Posted by Von Hermanitz
>A hihetetlen és egyedi humorral megáldott „ponyvakirály” Rejtő Jenő élete sajnos nem nyúlt hosszúra, mindössze 37 év 9 hónapig tartott, ám ez a rövidke idő gazdag életutat és rengeteg élményt hozott számára. Fiatalon a foci, majd az ökölvívás és leginkább a színház érdekelte, felnőtt fejjel pedig inkább a világ meghódítása, majd az írás felé fordult. Két év alatt beutazta szinte egész Európát, majd hazatérve megindult írói karrierje is (a kabaré- és regényírás koronázatlan királyává avatva őt).
Közben sajátos életmódot folytatott, melyet sokan kimondottan „kicsapongónak” tartottak: rengeteget éjszakázott, kártyázott, ivott, lóversenyekre járt, miközben éjjelente még alkotott is. Ekkor írta meg zseniális légiós és egyéb regényeit, kabaré-jeleneteit, bohózatait és operett-librettóit. Az őrületes élettempót és az alig pár órás alvásokat sok-sok csésze kávéval és az Aktedron nevű amfetamin folyamatos szedésével tudta csak tartani.
Életmódja pár év után megviselte szervezetét és idegrendszerét, így 1939-ben néhány hónapot egy idegszanatóriumban kényszerült eltölteni (ahová az első hetek után már csak éjszakákra kellett visszatérnie). Ekkor jegyezték fel egyik híres hozzá köthető beszélgetését, melyre akkor került sor, amikor egy alkalommal késve tért vissza éjszakára a Lipót mezei idegszanatóriumba és a portás nem akarta beengedni, még dörömbölése dacára sem:
-Mit keres?
-A hálószobámat!- Válaszolta Rejtő idegesen.
-Megőrült maga?- Így a kapus.
-Igen, azért van itt a hálószobám!
Rejtő legfőbb törzshelye az Andrássy úti Japán Kávéház volt, a 30-as évek közepén és második felében hosszú órákat töltött itt el, minden nap. Itt étkezett, alkotott, römizett, sakkozott, ivott és itt találkozott barátaival is. A Japán mellett sokszor megfordult az Abbáziában, a Hadik Kávéházban és a Techert hentesüzletben is, ahol szinte minden nap fogyasztott töpörtyűt és sült szalonnát (uborkával). Rejtő szerette az életet és tudott is élni. Nyaranta sokszor megfordult a Balatonon, többnyire legjobb barátjával, Nádasi Lászlóval. Időnként egy-egy operett megírása miatt utaztak oda (az ihlet kedvéért), néha csak a puszta pihenésért valamelyik panzióban megszállva.
Ami Rejtő regényírói munkamódszerét illeti: éjszakánként (sokszor kimondottan hajnalban) írt, mégpedig mindig gépírónőkkel dolgozva. Rejtő életének egyik érdekessége, hogy gépírónőit mindig feleségül is vette. Legelső házasságát 1935-ben kötötte 30 esztendősen, mégpedig első gépírónőjével, Boros Rózsikával, akit Heltai Jenő és Kassák Lajos ajánlottak számára. A hölgy az író Dob utcai albérletébe járt fel évekig, hogy ott a Rejtő által diktált szövegeket lejegyezze. A ponyvakirály elvárta tőle, hogy estélyiben gépeljen neki és ne nevessen az általa leírt vicces részeken. Házasságuk már röpke fél év után zátonyra futott, de a válást hivatalosan csak 1937-ben, két év után mondták ki. (Érdekesség, hogy a válóperben Rózsikát, Rejtő ügyvéd végzettségű bátyja, dr Révai Gyula képviselte.)
Rejtő nem bírta sokáig az agglegény életet és rögtön a válás után, 1937 februárjában újra megnősült, másodig gépírónőjével, Gábor Magdával kötve össze életét. Ez a frigy már jobban sikerült (3 és fél évig tartott): a pár Firenzében volt nászúton és két évig teljes boldogságban élt. Egy ideig Olaszországban ragadva, városról városra költözve. (Pletykák szerint a Szőke ciklon címszereplőjének alakját Rejtő második feleségéről mintázta.) Ám az idill 1938/39-ben halványulni kezdett, Rejtő újra éjszakázásba kezdett, rengeteget kimaradt, amit a második feleség sem bírt sokáig. Válásukra hivatalosan 1940 októberében került sor. (Van, aki szerint Rejtő hagyta el az asszonyt, míg mások szerint fordítva történt.)
A ponyvakirály utolsó kapcsolata a harmadik gépírónőjével alakult ki, ám Kovács Magdát az időközben életbelépő zsidótörvények miatt már nem vehette feleségül. A hölgyet egyébként Szirtes László producer „közvetítette ki” Rejtőnek a filmgyárból. Kovács Magda érdekes információkat árult el Rejtő munkamódszeréről, például arról, hogy műveit soha nem az elején kezdte el megírni, hanem valahol a közepén, majd innen-onnan több részletet lediktálva rakta össze az egészet. Később, még ezt követően is sokszor újraírt egy-egy jelenetet, vagy kihúzott komplett bekezdéseket és legvégül diktálta le sokadjára az elkészült egészt. Így emlékezett a közös munkára:
” … a folyamatos diktálásra emlékszem, soha nem szakított félbe, és nem állt le korrigálni. Nem jegyzetelt előre, a szerkezet és a hős benne élt. Miután elkészültem, átvette tőlem az anyagot, és elkezdte stilizálni a szöveget. Másnap visszakaptam a kéziratot, majdnem mindegyik oldal össze volt firkálva, de úgy, hogy néhány flekken csak két-három olvasható szó maradt. … Munka közben rengeteg feketét ivott, ezért nem tudott aludni. A töméntelen sok kávé megártott neki. Lefekvés előtt altatókat szedett, de így is panaszkodott, hogy össze-vissza álmodik, nyugtalanok az éjszakái. Mindig hajszolta magát, és általában nagyon ideges volt. Főleg akkor gurult be, ha munka közben véletlenül közbeszóltam, és ezzel leállítottam a diktálás áradatát. Persze előfordult, hogy „fékezett”, ilyenkor rám nézett és megkérdezte: „Tetszik ez a rész?” Vagy: „Elég mulatságos?” Mindig csak az őszinte véleményemre volt kíváncsi.”
Rejtő Jenő különleges ember volt, kivételes tehetség és egyéniség. Műveinek valódi értékelését talán segítheti a magánéletébe való bepillantás is, ezt a célt szolgálta jelen írásunk is. (08.16.13:14)
Harmat Árpád írása
Felhasznált források:
- Hámori Tibor: Rejtő Jenő rejtélyes élete. Zrínyi Nyomda Rt, Budapest, 1999
- Rejtő Jenő: Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam. Szukits Kiadó, Szeged, 1997
- Színészkönyvtár
- Wikipédia – Rejtő Jenő
- Rejtő Jenő legendája, 168 óra (2009 május 6.)