A szavuk annyira elborzaszt, mint az országlásuk

Posted by

Gábor György

>Máig nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy a Magyarországon valamilyen rejtélyes okból fakadóan jobboldalinak tekintett politikai garnitúra és nyomában a teljes sajtó elfogadta és azóta is vígan használja azt a megkülönböztetést, amely az egyik oldalt (a világszerte elfogadott nacionalizmus szavát eufemisztikusan átfarigcsálva) nemzeti oldalnak, a másik oldalt ballib oldalnak nevezi.

A „ballib” oldal elnevezés hamis, sokszor félrevezető elnevezésébe nem mennék most bele, csupán azt szeretném mondani, hogy ezzel a megkülönböztetéssel a magyar politikai- és közélet szó nélkül elfogadta és tudomásul vette azt a nyilvánvalóan hazug és manipulatív állítást, amelyre aztán építkezni lehetett és lehet, hogy tudniillik az egyik oldal „nemzeti”, a másik oldal pedig minden, csak épp nem nemzeti: adott esetben nemzetellenes, más esetben egyenesen hazaáruló. Hát egy nagy frászt!

Aztán ehhez hasonló volt például az a minden alkotmányos és jogi alapot nélkülöző megkülönböztetés, amely „történelmi egyházakat” kezdett el emlegetni, mintha a többi nem volna történelmi egyház, holott minden, ami térben és időben létrejön – minthogy a történelem két dimenziója a tér és az idő – történelmi képződmény. A fenti megkülönböztetés megint csak arra volt jó, hogy a politikai hatalom kifejezésre juttathassa és indokolhassa az egyes egyházakat és felekezeteket érintő – amúgy abszolút alkotmányellenes – preferenciáit.

Sok példával élhetnék még, de most csak azt szeretném mondani, hogy hibás dolognak tartom, hogy sokan felvállalva a „libernyákságot” „libernyákoknak” nevezik önmagukat, mi több, ezen a néven csoportot is létrehoztak.Ez a szó a minősített tahóságnak a szava, az aljas megkülönböztetésé, a pöcegödör-mélységből kinövő politikai szándék kifejeződése. Megítélésem szerint nem szabad átvenni a hatalmon lévők aljas indokból és a megbélyegzés szándékával született szókészletét és fogalmi rendszerét. Tudom, a „libernyák” átvétele ironikus szándékú, de attól tartok – a tévedés jogát fenntartva –, hogy az átvétel ironikus gesztusa nem fogja neutralizálni a vonatkozó szót, épp ellenkezőleg: azt eredményezi, hogy az átvett fogalmat elfogadjuk, mint minősítést tudomásul vesszük, legfeljebb más jelentést adunk neki, a magunk szabta értelemmel felruházva.

Ezt tévedésnek tartom: itt nem lehet szó magunk szabta értelemről, ugyanis az aljasságon, az ostobaságon, a tahóságon és a gyűlölködésen nyugvó megkülönböztetésre aligha szabható értelem. A miniszterelnök, aki ezt kitalálta, már célt is ért: sajtós pribékjei és kórusának engedelmes tagjai immár „kútmérgező libernyákokról” harsognak, nemzetellenes libernyákokról és így tovább. Orbán szándéka betalált. Ti viszont, kedves barátaim, ne akarjátok bizonygatni, még ironikusan sem, hogy ugyan libernyákok vagytok, de speciel nem a kútmérgező fajtából. Az ő szókészletükben ugyanis a kettő – már a miniszterelnök szájából kizubogva – összeért és összetartozik. Ezért fontos Orbánnak, hogy újra és újra megismételje, s ezért fontos a sajtóhordának, hogy ezt készségesen és engedelmesen visszaböfögje. Engem a szókészletük legalább annyira elborzaszt, mint az országlásuk maga. Az országlásukkal már rövid távon lopni, csalni, hazudni és rabolni, a szókészletükkel középtávon viszont akár már gyilkolni, hosszú távon meg az országot totálisan tönkretenni lehet.

Marabu rajza a HVG-ben