Szerzõdésem Orbán Viktorral

Posted by

Gergely Tamás

> Van nekem valamiféle… ”vérségi” szerzõdésem a mindenkori magyar miniszterelnökkel: annyian fejezték már ki közülük azt a szándékukat, hogy õk nem tíz-, hanem tizenötmillió magyarnak a miniszterelnöke, hogy elhittem. Illetve elfogadtam. Rendben, mondtam magamban, ha Bukarestben melegítettek ezek a szavak, ne hidegüljek el tõlük Stockholmban sem.

Igenám, de… Kávézás közben kinyitom múlt kedden a napilapom (Dagens Nyheter, 2011-01-04) s hát mit látok, a második oldalon – Orbánt. Orbán Viktor magyar miniszterelnököt. Öklömnyi cím a kép alatt: ”Fel man för EU” magyarra hogyan is fordíthatnám? ”Hibás személy az EU-ban”? A lényeg: kétharmados parlamenti többségét a Fidesz-kormány úgy használja ki, hogy egyre több hatalmat összpontosít a saját kezében, hogy a hozzá lojális személyeket választ a kulcspozíciókba és ami a legsúlyosabb – a Dagens Nyheter szerint – ellenõrzése alá veszi a médiát.

Mit mondjak…? A Dagens nem az elsõ a sorban, tulajdonképppen a nagy nyugati lapok lezongorázták a témát: Orbánék nem értették meg vagy nem akarják megérteni a nyugati demokrácia szabályait. Tudtam én ezt magamtól is, de fáj látni ezt a Dagensben. Félreértés ne essék: nem a Dagens a hibás, a hiba Orbánékban van. S bármennyire ”nem érdekel”, magyarként szégyenkezem. A ”szerzõdésünk” valahogy nem így szólt. Hanem úgy, hogy én megteszek mindent, hogy miattam ne kelljen a tizenötmillió magyar miniszterelnökének szégyenkeznie, én viszont elvártam, hogy más vezércikk jelenjen meg róla a demokratikus sajtóban. A dátum ez volt: 2011. jan. 14.

Ez a szövegem régi, majdnem tíz éves, az idõközben elmerült Káféban jelent meg, most rendezem a pendrájvjaim, ott bukkantam rá. Közzéteszem, mert a helyzet nem javult, a lényeg ugyanaz.

Három évtizeddel ezelõtt, amikor idejöttem, a svédek azonnal rávágták, ha megtudták, hogy magyar vagyok: “Igen, az 56-os forradalom”, most azonnal Orbánoznak, nagyon megváltozott körülöttem a világ…