Esély és egyenlőség

Posted by

Fábián András

>Tegnap már említettem, és ma is ezzel az idézettel fogom bevezetni az írásomat: „Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed” – mondta külföldi diplomaták előtt Orbán Viktor még 2007-ben. Mindig, minden intézkedése és döntése kapcsán ez legyen a számunkra az első, ami eszünkbe jut. Nekem óhatatlanul egy pszichopata, szociopata mániákus sorozatgyilkos gondolkodása villan fel. Aki nincs tisztában ennek az embertípusnak a jellemzőivel, annak szívből ajánlom elolvasásra Dr. Veress Dóra pszichiáter pontos kórleírását. (https://www.webbeteg.hu/cikkek/psziches/11642/antiszocialis-szemelyisegzavar) Ettől kezdve semmi kétség.

Nincs azzal semmi baj, ha vannak ilyen emberek. Sokféle betegség, sokféle alkat létezik. Ez is egy a sok közül. Emlékszünk Hitlerre, Sztálinra, Mussolinire. Emlékszünk a pusztításra, amit okoztak. Látjuk magunk előtt Putyint, Trumpot, Erdogant, Duterte-t. Ezeket csak egy gyenge és félrevezetett társadalom képes megtűrni maga felett. Egy egészséges társadalmi közeg felismeri a szociopatát és kiveti magából, vagy kórházba, kényszergyógykezelésre ítéli. Nincs alkalma kárt okozni, másokban kárt tenni, rombolni és pusztítani.

A mai magyar társadalom nem ilyen. Nagyon nem. A manipulatív készségekkel jól ellátott Orbán az ország jó negyedét vezeti orránál fogva, és ehhez hozzá hasonló bűntársak garmadája áll feszes vigyázzban előtte. Utasításra és ugrásra készen.

Az ország morálisan lassan belerokkan a hatalmi tébolyba és az államcsőd határán szédeleg. Viszont minden, ami az orbáni hatalmi mechanizmust veszélyezteti, pusztulásra van ítélve, ahogy azt a vezér megtanulta. Tíz éve tart ez a folyamatos nyomulás, pusztítás és gyilkolászás. Minden szinten szinte minden megszállásra került. Módszeresen és következetesen. A kivéreztetett magyar társadalom mára már sorsszerűnek és védhetetlennek gondolja és érzékeli a pusztítást.

Totális győzelemről azonban nincs szó. A szabadság kis körei léteznek. Mindenütt, még a legnagyobb vészkorszak idején sem lehetett ezeket kirekeszteni és elpusztítani. Márpedig ha ez így van, akkor a hatalom igenis veszélyben van, hiszen ezek a kis körök azok, amelyek mind nagyobb teret követelnek, mind többen csatlakoznak hozzájuk, míg végül mozgalommá terebélyesednek és megállíthatatlanná válnak.

Ilyen kis körök Orbán és a diktatúra szinte az elsők között felszámolásra ítélt ellenségei, a civilek. Azt hihetnők, hogy ezek a kedves fiúk és lányok, szorgos és komoly férfiak, figyelmes, gondos és szeretettel teli asszonyok semmi mást nem akarnak, csak segíteni. Feláldozzák a szabadidejüket, adják a tudásukat, a kezük erejét, a szívük melegét. Ha kell, saját pénzüket, kevéske élelmüket osztják meg azokkal, akiknek szerintük nagyobb szükségük van rá. Pártfogoltjaik ugyanis híján vannak a tanulás lehetőségének, legyenek bármennyire is tehetségesek. Fel sem merülhet, hogy kiérleljék egyéni képességeiket, megmutassák művészi tehetségüket, hiszen minden, mások számára amúgy nyitva álló lehetőség el van zárva előlük térben és időben egyaránt. Buszjegyre nincs pénz, talán még busz sincs.

Sokan az alkohol vagy a kábítószer bódulatát választják a hétköznapi nyomor leküzdhetetlennek látszó valósága helyett. Pusztulnak és elpusztulnak. Marad az utca, a hajléktalanság, és megint csak a nyomor. Ide kell írnom, bár nem lehet röhögés nélkül leírni: a kormány drogpolitikai koncepciója szerint 2020-ra Magyarországról el kellett volna tűnnie a kábítószereknek. Ehelyett már 20 felé közeledik a „bika” nevű, lassú kínhalált okozó dizájner drog áldozatainak száma. Egy olyan erős idegméregről van szó, amely kómához hasonló állapotot idéz elő, miközben maradandóan károsítja az agyat.

Példa. Kocsis Máté ex-polgármester annak idején radikálisan tüntette el a drogosokat az utcáról. Megszüntette a steril tűhöz való szervezett hozzáférés lehetőségét. Nagyon büszke volt magára. Kocsis szűk kis világában ez a kézenfekvő „megoldás”. Amit nem látunk, az nincs. Pedig van. Az ilyen megoldások meg pontosan annyit érnek, mint a fentebb említett drogpolitikai koncepció. Nem mellesleg számottevően nőtt a hepatitis- és AIDS-fertőzöttek száma a másodlagos felhasználók körében.

Itt lépnek be a képbe a civilek, és itt derül ki, hogy miért olyan nagy ellenség ők a hatalma minden áron való bebetonozására törekvő kormányzatnak.

A civilek olyan területeken mozognak, ahonnan a kormányzat ehhez hasonló módon kivonult, vagy be sem tette a lábát. No, nem azért, mert nem lenne ott semmi dolga. Csupán a jelenlétével el kellene ismernie, hogy ezek a társadalmi problémák léteznek, viszont vagy nem kívánják, vagy nem tudják megfelelő módon kezelni. Nem egy-két területről van szó. A társadalmi krízishelyzetek százaira nem tud vagy nem akar költeni. Ha ugyanis megtenné, azzal elismerné, hogy a problémák igenis léteznek, és azokért kormányzatot terheli a felelősség.

A civilek ettől a pillanattól kezdve ellenségek. Ők ugyanis a jelenlétükkel és aktivitásukkal felhívják a figyelmet a hatalom impotenciájára. A kormány azonban nem tesz semmit, maximum tagad. Meg persze bosszút áll, megvon és korlátoz. Ahelyett, hogy adna és örvendezne, hogy terheket vesznek át tőle, még a kötelező támogatást sem biztosítja. Sorosról, bérencekről és Brüsszel aknamunkájáról beszél.

Most éppen Iványi Gábor és L. Ritók Nóra alapítványait és munkáját próbálják megsemmisíteni és eltiporni. Biztosan másokat is listáztak már, csak még nem tudunk róla. L. Ritók Nórát hallgatom: „Voltam az államtitkár úrnál. Beszélgettünk és nagyon megértőnek tűnt. Most meg elvették a pénzünk felét, ami nélkül nem tudjuk a tanárainkat rendesen megfizetni.” L. Ritók Nóra Igazgyöngy Alapítványa „1999 óta dolgozik az esélyegyenlőségért, társadalmi integrációért, a gyerekszegénység, és az átörökített mélyszegénység felszámolásáért. A következő generációért, a mostani generáció segítségével. Alapítványunk Európa tíz legszegényebb régiójának egyikében, az Észak-alföldi régióban működik…”

Iványi Gábor Oltalom karitatív egyesületének célja „a rászoruló, társadalom perifériájára jutott embereknek anyagi, természetbeni és lelki támogatása, valamint érdekükben a közvélemény figyelmének és szolidaritásának felkeltése.” Kormányzati szempontból nagyon nem jó! Maruzsa államtitkár azonban most is felbukkan. Még egy évre a felét tudják adni az eddigi támogatásnak. Ha nem tetszik, az állam átveszi az oktatási intézményeket a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől. Ugye, tetszik már érteni?

Közelednek a választások. Minden szavazat számít. A disszonáns hangokat gyorsan el kell hallgattatni. Ma Magyarországon 4-500 ezer gyermek nem jut elegendő mennyiségű és minőségű ételhez, 40-50 ezer pedig szó szerint éhezik. Mindez hatalmas arány annak fényében, hogy jelenleg hazánkban 1,4 millió 15 év alatti gyermek él. A  KSH adatai szerint a 7 évesnél fiatalabb gyermekek 42 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Ők már az Orbán kormány alatt születtek!

Jó hír a rossz hírben, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes a tegnapi tanévnyitón örömmel jelentette be a kapuvári Páli Szent Vince Katolikus Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda tanévnyitó ünnepségén, hogy az Orbán kormány regnálásának ideje alatt, 2010 óta 2800 templomot újítottak fel, és 120-at építettek. Jó hír továbbá az is, hogy „a kormány döntése szerint két lépésben megduplázódik a magyarországi kistelepüléseken szolgáló mintegy négyezer lelkész, pap és rabbi kiegészítő jövedelempótléka is. Az eddig 2,6 milliárd forintos támogatás növelésére idén plusz 1,6 milliárd forintot, a jövő évtől összesen 5,2 milliárd forintot fordít a kormány.” A családi pótlék és a minimál-nyugdíj emelését a kormány továbbra sem tervezi.

Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy Magyarországon civilnek lenni manapság nem jó. Kormányhű egyháznak, papnak lenni azonban jövedelmező befektetés. A papok nem kritizálnak, nem okvetetlenkednek a szegények miatt, nem járatják le az országot a világ előtt, viszont szolgálatkészen szállítják a szavazókat. Legfeljebb a szentatya csóválja szomorúan a fejét, de az meg kit érdekel?!