Origo, sem a nyolcaska nem taposta ott senki sarkát, hogy élőben számoljon be a drága olvasóknak. Gondolom, majd utólag összevágnak valami anyagot arról, hogy tulajdonképpen nem is volt ott senki, csak Gyurcsány Ferenc, és egyébként is kommunisták ezek a fiatalok egytől egyig, de most az lehet a parancs a pártközpontból, hogy mély kuss van.

Hopp, az origós Manyika megtörte a csendet, háromnegyed hat előtt egy peccel megjelent egy jellegzetesen pártatlan beszámoló a tüntetésről. Például:

Hat körül érte el, úgy tűnik, a zenitjét a rendezvény, a Színművészeti hallgatói önkormányzat vezetőjének a beszédjével. Lényege: minden maradjon úgy, ahogy eddig volt.

Ismétlem. Az iromány 17:44-kor jelent meg. Előtte meg is kellett írni, vagy legalább össze kellett gányolni. A bevezetővel sok meló nem lehetett, nyilván jóelőre készen volt.

Tüntetést szerveztek Budapesten, a hosszú ideje súlyos szakmai gondokkal küzdő Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltása ellen. Azt akarják, hogy minden maradjon változatlan, továbbra is az Ascher Tamás-Máté Gábor kör irányítsa a magyarországi színészképzést. Mint ismert, az új kuratóriumi elnök Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója lett. Ezt nem tudják elfogadni a Színművészeti eddigi vezetői, és mintegy pajzsként maguk előtt tartva a diákokat, tiltakozni kezdtek. A baloldali pártok, Gyurcsány Ferenccel az élen, természetesen támogatják őket. A diákok (és persze az őket mozgató tanárok) politikamentességről beszélnek, folyton-folyvást – mindenesetre. Karácsony Gergely főpolgármester is ott állt az élőláncban tüntetni, mint azt párttársa, Tordai Bence egy fotón megmutatta. Néhány tucat diák elbarikádozta az egyetem egyik épületét, és csak azt a tanárt engedik be, akit ők akarnak. Vasárnapra élőláncot terveztek, a Színművészeti környékéről a Parlamentig. Mindezt kis turpissággal próbálták megvalósítani.

A Gyurcsány-szál megvan, a diákok akarat nélküli bábok, kis hülyék, akiket a tanáraik mozgatnak, mint a kesztyűbábokat. Világos. Origóék szerint alig volt néhány ember. Konkrétan az élőlánc elején állók rohantak a sor végére, hogy elegen legyenek. Mutatom.

Ez 18:40-kor a Kossuth tér. Már aki odafért. Ekkor – lehet, hogy azóta sem változott a helyzet – az MTI hírekbe nem fért bele sem egy hír, sem fotó a demonstrációról. Igaz, rengeteg izgalmas dolog történt ma, ez biztosan nem fért már be. Például valami focimeccs volt Nemzetek Ligája néven, az oroszok rommá verték a magyar csapatot. Erről egy csomó fotó és írásos beszámoló jelent meg. Jó is az. Nekünk végtére is egyre megy, hogy Putyin örül, vagy Orbán. A lényeg az ő boldogságuk.

Közben – bár erről sem esik túl sok szó – Fehéroroszországban ma is százezrek mentek az utcára, Lukasenka távozását követelve. Ott némileg durvább a helyzet, de ennek ellenére lassan egy hónapja folyamatosak a demonstrációk. Az ország gyakorlatilag lebénult. Hogy mi lesz a vége a történetnek, azt most még nem lehet tudni, de a belaruszok nem nagyon akarják feladni. Lukasenka pedig nem adhatja fel, ahhoz túlságosan messzire ment.

Időközben megszületett a PS tüncikézős-elmebetegezős-tarhálós cikke is a színművészetisekről, semmi újdonság nincs benne. Nem a demonstrációról szól, hanem arról, ki miért idióta barom és szánalmas gyengeelméjű az ott megjelentek közül. A nyolcaska még várat magára, bizonyára valami egészen csodás irodalmi remek készül erre az alkalomra. Például egy G. Fodor egymondatos, azok nagyon ott szoktak lenni.

Belefáradtam a várakozásba – meg hát őszintén szólva annyira nem is számítok meglepetésre, a fikázást holnap is el tudom olvasni -, úgyhogy lassan megcélzom az ágyat.