A király erdeje

Posted by


Gaál Péter

>Komatálat hoztam,meg is aranyoztam, szív küldi komának, koma küldi komának. (verses népi rigmus)
Frédi jó emberünk,Játssz egy kicsit nekünk!Fújd a kedvünk szerint,Hívunk, ne maradj kint….Együtt énekelünk,A föld is forog velünk.Máskor tán hiányzunk,Tudod hol tanyázunk. (Omega: Trombitás Frédi)

Szijjártó és a többiek. Szijjártó-ügy nincs, mondja a kormány. De van, de van, de van, mondja az ellenzék.
Pedig nincs.
EBBEN a rendszerben. A legtöbb kormánykritikus még mindig képtelen – vagy úgy tesz, mintha képtelen lenne – felfogni, hogy ami Magyarországon legutóbb 2010 óta zajlik, az NEM korrupció. 1998 és 2002 között még csak a rendszer próbája zajlott. És utána? Utána se volt korrupció nyolc álló évig?
De. Utána volt, el is merültek benne. ANNAK a rendszernek ez volt az egyetlen jellemző hozadéka. Lehetett volna más is talán, ezt meg az Illés énekelte meg, több, mint harminc évvel azelőtt. Lehetett volna, mégse [az] lett.

Korrupció azért nincs, mert a rendszerszintű korrupció – amelyben valójában maga a rendszer az elkövető – NEM korrupció, azon egyszerű oknál fogva, hogy bűncselekmény elkövetője csak természetes személy lehet. Mi történt most (és ezelőtt, és ezután mi történik majd)? Úgy nagyjából ugyanaz, mint a középkorban. A “szocialista/liberális” (az efféle titulusok visítanak az idézőjelért) hatalom-nemgyakorlás lényege a BOLT volt. Ezé is az, csóválja a fejét az Olvasó. Igen, csakhogy MÁS AZ ELOSZTÁS. Pontosabban 2002-2010 között egy konszenzusos (egyben konszenzus nélküli) rendszer működött, sok eszkimóval és kevesebb fókával, Dobzse Lászlókkal tetézve. A Dobzse Lászlók igényével, mert ha nem, azt láttuk, hogy akkor mi lett.

Eszkimók és fókák most is vannak, csak fölöttük ott a Nagyfőnök, a Király, aki azelőtt legfeljebb névlegesen volt ott. Nyolc éven belül három Nagyfőnök tűnt el a süllyesztőben, akik közül az utolsó már csak inkább karmester volt. Söprögető, takarító, akinek az utolsó taktusok levezénylése volt a feladata, az abszolút esélyes aspiránsokkal való némi egyezkedéssel egybekötve. Ez utóbbi a legfontosabb, mert szinte kizárólag ettől függött a szabad jövő, mármint a cégtársak szabad jövője. Nehogy azt gondolják, hogy attól, amit csináltak. Abban a kis időben is ellophatták, amit még el akartak lopni. A Király, aki jött, pedig kifejezetten örült a kompromittálódásnak. Örül az mindig, ha a saját embereiről van szó, ha az ellenzékéről. Még a nagyobb maffiákat is meghagyta, akik szorgosan továbbműködtek, sőt működnek, szoros kapcsolatban új feletteseikkel.

Hogy közben mit mondanak, ugyanúgy felejtős, akár a Király mondókái.
Hogy Szijjártó, meg Szijj László. Analogice mintha utóbbi az előbbi elődje volna, plusz még rímel is. Egy külügyminiszter egy milliárdos hajóján. Meg is van, megfogtuk, csak eltusolják! Hát édeseim. Drágáim. Nincs meg. Nem csak azért nincs meg, mert az efféle hatalomgyakorlásban az van meg, akit a Király akar, hogy meglegyen, hanem effektíve se biztos, hogy megvan. Nem kellett Szijjártónak az égvilágon semmiféle szívességet tenni NER-komájának. Ők elsősorban és mindenekfelett KOMÁK. Családtagok, valamiképp.

Ez ugyanis, híven Magyarország hagyományaihoz, FAMILIÁRIS RENDSZER. Magyarország nem egy “demokrácia” (nem keverendő a köztársasággal, tudniillik köztárság a szó eredeti, cicerói értelmében bármi lehet, ahol a hatalmat a köz javára gyakorolják), hanem a király erdeje. Vagy a földesúr erdeje, erdőhasználat szempontjából mindegy. Egy efféle alkotmányban hogy jön le az ilyen jachtkirándulás? Körülbelül úgy, mint amikor a barátomnál töltök néhány vendégéjszakát. Ha szigorúan venném, az is ajándék, és az adóhivatalt nem érdekli, kitől kaptam, ha nem vér szerinti egyenesági rokon. Ajándék, ami a megfelelő szabályok szerint adóköteles (lenne).
Nos, egyrészt ez is ilyen.
Ők minden valószínűség szerint barátoknak tartják magukat. Mészáros Lőrinc is annak nevezi Orbán Viktort. És barátok – ugye – megajándékozzák egymást, nyilatkozta szó szerint pár éve egy karácsonykor.
És ugye, meg.

A király erdeje a király erdeje. Mindenekelőtt az vadászhat ott, akinek a király (földesúr) megengedi. De a vadászatokat be kell jelenteni, és a vadból le kell adni a részesedést. Nem jól mondom. Alexandrosz, azaz Nagy Sándor fogalmazott pontosan: “nem azért jöttem, hogy elfogadjam, amit adnátok, hanem, hogy megtarthassátok, amit meghagyok”. Ez azonban a dolognak csak az egyik fele. Azok OTT, a jachton, meg emezek bárhol nem adok-kapokban gondolkodnak. Aki családtag, az ELEVE KAP, persze, hogy adhasson, mindenesetre a “kapás” alanyi (családtagi) jogon jár neki, ha a Király úgy akarja. Édes mindegy, hogy az üzlet hogyan bonyolódik. Hogy ki a jóváhagyó-.megrendelő. Aki LESZÓL. Lehet bárki, akinek ez a szerepe. Németh, Kósa, Lázár, Gulyás, Rogán, akárki. És bárki mehet bárkinek a bármijére. Egy nagy közösnek hitt fazékról van szó. A bármi azért lehet, mert a Király megengedi, nem azért, mert valakit korrumpáltak.
A szó szoros értelmében senki nem korrumpál senkit. Nem fizet le, mert nem kell lefizetnie. Aki kap, nem azért kapja, mert tett érte valamit, még akkor sem, ha tényleg tett érte valamit, hanem azért, mert JÁR NEKI.

Lehetnek persze kivételek. Azokat – bármibe lefogadom – persze előzetesen-utólag ugyanúgy engedélyeztetni kell(het), ha nem, hát… lásd Simicska. És azokra is érvényes a vadászrész megtartása, a többi leadása. Lásd Simicska, dettó.
Nem kispálya ez, drága naiv lelkek. Nagyon nagy pálya. Nagyerdő, ha a javasolt új fővárosra gondolnak.
Nagy, közös jóléti terület, a Király akaratából.