Rendezzünk lélegeztető-világkiállítást!

Posted by

Tamás Ervin
>Ez a ménkű sok és megokolhatatlanul drága lélegeztető masina vétele nem csupán a “magyar ember” védelméről szól, amit nem lehet pénzre váltani. Tudniillik a mennyiség és az ár annyira elrugaszkodik minden észszerű prognózistól, a rendelkezésre álló, ezt a regiment kütyüt hozzáértő módon működtető asszisztencia számától, hogy ennek érdemes a ki nem beszélt motívumaira is felfigyelni, mivel ezek – ha nem is ennyire hátborzongatóan – sok-sok kormányzati folyamat mögött megfigyelhetők.

Igaz, lélegeztető-ügyben minden találkozott – a valóban létező kényszer a szolgalelkűséggel, a buzgó megfelelési vágy a dilettantizmussal, a hatványozott káosz, ami jóval felülmúlta a szükséghelyzet okozta riadalmat, a mohó nyerészkedéssel, az egyeztetések hiánya a szakemberek mellőzésével, a csupasz átverés, aminek egyrészt bedőltek a fürkészek, másrészt talán ők is továbbgördítették – a főnök pedig, mint minden tekintélyuralmi rendszerben, elégedetten konstatálta emberei szorgalmát, ügyességét, parancsának páratlan túlteljesítését.

Öröm, hogy az automatizmus szervilis változata, némi félelemmel vegyítve mire képes! Sikerült az egyébként cammogónak és bürokratikusnak tartott uniónál is jóval drágábban venni az eszközöket. Most raktárban porosodnak a legkülönbözőbb régi és modern berendezések, vadászati helyett olcsóbb volna lélegeztető-világkiállítást rendezni, ott bemutatni büszkén őket.

Megengedő vagyok: ne ismerjék be ezt a bornírt versenyfutást nyilvánosan, különben sem szokás ezen a fertályon az eltékozolt milliárdok felelőseit számonkérni, de legalább a tanulságokat kellene odabent levonni, mert ha nem néz mindenki, legalább cseppet magába, luxussá válik az őszinteség, a szabad levegővétel – jó lesz tehát még valamire ez a sok szerkentyű.